A Rajk tagságának nagyobb része üzleti, gazdálkodástudományi tanulmányokat folytat, akik egy idő után „féltékenyek” lettek a közgazdászokra a Neumann-díj miatt, s elkezdték követelni, majd kimunkálni egy business/menedzsment irányultságú díj tervét. Ezen is évekig rágódtunk. Az első ötlet az volt, hogy üzletembereket díjazzunk – de be kellett látni, hogy azt a szintet, amit a Neumann-díj tudósai hoznak, nem tudjuk üzletembereknél elérni. A Nobel-díjasokhoz méltó szinteken lévők egyrészt nem áldoznak ilyesmire időt, másrészt aligha tudjuk a pénzügyi igényeiket kielégíteni. Így amellett döntöttünk, hogy olyan tudósoknak adjuk a díjat, akiknek elméleti munkássága belátható gyakorlati relevanciával bír. Bajban voltunk az elnevezéssel is, mivel Neumann Jánoshoz fogható súlyú, magyar származású tudóst nem találtunk az üzleti tudományokban. Itt is olyan névre volt szükségünk, akinek a kiválóságát senkinek nem kell magyarázni. Végül a közgazdasági Nobel-díjas Herbert Simon mellett döntöttünk, aki modern polihisztorként ért el eredményeket több tudományterületen, így a menedzsmentben is. Volt hozzá annyi kötődésünk, hogy „legendás” látogatást tett, és előadást tartott 1988-ban a kollégiumban. Emellett meglepetésünkre nem volt még róla elsöprően fontos díj elnevezve.

 

 

2005-ben került sor először a díj átadására. Itt is sikerült egy különlegesen kiváló első jelöltet találni, szintén személyes kapcsolatokon keresztül. James March a szervezetelmélet kétségtelenül legnagyobb akkor élő alakja volt, ráadásul Simon társszerzője: 1958-ban publikált Organizations című könyvük máig megkerülhetetlen alapmű. A Simon-díj odaítélésében és lebonyolításában a Neumann-díjnál már bevált algoritmusokat követtük, s követjük azzal, hogy ez a választás a májusi kollégiumi gyűlésen történik.