MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Cink az agyban
4.3.1. Az Alzheimer-kór felfedezése
Az Alzheimer-kór ma az időskori demencia legismertebb és legelterjedtebb formája. Felfedezője Alois Alzheimer német pszichiáter, aki 1901-től egy frankfurti klinikán végzett gyakorlati és elméleti kutatásokat: „az agy betegsége és a mentális betegség” közötti összefüggést tanulmányozta. Egy 50 év körüli nőbeteg (Auguste Deter) 5 éves vizsgálata, majd 1906-ban, az 5 év után bekövetkezett halála utáni boncolás mutatta ki a demenciával összefüggésbe hozható, sejtközötti állományban található, extracelluláris „amiloid plakkokat” és az idegsejtekben a „neurofibrilláris kötegeket” (26. ábra). Az „Alzheimer-kór” elnevezés Emil Kraepelin 1909-es szakkönyvében jelent meg először (Ellison, 2021a).
Harvard
(): . : .
: /hivatkozas/m1310cink_838/#m1310cink_838 ()
Chicago
. . . : .
(: /hivatkozas/m1310cink_838/#m1310cink_838)
APA
(). . .
(: /hivatkozas/m1310cink_838/#m1310cink_838)
26. ábra. Az amiloidteória vázlata a) normál esetre és b) Alzheimer-kór esetén. c) Az Alzheimer-kór kialakulásának fázisai
Ma az Alzheimer-kór (AD, Alzeheimer’s disease) 4 fázisát különböztetjük meg; 1) a preklinikai stádium (PCAD); 2) a közepes kognitív csökkenést mutató fázis (MCI); 3) az AD korai stádiuma (EAD); valamint 4) az AD késői stádiuma (LAD) (review: Xu et al., 2019).
A betegség jellemzéséhez az „acetilkolin-transzmitter deficitje” kapcsolódott még az 1970-es években, és ez a terápiás törekvésekben az acetilkolinészteráz-gátlók alkalmazásában érvényesült (kolinerg hipotézis).
A plakkok kialakulásának vizsgálata 1984-ben, az amiloid (Aβ) béta-fehérje felfedezésével indult, amikor a Down-szindrómás és az Alzheimer-betegek ereiben kimutatták ezt a fehérjét, majd megállapították kapcsolódását a 21-es kromoszómához. Három évvel később, 1987-ben ezt a fehérjét az időskori plakkokban is kimutatták: ezzel elindult az amiloid kaszkád kialakulásának a kutatása, és megszületett az Alzheimer-kórhoz kötödő, ma is élő „amiloidkaszkád-teória”. Ez a teória az amiloid plakkok akkumulációjából eredeztethető, és egy olyan gyulladásos válaszhoz kötődik, amely az agysejtek pusztulásához vezet.
Ma már tudjuk, hogy a β-amiloid (APP) prekurzorfehérje gén patogén mutációi, az Aβ-doménen belüli vagy ahhoz közeli mutációk kapcsolódnak a familiáris AD (FAD) különböző formáihoz. A megjelenő örökletes mutáció a 14-es kromoszómán (presenilin-1) vagy az 1-es kromoszómán (presenilin-2) már fiatal, 24–45 éves korban jelentkezik, és a betegség jóval agresszívabb formájához vezet. A 19-es kromoszómán megjelenő apolipoprotein-E (apoE) ε4 viszont a késői AD rizikófaktora. Más oldalról, a 12-es kromoszómán megjelenő α2-makroglobulin (A2M) gén a késői AD másik rizikófaktora. Mivel a plakkok területi eloszlása nem egyenletes a különböző agyi regiókban (magas a hippokampuszban, de a cerebellumban egyáltalán nem található), feltehető, hogy más neurofaktorok is szerepet játszanak a plakkok keletkezésében (review: Cuajungco et al., 2000).
A mai álláspont szerint az amiloidkaszkád-teória együtt értelmezhető a tau-fehérje-kaszkád abnormalitásának teóriájával; ez a rendellenesség a hiperfoszforilált neurofibrilláris kötegek kialakulását eredményezi, és az agysejteken belül található. A tau-fehérje a mikrotubuláris struktúra egyik alkotóeleme, amely az „élelem” szállítója az agysejtekben. A tau-fehérje az Alzheimer-kórban abnormális, így a mikrotubulusok szétesnek.
Ez utóbbi két teóriához kapcsolódik a cink szerepe az AD-patológiában (review: Cuanjungco–Lees, 1997), valamint a további fémek, mint a réz, a vas (Schubert–Chevion, 1995; Atwood et al. 1998) és a gyulladást okozó baktériumok és gombák részvétele. Ma már az AD „multifaktoriális” betegségnek tekinthető (review: Sensi et al., 2018).
Tartalomjegyzék
- Cink az agyban
- Impresszum
- 1. Történeti áttekintés
- 2. Cink az agyban
- 3. Cink a neurofiziológiában
- 3.1. Cinkkiáramlás az idegsejtek vezikuláiból
- 3.2. Cinkfelvétel és cinkpermeábilis ioncsatornák
- 3.3. A cink szabályozó szerepe a neurotranszmisszióban
- 3.4. A cink hatása az ingerületátvivő anyagok felvételére/visszavételére
- 3.4.1. A cink hatása az asztrogliális glutamátfelvételre
- 3.4.2. A cink hatása az asztrogliális GABA-felvételre
- 3.4.3. A cink hatása a neuronális dopamin-visszavételre
- 3.4.4. A cink hatása a neuronális szerotonin-visszavételre
- 3.4.5. A cink hatása az asztrogliális/neuronális taurinfelvételre
- 3.4.6. A cink hatása az asztrogliális hisztaminfelvételre
- Irodalom
- 3.4.1. A cink hatása az asztrogliális glutamátfelvételre
- 3.5. A cinkhomeosztázis fenntartása az agyban
- 3.6. A cink szerepe az autofág folyamatok aktiválásában
- 3.7. A cink szerepe az apoptózis szabályozásában
- 4. Cink a neuropatológiában
- 4.1. A cink prooxidáns és antioxidáns hatása oxidatív stresszben
- 4.2. A cink diszhomeosztázisának szerepe a neuronális sérülésekben
- 4.3. A cink és az „Alzheimer”
- 5. A cink és a memória
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2025
Nyomtatott megjelenés éve: 2025
ISBN: 978 963 664 087 3
A cink az élő szervezetek esszenciális mikroeleme. Nagy mennyiségben megtalálható az emberi agyban, az izmokban, a csontokban, a vesében, a májban, a prosztatában és a szemben is. Több száz enzim működésében vesz részt – részben közvetlenül a katalitikus reakciókban, részben az enzimfehérjék koordinátoraként. Jelentős strukturális funkciót tölt be számos transzkripciós faktor szerkezetének kialakításában és a sejtek közötti kommunikációban.
Huszti Zsuzsa vizsgálódásának tárgya ezúttal az agy. A kötet külön fejezetekben tárgyalja a cink szerepét az idegsejtekben, a neurofziológiában, a neuoropatológiában, az Alzheimer-kórban (a betegség terápiájában), a memóriában. A szerző széles szakirodalmi bázisra támaszkodva összegzi az ismeretanyagot, és gazdag hivatkozási listával látja el a fejezeteket.
Hivatkozás: https://mersz.hu/huszti-cink-az-agyban//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
