Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

11.3.2. Első érvelési ciklus: haladás az éretlen tudománytól az érett tudomány felé?

Az alábbi idézet visszautal a 3.3.1.1. szakaszra és a (11.2) pontra, melyek előrebocsátották, hogy a kuhni tudománykép a chomskyánus narratíva szerves része:1

(11.7)	(a)	„NOAM CHOMSKY, a XX. század legnagyobb hatású nyelvésze 2008. december 7-én töltötte be 80. évét. 1957-ben megjelent ‘Syntactic Structures’ című könyve forradalmat idézett elő a nyelvészetben; egy új nyelvészeti paradigma alapjait vetette meg, egy olyan új paradigmáét, mely ma is uralkodó a nemzetközi nyelvtudományban. [...] A tudományos forradalom terminus THOMAS KUHN ‘A tudományos forradalmak szerkezete’ című 1962-es munkája óta több, mint metafora. [...]
	(b)	„Az a paradigma, melynek folytathatatlanságát, gyengeségeit CHOMSKY felismerte, a strukturalizmus paradigmája, és az az új paradigma, melynek alaptételeit NOAM CHOMSKY 1957-es ‘Syntactic Structures’ (magyarul: Szintaktikai szerkezetek. Bp., 2003.) című munkájában meghirdette, a generatív nyelvelmélet.” (É. Kiss 2009: 1; kurzív és nagybetűs kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.)

A ciklus heurisztikus célja a p-hiányosság megszüntetése. A kérdés az, hogy a p-kontextus p-hiányossága valóban megszüntethető-e azzal, hogy a narratíva pozitív plauzibilitási értéket rendel (11.8)-hoz:2

(11.8)	(a)	\|Chomsky 1957-ben megjelent Syntactic Structures című könyve kuhni tudományos forradalmat idézett elő a nyelvészetben, és egy új nyelvészeti paradigma alapjait vetette meg.\|S=?
	(b)	\|A neo-bloomfieldi strukturalizmus paradigmája folytathatatlan.\|S=?

A 10. fejezetben a p-modell nem forradalmi törést, hanem (az e könyvben nem tárgyalt társadalmi tényezők mellett) a plauzibilis érvelési folyamatok hálózatában az információk ciklikus, prizmatikus és visszamenőleges újraértékelései során megnyilvánuló folytonosságot mutatott ki a neo-bloomfieldizmus és a Syntactic Structures között (lásd (VK8iv)(d)). Ezt az ott csupán nagy vonalakban megindokolt következtetést az alábbiakban további források figyelembevételével részletesen alátámasztom. A kuhni tudománykép egyes ismérveit összevetem a transzformációs generatív nyelvészet tudománytörténeti státusának jellemzővel. Az eredmény az lesz, hogy a generatív nyelvészet története a kuhni ‘tudományos forradalom’ és ‘paradigma’ egyetlen ismérvének sem felel meg.3 A tömörség és az áttekinthetőség érdekében táblázatos formában foglalom össze azokat a forrásokat, amelyeknek a bevonása a p-kontextusba megerősíti e következtetést.

11.1. táblázat. Válság

Kuhni ismérv

A chomskyánizmus sajátossága

Egy paradigma megjelenését vagy az adott tudományág éretlen stádiuma, vagy olyan válság előzi meg, amelynek legfőbb jellemzője az anomáliák – a régi paradigma által körülhatárolt, de annak eszközeivel megoldhatatlannak bizonyuló ‘rejtvények’ – halmozódása, és a paradigmához fűzött bizalom fokozatos szertefoszlása.

(a) A tudománytörténeti dokumentumok tanúsága szerint ilyen válság jelei nem mutathatók ki sem a neo-bloomfieldizmus, sem a generatív nyelvészet létrejöttét megelőzően.

(b) Chomsky fellépésének időszakában a neo-bloomfieldizmusban (amit a narratíva ‘strukturalizmus’-nak nevez) nemhogy anomáliák által kiváltott válság nem volt, hanem ellenkezőleg: virágzó, sikeres és elismert kutatómunka folyt.

