Diákbizottságunk egy tagja, később titkára, Eső Péter állt elő 1993-ban azzal a javaslattal, hogy rendszeresen hívjunk meg vezető közgazdászokat, s adjunk nekik a nemzetközi tudományos életben jól ismert, legalábbis részben magyar származású közgazdászról, Neumann Jánosról elnevezett díjat. Felvetését először általános szkepszis fogadta. Nehezen volt hihető, hogy az általa – s a kollégiumi közvélemény által – elképzelt magas szintekről meg tudunk nyerni tudósokat, pláne nem egy-egy ritka alkalommal, hanem rendszeresen, illetve hogy az állandó pénzhiánnyal küzdő Rajk ezt finanszírozni tudja. De a gondolat megfogant, s ugyan több mint egy évig tartott, de kimunkáltuk a díj meghirdetésének reális feltételeit, kritériumait. Aztán amikor 1995-ben személyes kapcsolatokon keresztül reálisnak látszott, hogy a játékelmélet egyik legnagyobb tekintélyű tudósa, Harsányi János, a Berkeley Egyetem professzora elfogadja a díjat, elindultunk. Harsányi elfogadta a díjat, s még a mi díjátadónk előtt megkapta a Nobel-díjat. Ez az indulás nyilván alapvető szerepet játszott abban, hogy a díjat azóta is évente átadjuk egy közgazdásznak – a szintjét jelzi, hogy kilenc Nobel-díjas van a kitüntetettek között. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy közülük hatan előbb kapták a Neumann-, mint a Nobel-díjat, ami nyilvánvalóan dicséri a kiválasztást.