Ugyan számos esetben láthattunk empirikus bizonyítékot a profilalkotás elméleti alapfeltevéseire, azonban mind a konzisztencia, mind pedig a homológia feltételezése elmulasztja számba venni azt a hiányzó láncszemet, amely jelentősen befolyásolhatja az elkövető viselkedését, és éppen ezért megnehezíti a viselkedésből tulajdonságokra való következtetést; ez pedig a szituáció befolyásoló ereje. A szexuális erőszakok például rendkívül dinamikus bűncselekmények, kognitív, affektív és viselkedéses szempontokban egyaránt (Polaschek et al., 2001; Ward–Hudson–Keenan, 1998). Ezenfelül Ullman (2007) hangsúlyozta, hogy interperszonális bűncselekményeknél a sértett ellenállása jelentősen befolyásolja az elkövető reakcióit, és ebből kifolyólag a bűncselekmény kimenetelét is. Ha egy sértett fizikailag ellenáll az elkövetőnek, akkor egyrészről arra valamilyen formában reagálnia kell annak érdekében, hogy vissza tudja nyerni a sértett feletti kontrollt, másrészről – főleg tapasztalatlan elkövetők esetében – nem biztos, hogy végig tudja vinni azt a cselekménysorozatot, amelyet eltervezett. Beauregard, Proulx, Rossmo, Leclerc és Allaire (Beauregard et al., 2007) továbbá demonstrálták, hogy a sorozatos szexuálisbűn-elkövetők módszereit számos kontextuális faktor befolyásolja (például a bűncselekmény helyszínének típusa, az elkövető helyismerete). Olyan szituációs elemek, mint például a sértett ellenállása vagy akár egy harmadik személy felbukkanása befolyásolhatják az elkövető viselkedéseit. Éppen ezért érdemes lehet olyan módszertani eljárásokat alkalmazni, amelyek jobban fókuszálnak a viselkedések egyedi prediktív erejének feltérképezésére.