A technológiai nagyvállalatok sikeres termékeit és szolgáltatásait bemutató sikertörténetek mögött számos olyan tényező áll, ami rejtve marad még a gyakorló vállalati szakemberek előtt is. Az Apple önmagában többször annyi szabadalmat jelent be évente, mint a magyarországi összes bejelentés száma.1 A szabadalmi bejelentések elemzésével foglalkozó Insights by Greyb portál 2025 évi adatai szerint az Apple összesen 116.492 szabadalommal rendelkezik világszerte. Ezek a szabadalmak 50.015 egyedi szabadalomcsaládhoz tartoznak. A 116.492 bejelentett szabadalomból 98.761 szabadalom aktív. A csúcsnak számító 2010-es években évi 6000–8000 (!) db szabadalmat jelentettek meg, ami 2021-ben érte el a csúcsot 11.537 (!) bejelentéssel, majd azt követően csökkenő tendenciát mutat (lásd 1. ábra).

 

 

Egy másik beszédes adat, hogy startup cégekből pedig három-négy hetente vásárol fel egyet-egyet az Apple sok millió vagy akár több milliárd dollárért. Tim Cook vezérigazgató a BBC-nek adott interjúban2 2021. februárban arról számolt be, hogy az elmúlt hat évben mintegy 100 vállalkozást vásárolt fel az Apple, amelyeket integrálja a cupertinói technológiai behemót vállalatba. A legnagyobb értékű portfólióbővülés a 2014-ben 3 milliárd dollárért (jelenlegi áron kb. 1200 milliárd forint!!) felvásárolt Beats Electronics, a fejhallgatókat gyártó vállalkozás volt, ami Dr Dre rapper és producer nevéhez kapcsolódik. Globális szinten azonban még ennél a csillagászati összegnél is nagyobb felvásárlások történnek, így nem csoda, hogy számos technológiai startup cég nem is vágyik másra, minthogy néhány éves felfutást követően egy technológiai nagyágyú portfóliójában kössön ki és a harmincas éveikben „nyugdíjazzák” magukat az alapítók.

 

 

Hasonló megállapítást tett az egyik legsikeresebb magyar fintech start-up cég, az IND Group egyik korábbi alapítója. Nyíri József a Forbes magazin4 számára adott interjúban osztotta meg a felvásárlás utáni tapasztalatait. Akkoriban úgy döntött, hogy a tranzakciót követően is marad az immár Misys cégnél. Másfél évig próbálta folytatni a startup cégnél bevált gyakorlatot és egyeztetett az USA-ban a Magyarországon és Európában bevált banki szoftvercsomagok bevezetéséről amerikai ügyfelekkel. Azonban komoly törést és csalódást okozott számára, amikor a cég vezetése elutasította az egyéves intenzív sales és marketing tevékenységet követően összeállított, további befektetést igénylő projekttervét. Ekkor látta beigazolódni a többi startup alapító döntését, akik a felvásárlást követően viszonylag gyorsan otthagyták a korábbi cégüket. Megértette, hogy egy nagyvállalat más logikával gondolkodik, mint egy folyton innovációra törekvő startup. Ugyanis, ha beigazolódik egy vállalati üzleti modell, akkor az üzlet logikája és a részvényesi kapitalizmus felfogása azt diktálja, hogy a lehető leghatékonyabb előállítás mellett kiaknázza a piaci lehetőségeket egészen addig, amíg nem csökken a termékei iránti kereslet. Számos egykori startupperhez hasonlóan a magyar vállalkozó a gyászt és az elengedést követően igazi vállalkozóra jellemző módon új kihívást keresett és saját maga is gyakorolni próbálta a magvető fázisú befektetői tevékenységet, amiből sokat tanult. Belátta, hogy addig csak pénzszórásnak tekinthető minden befektetése, amíg az induló cég nem jön rá az igazi „ügyfélfájdalomra”, amit meg kell oldani, majd vállalkozást építeni rá megfelelő üzleti modellel. Különösen fontos következtetés, hogy minden jó ötletnek látszik egészen addig, amíg a startup nem tudja bebizonyítani, hogy tud-e abból pénzt csinálni vagy sem. A nagyvállalatok innovációs tevékenységével kapcsolatosan pedig úgy látja, hogy a jelentős profit, eredményt termelő cégek csak akkor hajolnak le az innovációért, ha már észrevehető konkurenciának látják a növekvő bevétellel rendelkező, innovatív megoldást nyújtó startup cégeket. Jellemzően azért veszik meg, vásárolják fel ezeket a startup cégeket, nehogy szemmel látható profitot vegyenek el tőlük.