A kutatási eredmények azt mutatják, hogy mind a négy versenyképességi kategóriában az innováció szempontjából meghatározó tényező a vevőkkel és a beszállítókkal való együttműködés. A vállalatok a kívánt minőség elérése céljából, folyamatosan vizsgálatnak vetik alá a gyártott termékeket, és ha szükséges módosításokat hajtanak végre magán a terméken (folyamatos termékinnováció), vagy a gyártási folyamatban. A beavatkozások jellemzően kisebb módosítások (inkrementális innováció), melyek nem változtatják meg a termék alapfunkcionalitását, hanem a minőség javítását, a gyártási idő, gyártási költségek, illetve a meghibásodások gyakoriságának csökkentését célozzák. A minőséget a termelő vállalatok az alábbi három módon értelmezik:

Tényként kezelve azt a megállapítást, miszerint az innováció rendkívül erőforrásigényes (idő, pénz, tudás, eszköz), ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek hiányában csak kisebb mértékű, jellemzően inkrementális jellegű (de időbeliségét tekintve: folyamatos) módosítások lehetségesek. Pozitív üzenete a felmérésünknek, hogy minden válaszadó vállalkozás végzett már valamilyen termelési folyamatinnovációt, illetve rendszeresen és kisebb-nagyobb mértékben továbbfejlesztettek egy-egy termelésben használt eszközt. A felhasználói innovációk jellemzően nemcsak valamilyen termelési folyamat, hanem a termelésben használt eszköz kisebb mértékű továbbfejlesztésére is irányultak. Meglepő azonban, hogy kimondottan alacsony számban fordult elő jelentős mértékű termelési eszköz továbbfejlesztés, illetve teljesen új termelési eljárás kifejlesztése. Megjegyezzük, hogy termelő vállalatok esetén megszokottnak tekinthető, hogy saját fejlesztésű eszközöket alkalmaznak a gyártásukhoz, illetve a meglévő szoftvereiket módosítják a gyártási igényekhez. Ez önmagában még nem felhasználói innováció. Ezt a tényt támasztja alá az a kutatási eredmény is, mely szerint nagyon alacsony azon vállalatok száma, melyek saját igényre, kifejezetten saját vállalati probléma megoldására adott válaszként saját maguk által kifejlesztett szoftvert használnak.

A kutatási eredményeink azt mutatják, hogy a válaszadó cégek nagy része nem biztosít munkaidő-jóváírást a felhasználói fejlesztési javaslatok megvalósításához, illetve nem bocsát rendelkezésre megfelelő pénzügyi erőforrásokat a kísérletezéshez és kifejlesztéshez. A cégek nagy része jutalmat ad a fejlesztő munkatársaknak egy-egy sikeres fejlesztés esetén, melynek célja a felhasználói innovációk utólagos elismerése. Jóllehet, a vállalatok jelentős része alkalmazott valamilyen módszert a felhasználói javaslatok kiértékelésére, de kevés olyan szervezetet tudtunk azonosítani, amelyek értékelik a sikeres felhasználói innovációk hatását a vállalat eredményességére.

A vállalatok jellemzően rendelkeztek olyan dedikált személlyel, aki a felhasználói innovációkat megérti, befogadja, értékeli, illetve absztrakció után megfelelő formában és tartalommal továbbítja a döntéshozó számára. A vizsgálatunk azonban nem terjedt ki az alábbi fontos kérdések megválaszolására, azaz: mi történik az ötletekkel? Hova kerülnek továbbításra? Ki dönt a megvalósítással és az erőforrások hozzárendelésével kapcsolatban? Vannak-e formális csatornák, informális közösségek, helyszínek, ahol felhasználók meg tudják osztani az innovációval kapcsolatos információkat?

Az eredmények jól reprezentálják, hogy a cégek inkább alkalmaznak a piacon már ismert, bevezetett, de a vállalkozás számára még újnak számító innovációt, semmint a vállalat fejlesszen ki és dobjon piacra a piacon is újnak számító termék-, szolgáltatás- vagy folyamatinnovációt. Ez talán nem meglepő, ha figyelembe vesszük azt a megállapítást, hogy a vállalatok nagy része nem rendelkezik formális kutatási részleggel. Itt kell megjegyezni, hogy a nemzetközi szakirodalom alapján a formális kutatórészleg hiánya nagyban hátráltatja az innovációk megvalósítását. Azok a vállalatok, akik a piacon újnak számító termékekre, mint a versenyelőny forrására tekintenek (kisebbség), ők azok, akik feltételezhetően elkötelezettek a radikális innováció mellett, biztosítják a szükséges erőforrásokat (idő, pénz, humán), illetve megszerzik a vállalati felsővezetés elkötelezettségét a rendszerint magas kockázattal járó folyamat mellett. Azon vállalatok (többség) pedig, akik nem találták fontosnak ezt a tényezőt, azok inkább az inkrementális innovációt preferálják, vagy egyáltalán nem folytatnak semmiféle innovációs tevékenységet.