Mai világunkban hasonló hype figyelhető meg az innováció és a startupok körül. Érthető, utólag jó ötlet lett volna Microsoft, vagy Apple részvényeket vásárolni az IPO során. De akkor még nem tudtuk, hogy a számtalan startup közül melyiket válasszuk. A szerző nagyon jól érzékelteti, hogy előre senki nem látja biztosan a jövőt, az innováció nagy gazdasági előnyt kínál jelentős kockázat árán.

A könyv strukturáltan elemzi az innováció fogalmát, ami nagyon fontos, mert ugyan naponta használjuk ezt a fogalmat, nem mindenki ugyanazt érti alatta.

Az innovációval kapcsolatban rögtön eszünkbe szokott jutni a kreativitás. Ez azonban az innováció csak egyik szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele. Egy kicsit arra emlékeztet, amit Csíkszentmihályi Mihály ír a flow-ról. A flow hihetetlen teljesítményeket tesz lehetővé, de nem lehet akarattal elérni. Lehet és kell is sokat tenni érte, de nincsen olyan recept, ami garantálná. Milyen lépések vezethetnek flow-hoz? A sportban tipikusan a következők: Nagyon nagy kihívás, de nem „mission impossible”, lelkiismeretes testi és lelki felkészülés, tökéletes felszerelés, a pálya, az időjárás megismerése, a táplálkozás pontos beállítása és így tovább. Egyvalamit nem szabad, az ellenfélre fókuszálni. És akkor esetleg megtörténik. Pontosan úgy, mint az innováció.

Sokéves vezetői munkám során el kellett fogadnom, hogy a termelésben és a fejlesztésben teljesen más személyiségtípusok szükségesek, és nagyon nagy kihívás a két csoport között hatékony kommunikációt létrehozni. A kreativitás és a fegyelem nem barátok. A termelésben a „mindent mindennap ugyanúgy” nagyon fontos érték, míg a fejlesztésben inkább a „mindent mindennap másképpen” szemlélet jelenik meg. „A fejlesztői és innovációs tevékenységeket nem lehet és nem is szabad a termelésben megszokott és előírt módon menedzselni.”

Nagyon fontosak a könyv üzenetei a magyar innovációs kapacitás növelése érdekében.

Precízen mutat rá, hogy az innovációban sikeres vállalatok, országok sokkal erősebben fókuszálnak az emberi erőforrásokra, vállalati kultúrára és hangulatra, mint újabb és újabb gépekre, beruházásokra, vagy akár folyamatokra: „A tulajdonosi szemléletet célul tűző szervezeti stratégia és kultúra kialakítása, annak keretei lehetővé teszik a munkatársak, fejlesztők önmegvalósítását.”

Akár használati utasításnak is értelmezhetjük. Milyen lépések vezetnek az innovációhoz? Először is szükséges az egyértelmű vállalati stratégia megalkotása (majd betartása, továbbfejlesztése), feladatok helyett célok megfogalmazása, az emberi erőforrások folyamatos fejlesztése, a kölcsönös feedback-kultúra megvalósítása, és a jó eredmények materiális és immateriális jutalmazása. A könyvben leírtak között a feedback az egyik elem, amit a legfontosabbnak tartok. Sok, akár mitikusnak is nevezhető elmélet született és került alkalmazásra azzal kapcsolatban, hogy a szidás, vagy a dicséret motivál-e jobban. A saját tapasztalatom ezzel kapcsolatban az, hogy a motiváció csak akkor marad meg, ha a munkatársak úgy érzik, hogy fontosak, észreveszik őket. Ezt az érzést pedig csak rendszeres feedback-kel lehet megadni. Negatív vagy pozitív legyen? Majdnem mindegy, csak legyen őszinte és kompetens. Persze van olyan helyzet, amikor egy munkatárs hibát követ el, és ezt általában ő is tudja. Ha ilyenkor elmarad a gyors, de korrekt visszajelzés, akkor könnyen kialakulhat az érintettben és munkatársaiban is az az érzés, hogy: igazából senkit nem érdekel, hogy mit és hogyan csinálunk. Ez pedig többet rombolhat a motiváción, mint egy elmaradt dicséret. De nagyon fontos, hogy sohasem a munkatársat minősítjük, hanem a munka eredményét, következményét.

Szükséges ezen kívül egy nagy adag bátorság (de rizikómenedzsment is), hit és kitartás, és ha mindez adott, akkor a könyv megmutatja a szükséges és hasznos menedzsment technikákat is. De, és ez adja számomra a mű legnagyobb értékét, világossá teszi, hogy ezek a technikák nem tudnak működni egy autoriter, félelmen alapuló, a munkatársaknak a megbecsülését kifejezni nem tudó vezetés alatt. Ott az innováció csak mítosz marad.