A voszkosok származási hely és legutóbbi ismert lakhely szerinti megoszlását a 4. táblázatból követhetjük.2 Az összes voszkos 26%-ának volt Budapest az első lakhelye, mintegy 29% megyeszékhelyen vagy megyei jogú városban, 30% lakott először más városban és 14% faluban. Összesen mintegy 1,5% született Magyarország határain kívül. Ezzel szemben a voszkosok „jelenlegi” (vagyis 2020. márciusban ismert) lakhelye szerint 65% volt a budapestiek aránya, és körülbelül 19%-uk nem Budapesten élt. Szembeötlő tehát, mekkora óriási elszívó vagy marasztaló hatása van Budapestnek a voszkosok között. Gyakorlatilag alig vannak néhányan, akik a Rajk elvégzése után a saját származási helyükre visszamentek. A jelenlegi voszkosok összesen több mint kétszáz (csaknem kizárólag magyarországi) településről származnak, ám összesen 135 településen laknak, aminek a fele (68) nem Magyarországon van. Szembeötlő továbbá az is, hogy az utolsó ismert lakhely szerint a voszkosok egyhatoda (16%-uk) él a mai Magyarország határain kívül (több mint háromnegyedük – 122-ből 95-en az Európai Gazdasági Térség területén). A külföldre költözés, külföldi munkavállalás arányai nagyon eltérnek aszerint, hogy mikor voltak egyetemisták az érintett voszkosok. Az 1990 és 2014 közötti szakkollégistáknak mintegy 24%-a él ma külföldön, szemben a korábbi korszakok 7%-ával.

 

 

Honnan hová típusú elemzésünk utolsó kérdése a kollégisták jelenlegi munkahelyének megoszlását vizsgálja. Mivel ennek megrajzolásához semmilyen makró osztályozási rendszer nem tud jó támpontot adni, ezért egy speciális, nyolc elemből álló kategorizálást alkalmaztunk. Az összes voszkost tekintve a legtöbben (mintegy 40%) a versenyszférában dolgoznak. Többségük (25%) termelésben és szolgáltatásban, 15% pedig a pénzügyi szektorban és tanácsadásban. Az összes voszkos 28%-a dolgozik a felsőoktatás, kutatás, tudomány területén. Egy részük Magyarországon, de sokan külföldön. Ide oktatók, kutatók, egyetemi és kutatóintézeti alkalmazottak tartoznak elsősorban, függetlenül attól, hogy a munkahelyeik az állami vagy a magánszektor részét képezik. Tág értelemben vett államigazgatásban (központi kormányzat, országos hatáskörű szervek, önkormányzatok) és tág értelemben vett politikában (pártok, lobbiszervezetek, szakszervezetek stb.) az összes voszkos mintegy 8%-a dolgozik. Nemzetközi szervezetnél (de zömmel nem politikai, hanem szakértői munkahelyeken) dolgozik mintegy 3%. 5% dolgozott egyéb, a fentiekbe be nem sorolható területen (akár szabadúszóként), 4% volt nyugdíjban, 11%-ról sajnos nem tudjuk, hova sorolható. Az időbeni megoszlást tekintve azt látjuk, hogy a felsőoktatás és kutatás területe mindig is nagy felvevőhelye volt a voszkosoknak, a pénzügyi és tanácsadási terület inkább a nyolcvanas-kilencvenes évek szakkollégistáit vonzotta be. Az 1970–74 közöttiek körében a nyugdíjasok aránya (23%) minden bizonnyal ma már alábecslésnek számít, mint ahogy azt is valószínűsíthetjük, hogy az 1975–84 közötti szakkollégisták közti 11%-nyi „egyéb, dolgozik” kategóriába tartozó kollégista ma már nyugdíjasnak tekinthető.