Például Newmeyer már pályájának whig-tudománytörténészi időszakában is pontosan az ellenkezőjét írja a neo-bloomfieldizmusról, mint amit a kuhni értelemben felfogott ‘válság’ megkíván. Anomáliák és bizalomvesztés helyett a kérdések megoldásába vetett hit és optimizmus jellemezte:4

(11.9)	(a)	„Kuhn számára […] egy forradalom részben egy ‘válságra’ adott válasz […]. De 1957-ben a poszt-bloomfieldi strukturalizmus nem csak hogy távol állt a válság állapotától, hanem éppenséggel soha nem látott optimizmus hatotta át, amelyben az a meggyőződés uralkodott, hogy a nyelvészeti elemzés minden alapvető kérdését megoldották […]. Ezért meglehetősen érthetetlen, hogy oly sok kommentátor – generativista és nem-generativista egyaránt – a chomskyánus forradalommal szemlélteti Kuhnnak a tudományos forradalmakra vonatkozó felfogását.” (Newmeyer 1986b: 7, 6. lábjegyzet; kiemelés: K.A.)
	(b)	„Amennyiben az amerikai nyelvészet válságban volt az 50-es évek közepén, kevés gyakorló nyelvész volt ennek tudatában. […] Az elemzők dicsekvően írtak a ‘hatalmas haladásról’ […], a ‘nagy hatású fejlődésről’ […], és a ‘pontos eredményekről’ […]. Az 50-es években az amerikai nyelvészek széles körében az a benyomás alakult ki, hogy a nyelvészeti elemzés alapvető problémái megoldódtak és mindössze a részletek kidolgozása maradt hátra.” (Newmeyer 1986a: 1; kiemelés: K.A.)

11.2. táblázat. A paradigmateremtő mű

Kuhni ismérv	A chomskyánizmus sajátossága
A tudományos forradalmak egy paradigmateremtő műhöz kötődnek, mely modellként szolgál a szóban forgó diszciplínában a későbbi kutatások számára.	A chomskyánus narratíva szerinti paradigmateremtő mű, a Syntactic Structures általános elismerése a diszciplína egészében sohasem következett be (lásd például Koerner 1989, 2006, Murray 1994, Harris 1993a, 2021, Newmeyer 2022, Huck & Goldsmith 1995, Matthews 2001, Hymes & Fought 1981 [1975] stb.), valamint (11.4) (ii)(a)–(b).

11.3. táblázat. A tudományos forradalom

Kuhni ismérv

A chomskyánizmus sajátossága

A tudományos forradalmak gyökeresen megváltoztatják az adott diszciplínát.

(a) Mint a 10. fejezet bemutatta, a chomskyánizmus éles ellentéteket szított, de nem tudta lesöpörni azokat az irányzatokat, amelyeket megtámadott, sőt, új ellenfeleket is világra segített.

(b) Seuren (1998) szerint a neo-bloomfieldizmus minden grammatikai elméletben jelen volt 1998-ban. Lásd a 10.2.3. szakaszt.

(c) Matthews (1993), (2001), Seuren (1998) és Hymes & Fought (1981) [1975] szerint folytonosság van a neo-bloomfieldizmus és a transzformációs generatív grammatika között.

(d) Mint a tudománytörténészek túlnyomó többsége egybehangzóan állítja, “[…] kétségtelen, hogy a nyelvtudományban a Syntactic Structures megjelenése […] nem váltott ki forradalmat” (Murray 1994: 239), hanem a „forradalmi retorikára korlátozódott” (Murray 1994: 23). Lásd a már hivatkozott irodalmat. Ez a 11.1. szakaszban bevezetett terminológia szerint azt jelenti, hogy a transzformációs generatív nyelvészet ‘tudományos forradalma’ csupán a narratívában megjelenő fikció.

11.4. táblázat. A régi paradigma nepotizmusa

Kuhni ismérv

A chomskyánizmus sajátossága

A régi paradigma képviselői támadják az új paradigma képviselőit.

(a) Murray (1994), Harris (1993a) dokumentumokat idézve kimutatták, hogy a neo-bloomfieldiánusok nem utasították el a Syntactic Structurest, hanem ellenkezőleg, elismerően fogadták – mint a neo-bloomfieldizmus kiváló teljesítményét – és támogatták Chomsky személyét.

(b) Mint a 10.3. szakaszban idéztem, Murray, Harris és Newmeyer egybehangzó beszámolója szerint nem a neo-bloomfieldiánusok támadták meg a chomskyánusokat, hanem a chomskyánusok támadták meg az előttük járó generációt.

