Ez az elhelyezés, a szakmai munka elvei és gyakorlata is a diák-önkormányzatiság intézményrendszere által támogatott egyéni választásra és felelősségvállalásra épül. A szakkollégisták az alakulástól fogva maguk döntöttek afelől, milyen kurzusokat vesznek fel a kollégiumban. A döntés keretei, információs bázisa és technikája persze sokat változott az öt évtized alatt, a döntés lehetősége azonban mindig a diákok kezében volt. Ez az egyik olyan tétel, amelyben lényeges a különbség a Rajk-modell és azon, egyébként esetenként szintén példaértékű külföldi és hazai kollégium modellje között, ahol többé-kevésbé szigorúan, de egyértelműen felülről meghatározott kurzusrendszer működik.

 

 

Ez a nagyon intenzíven versenyeztető közeg elég idegen a magyar felsőoktatástól, de komoly presztízst ad a tanárainknak, még ha néha nehezen fogadják is, hogy akár sikeres évek után hosszabb-rövidebb időre kikerülnek a rendszerből. Általában megértik azonban azt, hogy a változó érdeklődés a rendszer sajátja, s mivel ennek komoly hagyománya van, ezért mindenki tudja, hogy folyamatosan fejlesztenie kell a tematikát és a pedagógiai eszközeit. Felmerülhet-e a kockázata annak, hogy megjelenik a magyar felsőoktatás sok részében kialakuló „ti nem tanultok, mi nem tanítunk” rossz kompromisszuma? Mi szorítaná a diákokat a nagyobb munkát igénylő kurzusok választására? A Rajkban komoly elismertsége van a „nehéz kurzusoknak”, ahol a nehéz teljesítésnek a hiteles kurzustartó ad értelmet. Hogy egy-egy kurzus teljesítése mennyire jelent valóban komoly munkát, azt elég pontosan lehet tudni, hiszen az együtt élő közösségben ezek a dolgok a mindennapokban jól láthatóvá válnak. Mindez azért is érdekes, mert a kurzus nem teljesítésének komoly következménye van: két nem teljesítés automatikus kizáródással jár, ami után a kollégiumi gyűlés kétharmados többséggel veheti csak vissza a hibázó tagot – ez mindig komoly közösségi tisztítótűz.

 

 

Sajátos szerepet töltenek be a szakmai munkában a Neumann-, Simon- és Andorka-díjasokhoz kapcsolódó felkészülő programok (A díjakról lásd a 6.5 fejezetben írtakat.) A díjasok megválasztása után gyakorlatilag rögtön megalakul egyrészt egy szervezőteam, másrészt kialakul azon rajkosok 10-20 fős köre, akik részt szeretnének venni a majdani mesterkurzuson, ami egy 4-5 órás kiscsoportos szeminárium a díjasokkal a díjátadó másnapján. A szervezőteam összeállít egy szakmai programot, amely esetenként eltérő arányban tartalmaz kurzusszerű összejöveteleket, a díjas témájában dolgozó vendégelőadókat, s része egy változó műfajú kiadvány elkészítése. Az elmúlt egy-két évben megszilárdulni látszik, hogy a mesterkurzust egy minden rajkos szabályt kielégítő kurzus készíti elő. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen a mesterkurzus résztvevői már jól felkészülten várják a vendégprofesszort.