A CAH leggyakoribb formáját jelentő 21-hidroxiláz defektusban a magas ACTH-koncentráció miatt a mellékvesekéreg szteroidtermelése az androgén bioszintézis irányába tolódik el. A klinikai képet ennek jelei uralják: hyperandrogenismus, virilizáció, átmeneti nemi szervek. Laboratóriumi markere a vérben emelkedett 17-hidroxiprogeszteron-koncentráció. Klinikai megjelenését az enzimaktivitás mértéke határozza meg. Az enzimet kódoló CYP21A2 gén (Cytochrome P450 Family 21 Subfamily A Member 2) eltérései különböző mértékű enzimkárosodást eredményeznek.

 

A diagnózist a 21-hidroxiláz enzimet kódoló gén rendellenességeinek kimutatása jelenti molekuláris biológiai vizsgálatokkal. A gén hemizigóta eltérésének igazolása kvantitatív polimeráz láncreakcióval, multiplex ligációs próba amplifikációval történik, míg a leggyakoribb patogén mutációkat allélspecifikus PCR-rel és DNS-szekvenálással mutatják ki. Az egyszerű virilizáló és az ún. late onset (későn manifesztálódó) vagy nem klasszikus klinikai fenotípust eredményező mutációkat (pl. Val281Leu, Ile173Asn) allélspecifikus PCR-rel és DNS-szekvenálással azonosítják. Előfordulhat, hogy ezek a mutációk homozigóta formában is klinikailag enyhe tünetekkel járnak, ami nehezíti a diagnózis felállítását. A vizsgálat indokolt klinikailag igazolt CAH-s betegben, valamint beteg gyermek szüleinél újabb gyermekvállalás esetén. Amennyiben a szülők heterozigóta hordozók, érdemes az anyát már a terhesség kezdetétől gondozásba venni, de a terhesség alatti hormonpótlásról megoszlanak a vélemények. Amennyiben egy CYP21A2 mutációt hordozó anyában a terhesség megerősítést nyert, és a terhesség alatti dexamethasone-terápiát a terhes is elfogadja, célszerű azt a terhesség kezdetétől biztosítani, egészen addig, amíg a magzat nemét meghatározták. Fiúmagzat esetében a terápia felfüggesztése javasolt. Szintén nem javasolt a terhesség alatti dexamethasone-kezelés abban az esetben, ha indítására a terhesség 12. hete után kerülne sor, addigra ugyanis megtörténik a magzat nemének kialakulása. Az intrauterin virilizáció megelőzésére az ebben az időszakban indított terápia hatástalan. A fentiekből is érzékelhető, hogy a terhesség alatti dexamethasone-terápia nagyon komplex kérdés, számos pró és kontra érv fogalmazódhat meg. Összességében kijelenthető, hogy a terhesség alatti dexamethasone-kezelés biztonságos, az anyai testsúlynövekedés és az ilyen terhességből született gyermekek fiatalkorában észlelt pszichológiai eltérések mellett egyéb mellékhatásokat nem mutattak ki. Ugyanakkor a nem megfelelő időben elkezdett kezelés hatástalan, valamint fiúmagzatban indokolatlan. Így a prenatális diagnosztikának óriási jelentősége van a magzati nem meghatározásában, illetve a terhesség alatti hormonpótlás szükségességének meghatározásában.