Például:

(11.10)	(a)	„Chomsky munkáit publikálták, keresték és komolyan vették a jelentős neo-bloomfieldiánusok. Közülük a legmeghatározóbbak aktívan támogatták Chomsky és Lees pályafutását.” (Murray 1994: 225).
	(b)	„De – miután [Zellig S.] Harris támogatta, Bloch gondoskodott róla és Householder befogadta – hogyan válhatott ez egyáltalán eretnekséggé? A legegyszerűbb és legteljesebb válasz az, hogy Chomsky megváltoztatta retorikai hozzáállását a szent bloomfieldiánus egyházhoz [...] Egyenként támadta meg a modern amerikai nyelvészet alapjait: a behaviorizmust, a pozitivizmust és deskriptivizmusát. Egyenként támadta meg annak egyes elméleti alappilléreit: nem csupán a közvetlen összetevők szintaxisát, hanem fonológiáját, morfológiáját és magát a nyelv fogalmát is.” (Harris 1993a: 33; kiemelés K. A.).

11.5. táblázat. A paradigma mint összefüggő hagyomány

Kuhni ismérv	A chomskyánizmus sajátossága
A paradigmateremtő művek a tudományos kutatás egy bizonyos összefüggő hagyományát alakítják ki, közösséggé formálva az adott tudományág művelőit.	A chomskyánizmus sohasem alkotott egységes kutatási hagyományt. A hatvanas évek elején a generatív szemantikusok fellépésével szétesett, és a későbbi évtizedekben is változott a személyi összetétele (Murray 1994: 44 kk.). A generativizmuson belül antichomskyánus grammatikák jöttek létre (lásd a 10.2.3. szakaszt).

11.6. táblázat. A régi paradigma képviselőinek kihalása

Kuhni ismérv

A chomskyánizmus sajátossága

A paradigmaváltás során a régi paradigma idősebb, elkötelezett képviselői rendszerint érvekkel nem győzhetők meg, nézeteiket nem adják fel, és az új paradigma csupán a régi képviselőinek kihalását követően válik dominánssá.

(a) A neo-bloomfieldiánusok háttérbe húzódtak ugyan az első háborút követően, de továbbra is jelen voltak a nyelvtudományban (lásd a 10.3. szakaszt). Newmeyer (2022) szerint a neo-bloomfieldizmus vége a nyolcvanas évekre tehető.

(b) Nem felel meg a kuhni koncepciónak, hogy a régi paradigma megszűnése közel három évtizedet vesz igénybe. Ráadásul a chomskyánizmus nem vált dominánssá a nyelvtudományban.

11.7. táblázat. A paradigma egyeduralma

Kuhni ismérv

A chomskyánizmus sajátossága

A paradigmák Kuhn szerint egyeduralkodók az adott diszciplínában mindaddig, amíg válsághelyzet nem alakul ki, és meg nem jelennek rivális elképzelések.

(a) A 10. fejezet egyik következtetése, hogy a chomskyánizmus egyeduralomra törekedett, de annak az ellenkezőjét érte el, mivel nem felszámolta a pluralizmust, hanem – szándékától eltérően – kiszélesítette.

(b) A nyelvtudomány pluralizmusát a jelen könyv különböző összefüggésekben mutatta be a 3., 6. és 10. fejezetben.

(c) A transzformációs generatív nyelvészet, (11.7)(a) állításával ellentétben, sohasem volt „uralkodó a nemzetközi nyelvtudományban”. Chomsky a mai napig folyamatosan panaszkodik arra, hogy a generativizmus kisebbségben van. A chomskyánizmus kisebbségi léte Amerikában Newmeyer (2022) egyik, gazdag levéltári és publikációs anyaggal dokumentált fő tétele.

(d) (11.7)(b) egzisztenciális preszuppozíciója szerint a ‘neo-bloomfieldizmus paradigmája folytathatatlan’. Ez a kijelentés nyilvánvalóan bizonyosan hamis, hiszen még Newmeyer (2022) is dokumentumokkal támasztja alá a neo-bloomfieldizmus ‘folytatását’ az 1980-as évekig, a jelen könyv 10. fejezete pedig bemutatta jelenlétét a későbbi grammatikai elméletekben.

Két példa arra, hogy eltérően az itt vizsgált narratívától, még a chomskyánizmus prominensei sem tekintik a chomskyánizmust vitathatatlanul egyeduralkodónak:

