A személyiségzavar olyan tartós belső pszichikai állapot, és külsőleg megnyilvánuló viselkedés, amely sarkosan különbözik azokétól, akiknek kultúrájához az egyén tartozik. Mindenre kiterjed és merev; korán, a kamaszkor vagy fiatal felnőttkor során alakul ki, de időben rendkívül tartós, valamint distresszt és életvezetési problémákat okoz. Egészen röviden, olyan emberekről van szó, akik teljesen másképp éreznek, gondolkodnak és viselkednek, mint környezetük. Ez már kora gyerekkorban kiütközik, és később sem változik. A személyiségzavarok élesen különböznek a DSM korábbi változataiban „klinikai zavarként” azonosított zavaroktól, amelyeknél az alany érzi, hogy problémája van, és igyekszik attól megszabadulni, például orvoshoz megy. Ilyesmi nem fordul elő a személyiségzavarok esetében, amelyek nem járnak betegségtudattal. Alanyaik saját egyéniségük részének tekintik a zavart. Az életvezetési probléma a klinikai és a személyiségzavar esetén egyaránt kialakul (mint láttuk, ez a zavar egyik alapkritériuma), de másképpen. A klinikai zavarok esetében (hogy ezt a forgalomból kivont kifejezést egyetlen bekezdés erejéig még megőrizzük) a szenvedő alany tudatában van szenvedésének, a személyiségzavaros nincs.