Ez az alapkérdés, amelyről a rendszerváltás óta folyamatosan vita van, informális folyosói beszélgetések és nyári táborok során, DB-üléseken. A kilencvenes évek fordulóján az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is szívesen és kedvező ösztöndíjfeltételekkel fogadták a közép-európai diákokat, tőlünk is számos – főként közgazdász, sokkal kevésbé üzleti szakos – diák ment ki, szinte kizárólag posztgraduális, illetve PhD-tanulmányokra. Akkor is, ma is büszkék vagyunk arra, hogy az esetek túlnyomó többségében a felvételi nem jelentett akadályt: aki jelentkezett, felvették. A képzés során is sikerrel jártak, s a hazaiak felé sugárzott üzenetek is jó hangulatot teremtettek, így – bár a pénzügyi feltételek ma már nem olyan nagyvonalúak – a mai napig számos követőjük van. Fontos hangsúlyozni, hogy voszkosaink valóban a vezető egyetemeken szereztek fokozatokat: Harvard, Stanford, Berkeley, MIT, Columbia, Yale, Princeton, Northwestern vezetik az amerikai listát, Oxford, Rotterdam, Groningen, Toulouse, Firenze az európait. Hangsúlyosan jelen van a kollégiumban az a szemlélet, mely szerint csak az, hogy külföldi, még nem garantálja egy egyetem hazainál magasabb színvonalát. Érdemes megemlíteni, hogy a külföldön doktoráltaknak mintegy fele hazajött, hogy aztán az utóbbi években többen mégis külföldön folytassák pályájukat, de ez már egy másik történet. Külön említést érdemel a CEU, a Közép-európai Egyetem, amely mintegy átmenetet képezett a hazai és külföldi diplomázás között, nagyobb súllyal a mesterképzésben, de vannak ott PhD-zett voszkosaink is.

 

 

A bolognai rendszer bevezetése lényeges változást hozott a gondolkodásban: addig szinte csak posztgraduális tanulmányokban gondolkodtak a diákok, azóta bejött a képbe a mesterképzés. Ez hozta aztán előtérbe a kollégiumon belüli vitákat. Hiszen az nem volt kérdés, hogy a hazai egyetem elvégzése, a rajkos plakett és diploma birtokában külföldre menni továbbtanulni, sok ember számára jó lehetőség. Tekintettel azonban arra, hogy a Rajk szervezeti szabályzata szerint a nálunk végzés feltétele egy Budapesten szerzett mesterdiploma, a diákoknak választaniuk kell a Rajkban vagy a külföldön folytatott mesterképzés között. Ez az utóbbi másfél évtizedben sorozatos vitákat indukált, „Menni vagy maradni”, „Népben, nemzetben, Európában gondolkodunk”, „Nemzetköziesedés a Rajkban”, „Mit tanulhatnánk a nyugati egyetemektől?” – hogy csak néhányat idézzek az archívumunkban őrzött vitaindítócímekből. Annak útjait vizsgáljuk-kutatjuk, hogyan lehet összeegyeztetni a kollégium nevelési céljait (értsd a közösségi együttlét, együtt dolgozás hatásait) a magasabb színvonalú külföldi egyetemeken való tanulással. Heves viták, szoros szavazási eredmények után eddig erre csak eseti megoldásokat találtunk, átfogót nem.

 

 

Az adatok önmagukért beszélnek: a rendszerváltást megelőző két évtized rajkosainak mintegy 5%-a döntött úgy, hogy külföldön folytatja életét, ez a következő 20 évben közel 25%-ra emelkedett. (Az utóbbi évek adata még nem elemzésre érett.) Az adatok persze további vizsgálatokat igényelnének, hiszen a külföldön élők között vannak, akiknek hazai munkaadójuk van, mások saját vállalkozást csinálnak, van, aki külföldre házasodott stb.