(11.11)	(a)	„Ahogy visszatekintek a saját helyzetemre a szakterületen, úgy látom, hogy az mindig teljesen, vagy majdnem teljesen elszigetelt volt. Nem gondolom, hogy a helyzet ma nagyon más lenne. Nem tudok felidézni egyetlen olyan időszakot sem, amikor az a fajta kutatás, amelyet végeztem, bármilyen érdeklődésre tartott volna számot a szakma egy nagyon szűk rétegen kívül.” (Chomsky 1982: 42–43)
	(b)	„Alig néhány – ha akad egyáltalán – amerikai nyelvész mondhatja el magáról, hogy olyan sok PhD-hallgatója volt, mint Chomskynak, és még kevesebben vannak, ha vannak egyáltalán, akiknek a tanítványai olyan nagy arányban fordultak volna el tőlük a doktori fokozatuk megszerzése után. Olyan személyeket látunk, mint Joan Bresnan, Janet Fodor, Ray Jackendoff, D. Terence Langendoen, Joan Maling, Barbara Partee, David Perlmutter, John R. Ross, Arnold Zwicky és mások, akik egytől egyig Chomsky nyelvtanától jelentősen eltérő nyelvtani modelleket dolgoztak ki. […] Tehát az a figyelem, amelyet a generatív grammatika az 1970-es és 1980-as években kapott, nem járt együtt azzal, hogy hívei szervezetileg is képesek lettek volna uralni a szakterületet. Ha megnézzük az LSA [Linguistic Society of America] tisztségviselőit, a Language-ben megjelenő publikációkat, az LSA konferenciák előadásait, kutatási támogatások odaítélését és hasonló tényezőket, azt látjuk, hogy ezek a személyek – ahelyett, hogy metaforikus értelemben elfoglalták volna a ‘nyelvészet palotáját’ – többnyire annak falain kívül találták magukat. […] A hosszú történetet rövidre fogva: semmi sem változott az 1980-as évek óta. (Newmeyer 2022: 322–323; félkövér kiemelés K. A.)

11.8. táblázat. A normál kutatás

Kuhni ismérv

A chomskyánizmus sajátossága

A paradigmán alapuló ‘normál kutatás’ során Kuhn szerint ‘rejtvényfejtés’ zajlik, azaz nem gyökeresen új felismerésekre törekszenek a kutatók, hanem jól körülhatárolt problémák megoldására. A normál tudományos periódusokban az adott diszciplína fejlődése kumulatív. Az eredmények folyamatosan beépülnek a közösség által elfogadott ismeretek rendszerébe.

(a) A chomskyánizmus története nem jellemezhető kollektív rejtvényfejtésként és kumulatív ismeretfelhalmozásként a kuhni értelemben, hiszen folyamatosan átalakult, elvetve korábbi tételeket, terminusokat, notációs eszközöket, és újakkal felváltva őket. Lásd a 2.2. és a 10.2.6. szakaszt.

(b) A több évtizedes kutatás elméleti síkján a Sternefeld & Richter (2012) tanulmányában említett egészen csekély számú szerkezet újbóli és újbóli vizsgálatára került sor, mindig elölről kezdve a munkát.

(c) A 8. fejezet azt mutatta ki, hogy a transzformációs generatív nyelvészet alapműveinek érvelési folyamatait az érvelési hibák terméketlenné teszik. Ily módon gátolják az ismeretek kumulativitását.

(d) Utalok Haidernek a (10.25)(d) pontban idézett megállapítására, amely szerint a transzformációs generatív nyelvészet „a már ismert dolgokat csomagolja újra”.

11.9. táblázat. Inkommenzurábilitás

Kuhni ismérv

A chomskyánizmus sajátossága

A kuhni modellben a régi és az azt felváltó új paradigma inkommenzurábilis.

(a) Az inkommenzurábilitás gondolata a kuhni tudománykép egyik legvitatottabb eleme és távolról sem elfogadott. Lásd ehhez például Fehér (1983).

(b) Az előző fejezetekben említett források egyetértenek abban, hogy a neo-bloomfieldizmus és a chomskyánizmus között több tekintetben is folytonosság van. Ez kizárja a kuhni értelemben vett inkommenzurábilitást, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem voltak terminológiai viták és félreértések.

(c) A transzformációs generatív nyelvészet nem Chomsky, hanem Zellig S. Harris kezdeményezésére született meg. Lásd Nevin (2010), Matthews (1993), Hymes & Fought (1981) [1975], Seuren (1998: 277 kk.), Pullum (2009) stb.

(d) A már említett irodalom mellett Bierwisch (1966) fontos írása – mely a strukturalizmus történetének és módszertanának egyik első elemzése volt – Chomsky addigi munkásságát kifejezetten a neo-bloomfieldizmusban helyezi el.

(e) Kertész (2020 [2015]: 5. fejezet) összegzi a neo-bloomfieldiánus elemeket a Syntactic Structuresben a p-modell alkalmazásával.

