Korábban hangsúlyoztuk, hogy innovációs projektportfóliót javasolt építeni és ne próbáljuk mindent egy lapra feltenni, abban a hitben, hogy azonnal megtaláltuk a győztes megoldást („picking the winner”). Egyből egy projekt még a korábban már bizonyított szakemberekből álló és jól együttműködő innovációs csapatok esetében sem biztos befutó, mert olyan sok a bizonytalansági tényező, ha valóban merész és innovatív fejlesztésről van szó. A hagyományos kutatási és innovációs projektekre jellemzően nagy erőforrásokat allokálnak a vállalatok, illetve az állami támogatási rendszerben is gyakoriak a több tíz- és százmilliós projektek. Az a probléma ezzel a megközelítéssel, hogy papíron a vállalatvezetők és tudományos opponensek tetszését elnyerő komplex projekteknek a leírthoz képest eltérő irányba kellene folytatódnia az első teszteredményeket követően, de ez gyakran nem lehetséges, mert a beadott tervben elfogadott mérföldköveket kell teljesíteni a csapatnak. Ez azt jelenti, hogy a projektcsapat nem tud eltérni az eredeti tervtől, nem vállal elegendő kockázatot egy valóban világszintű felfedezés vagy innovatív termék létrehozása érdekében. Inkább hozza az ígért eredményeket, amelyekről gyakran kiderül, hogy azok középszerűek vagy a számos hasonló megoldás miatt nem versenyképesek. Ennél rosszabb forgatókönyv, hogyha az innovációs csapat csak a vállalkozás számára újdonságnak tekinthető fejlesztéseket valósít meg, azaz „biztonsági játékot” játszik, mert ekkor még az esélye sincs meg, hogy nemzetközi szintű eredmények születhessenek.