Például:

(11.12)	(a)	„Saját életművének bármilyen folytonosságát állítja is Chomsky, 1957-ben úgy látszott, hogy Zellig Harris transzformációs szintaxisát fejleszti tovább, miközben – tanárához hasonlóan – filozófiai és matematikai ötleteket épít be, nem pedig egy forradalmian új megközelítést hoz létre, amely megkövetelné a strukturális/leíró nyelvészet elvetését.” (Murray 1994: 240; kiemelés K. A.).
	(b)	„Chomsky újítása a strukturális nyelvészeten belüli újítás volt – amely mélyen megváltoztatta a nyelv struktúrájának jellegéről alkotott elképzeléseinket, és megnyitotta az utat annak megértése felé, hogy jellege hogyan hat az emberi elme működésére. Teljesen egyetértek Manfred Bierwisch, egy korai generativista megjegyzésével, amely szerint a TGG ‘a strukturalista nyelvészet új szakaszát’ képviseli.” (Newmeyer 2022: 146; kiemelés az eredetiben)

A táblázatokhoz az alábbi észrevételeket fűzöm.

(i) A chomskyánizmus tudománytörténeti gyökerei. Ha a Syntactic Structures nem indított el tudományos forradalmat és nem rakta le egy új kuhni paradigma alapjait, akkor mi lehet az a közvetlen tudománytörténeti kontextus, amelyben kialakult? A válasz nyilvánvaló. Egyik eredője, mint Tomalin (2007) elemzése feltárta, az 1950-es években a ‘formális tudományok’ előretörése és magas presztízse. Másik forrása a neo-bloomfieldizmus, mindenekelőtt Zellig S. Harris munkássága, aki például, egyebek mellett, bevezette a ‘transzformáció’ terminusát, a ‘kernel’ terminusát, valamint a véges számú elemből végtelen számú mondat létrehozásának gondolatát. Bloomfield (1926) nyomán Harris a nyelvtan axiomatizálására is törekedett.5 Mindezek az újítások – részben Bloomfield nyomán – Harristől származnak, és a Syntactic Structures pillérei közé tartoznak.6 Maga Chomsky is korai munkásságát a neo-bloomfieldizmuson belül határozta meg.7

(ii) Kaotikus állásfoglalások. Kuhn szerint, mivel egy paradigma hosszabb időn át uralja az adott tudományágat, könnyen azonosíthatónak kell lennie. Ezzel szemben a nyelvtudományban évtizedek óta lezáratlan és terméketlen vita folyik arról, hogy mi lehetett az első paradigma.8 Ha a tudománytörténeti elemzés még a nyelvtudomány első paradigmáját sem tudja meghatározni, akkor nyilvánvalóan értelmetlen azt állítani, hogy a chomskyánizmus leváltotta az őt megelőző paradigmát. Legfeljebb azt feltételezhetnénk, hogy a chomskyánizmus az első paradigma – például erre utalnak azok a megfogalmazások, amelyek szerint a Syntactic Structures tette a nyelvészetet egyáltalán tudománnyá (lásd például Hornstein et al. 2018: 125, valamint az 1.1. szakasz (iii) pontját). Viszont az a feltevés, hogy a nyelvtudomány első paradigmáját Chomsky alapította meg, a 11.1. táblázat–11.9. táblázat tanúsága szerint eleve hibás. Ráadásul, ha az első paradigma volt, akkor nem lehetett forradalmi, hiszen nem volt mit egy tudományos forradalom révén leváltani. Lásd ehhez a 3.3.1.1. szakaszt is. Példaként tanulságos rápillantani arra, ahogy a generatív nyelvészet tudománytörténetének két legkiemelkedőbb művelője, az antichomskyánus Koerner és a chomskyánus Newmeyer több évtizedes vitájuk során a chomskyánizmust értékelték. Mindketten erősen elfogult whig-tudománytörténetek szerzői.

Koerner számos írásában ad hominem érveléssel támadta Newmeyert és Chomskyt. Koerner (1978) [1972] a chomskyánizmus kuhni forradalmáról beszél, Koerner (1989) szembeállítja a ‘forradalmiság’ terminust az ‘evolúció’ terminussal, és – feladva az előbbit – a chomskyánizmust a nyelvtudomány evolúciójának egyik fázisaként jellemzi. Koerner (2004) ezt az álláspontot is feladva egy íráson belül négyféle értékelést nevez meg, melyek között nem foglal állást, hanem az olvasóra bízza a döntést.

Newmeyer (1980a) Syntactic Structures forradalmisága mellett érvelt Kuhn említése nélkül. Könyve második kiadásában szintén annak forradalmisága mellett foglalt állást, de már Kuhnt is megnevezte (Newmeyer 1986a). Ezzel szemben ugyanabban az évben (!) megjelent tanulmányában élesen vitatta a chomskyánus nyelvészet kuhni forradalmiságát (Newmeyer 1986b; lásd (11.9)(a)-t is), ugyanakkor Laudan (1977) értelmében mégis forradalminak tekintette Chomsky fellépését (lásd (10.2)-t a 10.1. szakaszban). Miután Newmeyer (1980), (1986a) lekezelően értékelte a neo-bloomfieldizmust, pellengérre állítva annak taxonomikus és induktivista szemléletét, Newmeyer (2022) homlokegyenest az ellenkező álláspontra jut. Radikálisan felülbírálva korábbi nézetei mindegyikét, a bloomfieldi és neo-bloomfieldi nyelvészetet „még fontosabb változás“-nak (uo.: 1) nevezi, mint a transzformációs generatív nyelvészet megszületését, a neo-bloomfieldizmust „különösen korszerű”-nek, művelőit pedig „bizonyos értelemben forradalmárok”-nak minősíti (uo.: 10).9 Végül kijelenti, hogy „értelmetlen lenne a nyelvtudomány chomskyánus forradalma mellett (vagy ellen) szóló érvelésre több terjedelmet áldozni” (uo.: 143).10

Az egyik tanulság az, hogy ha a transzformációs generatív nyelvészet a kuhni felfogásba illeszkedve könnyen azonosítható paradigma lenne, akkor nem léphetett volna fel az a zavar, amelyet Koerner és Newmeyer egymásnak és önmaguknak is ellentmondó állásfoglalásai mutatnak.

A másik tanulság, hogy az állásfoglalásaikat nem részletes tudománytörténeti elemzések határozták meg, hanem Newmeyer és Koerner mindenkori érdekeivel összefüggő whig-szemlélete befolyásolta.

(iii) A kuhni felfogásra hivatkozó legitimációs törekvés veszélyei. A megalapozatlan legitimációs törekvésben gyökerező whig-narratíva veszélyeire egymástól függetlenül – általánosságban – (11.13)(a)(i) és – speciálisan a chomskyánizmus esetében – (11.13)(a)(ii) hívja fel a figyelmet.11 (11.13)(b)(i)–(ii)-ben a két idézet jelzi azt a kárt, amelyet a nyelvtudományban Kuhn terminusainak reflektálatlan alkalmazása okozott. Széles körben elterjedt a chomskyánus forradalom – É. Kiss Katalin narratíváját is indító – tétele, és megtéveszti mindazokat, akik nem ismerik a generatív nyelvészeti kutatás részleteit, nem tudják ellenőrizni az állításait, nincsenek tisztában tudományelméleti és -történeti összefüggésekkel. Mint Percival (11.13)(b)(i)-ben utal rá, a kuhnizmus adaptálása szintén jól dokumentálhatóan – a jelen narratíva mellett lásd a 3. és 10. fejezetet is – a racionális párbeszéd ellehetetlenítéséhez vezetett. A chomskyánizmus, mint (11.13)(b)(ii)-ben Matthews megállapítja, és mint (11.7) szemlélteti, dokumentáltan hozzáigazította az eseményeket a fikcióhoz (a narratívák fiktív elemeihez lásd (2.5)(b)-t). A (11.13)(c) alatti idézet szerzője egy jeles generatív nyelvész, aki 2008-as könyvében kel a chomskyánizmus védelmére. Mégis világosan megfogalmazza az ítéletet a Kuhn-féle historiográfia „abszurd”, „karikaturisztikus” alkalmazásáról, amely É. Kiss narratívájának idézett szakaszát is jellemzi.

(11.13)	(a)	(i)	„[...] szinte ‘divatossá’ vált egy-egy szaktudomány (főleg az újabb keletű, illetve társadalomtudományi diszciplínák) ‘pedigré’-jét, azaz tudomány voltának bizonyítékát ‘paradigmá’-juk létezésében és megtalálásában látni.” (Fehér 2000: 233; kiemelés: K.A.)
		(ii)	„[...] a nyelvészek a tudományosság lakmusz tesztjének tekintették azt, hogy van-e kuhni forradalmuk [...].” (R. Lakoff 1989: 971, kiemelés az eredetiben).
	(b)	(i)	„A gyakorló nyelvészek jobban teszik, ha saját tevékenységüket nem kuhni alapállásból szemlélik. Mivel a nyelvészetet sohasem jellemezte az az általános egyetértés, amelyet Kuhn a ‘kemény’ tudományok megkülönböztető tulajdonságának tart, egészségtelen helyzet alakulhat ki, ha a nyelvészek minden, szakmájukon belüli elméleti véleménykülönbséget rivális paradigmák közötti konfliktusként, vagyis inkommenzurábilis nézőpontokként kezdenek el szemlélni, és ezt mentségként használják arra, hogy figyelmen kívül hagyják a racionális eszmecsere alapjait. [...] Kuhn tudományos forradalmakra vonatkozó elméletének kritikátlan elfogadása nem a nyelvészeten belüli tudományos mérce emeléséhez, hanem csökkentéséhez vezethet.” (Percival 1976: 292; kiemelés K. A.)
		(ii)	„[…] Kuhn megjelentetett egy rövid könyvet (1962) arról, amit ‘tudományos forradalomnak nevezett’ […] ez a Legrosszabb Dolog, ami a huszadik századi nyelvtudomány historiográfiájával történt [...], mert az Chomsky támogatói közül oly sokakat arra késztetett, hogy az eseményeket Kuhn modelljéhez igazítsák.” (Matthews 1993: 28; kiemelés K.A)
	(c)		„Az az elképzelés, hogy a kutatási keret minden változása (Kuhn sokszor félreértett kifejezésével élve) paradigmaváltást jelentene az előzőhöz képest, abszurd. […] Röviden: a transzformációs generatív nyelvészet története összetett; nem ugrások sorozata az ismeretlenbe, ahogyan azt Kuhn tudományképének standard karikatúrája sugallja.” (Collins 2008: 6)

(iv) Kuhn érvelési hibái. Mi lehet annak az oka, hogy Kuhn tudománytörténet-elmélete nem alkalmazható a nyelvtudományra? Az okok természetesen rendkívül összetettek: a kuhni kategóriák homályosságával, a nyelvtudomány-történet folyamatainak leegyszerűsítésével, a chomskyánusok tudományelméleti és -történeti tájékozatlanságával, a kuhni kategóriák nyelvtudományi alkalmazásainak belső ellentmondásaival, a chomskyánus közösség hatalmi érdekeivel és további tényezőkkel egyaránt összefüggnek. Mindenesetre, két argumentációs probléma a (11.7)-ben idézett narratíva szempontjából közvetlenül releváns. Először, Kuhn körben forgóan gondolkodik (lásd Laki 2006: 33). Eleve abból indul ki, hogy kizárólag a természettudományok érettek és rendelkeznek paradigmával, majd olyan jellemzést ad a paradigmákról, amely alkalmazhatatlan a társadalomtudományok esetében. Ebből természetesen csak az következhet, hogy kizárólag a természettudományok lehetnek érettek. Ezzel a kör bezárul. Másodszor, mint arra Laki (2006: 33) szintén rámutat, ha Kuhn elmélete igaz, és csupán az érett tudományok tekinthetők valóban tudományosnak, akkor Kuhn műve tudománytalan, hiszen egy éretlen diszciplínához, a történettudományhoz tartozik. Ha viszont Kuhn műve tudományos, akkor létezik legalább egy éretlen diszciplína, amely valóban tudományos, tehát Kuhn elmélete hamis, hiszen megcáfoltuk azt a hipotézisét, amely szerint különbség van az érett és az éretlen tudományok között. Tehát Kuhn különbségtétele az érett és az éretlen tudományok között önmagát cáfolja.

(v) Összegzés. Mivel az imént áttekintett érvek a chomskyánusok által megbízhatónak vélt források megbízhatatlanságára világítanak rá, a p-kontextusba imént bevezetett információk új forrássá állnak össze. A táblázatok tartalmával, Kuhn könyvével, valamint a hozzájuk fűzött kommentárokkal mint közvetlen forrásokkal – melyeket (11.8)-ban S jelöl – kibővített p-kontextusban (11.8) kijelentései, eltérően a narratíva e ciklusának eredeti heurisztikus céljától, nem kaphatnak pozitív plauzibilitási értéket.

1	(11.7)(b)-ben fogalomzavar származik a ‘strukturalizmus’ kifejezés használatából. Itt a neo-bloomfieldizmussal azonos értelemben szerepel, azonban a (11.51) alatti idézet 1. pontjában említett Strukturális magyar nyelvtan nem neo-bloomfieldiánus, hanem chomskyánus mű.
2	(11.8)-ban S a narratíva p-kontextusában megbízhatónak tartott forrásokra utal, melyek alapján a (11.7) alatti megfogalmazás a narratívába került.
3	Lásd ehhez részletesebben Percival (1976), (1977), (1981), Winston (1976), Harris (1993a), Koerner (1983), (1989), Oesterreicher (1979, 1989), Thilo (1989), Hymes (1974), Kertész et al. (2006), Kertész (2020) [2015].
4	Ugyanakkor nem csupán Newmeyer egyes művei mondanak ellent egymásnak, hanem idézett könyve is erősen p-inkonzisztens. Egyfelől megfogalmazza a (11.9) alatti idézetet, másfelől a transzformációs generatív grammatikát kuhni forradalom eredményének nevezi. Ha kuhni forradalom volt, akkor válságnak kellett volna megelőznie. Ha pedig nem volt válság, akkor kuhni forradalom sem lehetséges.
5	Az alábbi két idézet összevetése szemlélteti Harris axiomatizálás-felfogásának Chomsky eljárására gyakorolt hatását. Harris könyvének előszava 1947-es keltezésű, azaz egy évtizeddel előzte meg a Syntactic Structures megjelenését: „Az elemzés közvetlenül azokhoz a kijelentésekhez vezet, amelyek lehetővé teszik bárki számára, hogy megnyilatkozásokat alkosson vagy jósoljon meg az adott nyelven. Ezek a kijelentések deduktív rendszert alkotnak, axiomatikusan definiált kiinduló elemekkel, valamint az ezek közötti viszonyokra vonatkozó tételekkel. A végső tételek a nyelv megnyilatkozásainak szerkezetét jelzik a rendszer megelőző részeinek függvényében.” (Zellig S. Harris 1951: 372–373; kiemelés K.A.) „A nyelvtan a mondatok generálását szolgáló eszköz. Kezdeti lépésként a nyelvtant kijelentések 5 Xᵢ → Yᵢ, (i = 1, ..., N) formájú sorozatának tekintjük (nem halmazának – a kijelentések sorrendje jelentős egyszerűsítésekre használható a nyelvtanban), melyet az ‘írd újra Xi-t Yi-ként’ utasításként értelmezünk, ahol Xi és Yi láncok. [...] Nevezzünk minden 5 alakú láncot konverziónak. [...] Egy levezetés (‘derivation’) nagyjából egy bizonyítással analóg, ahol a Mondat (‘Sentence’) tölti be az axióma szerepét, a konverziók pedig nagyjából következtetési szabályoknak felelnek meg.” (Chomsky 1975 [1955]: 67; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.)
6	Lásd ehhez a 11.3.4. szakaszt is.
7	Chomsky (2004a: 66) szerint Kuhn elméletével „durván visszaélnek”. Következésképpen: „Kuhn fogalmai nem igazán érvényesek azon tudományterületeken kívül, amelyeken valóban jelentős intellektuális fejlődés játszódik le. […] nem gondolom, hogy a nyelvészetben bármiféle intellektuális forradalom ment volna végbe.”
8	Lásd például Diderichsen (1974), Koerner (1973), (1987), Kiparsky (1974), Percival (1976), (1977), (1981). A vitát Kertész et al. (2006) elemzi.
9	Newmeyer (2022: 10) egyetértőleg idézi Murray (1989: 162; kiemelés K. A.) azon megállapítást, amely szerint a neo-bloomfieldiánus nyelvészek „határozottabban, bár az újdonság szerényebb hangoztatásával szakítottak elődeik alapvető feltevéseivel, mint ahogy Chomsky és társai szakítottak a neo-bloomfieldi strukturális nyelvészettel.”
10	Vö.: „Valószínűleg a tudománytörténet és -elmélet legismertebb műve Thomas Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete című könyve. Valójában Kuhn megközelítésének van egy fontos, nem szociológiai összetevője is, mivel utalások vannak benne a ‘haladásra’, ‘sikeres problémamegoldásra’, ‘anomáliákra’ és hasonlókra. Azonban úgy tűnik, hogy azok a kulcsfontosságú jellemzők, amelyek mellett Kuhn érvelt, nem állták ki a tudományos vizsgálat próbáját. Különösen azt az elképzelést tekintik általánosan megcáfoltnak, hogy minden tudományterületen van egy viszonylag állandó ‘normál tudományos’ fázis, amelyet ‘paradigmák’ jellemeznek; e paradigmák pedig a szó szoros értelmében ‘összemérhetetlenek’ az előző és a következő paradigmákkal. Tekintettel arra, hogy még a legfejlettebb tudományokban is nehéz azonosítani a forradalmakat, értelmetlennek tartom a vitát arról, hogy a nyelvészetben volt-e vagy sem Chomsky-féle forradalom.” (Newmeyer 2022: 143; félkövér kiemelés K. A.)
11	(11.13)(b)(ii) a (11.2)-ben idézett bekezdésre utal vissza.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero