A kutatásunk eredményeit összefoglaló diagrammon (19. ábra) jól látszik, hogy a vállalatok többségénél, mindkét vizsgált csoportban, az új terméket kifejlesztő, ill. a vevőik igényeire fókuszáló cégek esetében megjelenik valamilyen kisebb mértékű folyamatinnováció, illetve a termelésben használt eszközökön végrehajtott kisebb mértékű továbbfejlesztés. Emellett az is megállapítható a visszajelzések alapján, hogy teljesen új termelési eljárást, illetve a termelésben használt eszközök jelentős mértékben való átalakítását a vállalatok csak csekély mértékben vezettek be a felmérést megelőző három évben. A vállalatok nagyjából fele fejlesztett ki saját fejlesztésű, termelésben használt eszközt. A szoftverek területén alacsony azon cégek száma, melyek saját maguk, saját munkatársaikkal továbbfejlesztenek vagy saját igényeik kielégítése céljából új szoftvert fejlesztenek. Annak ellenére ilyen visszafogott az innovációs aktivitásuk, hogy a válaszok alapján a vállalatok nagy része rendelkezik a felhasználói innovációt elősegítő modern technikai környezettel és felkészült tudásbázissal. Feltételezhetően ezek alatt kisebb, de viszonylag jól felszerelt műhelyeket kell érteni, ahol a fejlesztési ötletek kipróbálhatók, kisebb volumenű kísérletek, prototípusok elkészíthetők.

A többségében járműalkatrész-gyártó cégektől érkezett visszajelzések alapján a vállalkozások nagy részénél hiányoznak a szervezet által a felhasználói innovátorok számára biztosított ösztönzők. Jellemzően szűkmarkúak vagy takarékosak (?) a vállalkozások tulajdonosai és felsővezetői, mert az innovációs ösztönzők közül legkisebb arányban a pénzügyi erőforrásokat biztosítják az innovátoroknak. Nagyobb arányban alkalmaznak munkaidő-jóváírást, munkaidő-kedvezményt és az eredmények alapján, már a látható siker alapján gyakran adnak valamilyen pénzbeli és nem pénzbeli jutalmat a fejlesztések megvalósítóinak. Nemzetközi tapasztalatok alapján azonban nem biztos, hogy a jutalom a legjobb módszer a felhasználói innováció ösztönzésére, mivel annak összegéről a vállalat dönt, ráadásul utólag egyéni vezetői mérlegelés alapján. A dolgozó számára ez nagymértékben bizonytalan, ami az innováció ellen hat.

A vállalati kutatásunk egyik legfontosabb eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a magyar járműalkatrész-gyártó vállalkozások felismerték a felhasználói innovációban rejlő lehetőségeket, még ha nem is nevezik minden esetben innovációnak, vagy felhasználói innovációnak a munkatársaik által kisebb-nagyobb mértékben módosított eszközöket vagy a házon belül kifejlesztett teljesen új technológiákat. Fontos tanulság a vállalkozások vezetői számára, hogy sokszor a leginnovatívabb ötlet a vállalaton belülről érkezik attól a személytől, aki az adott termék gyártásában, felhasználásában, logisztikájában, vagy értékesítésében vesz részt. Célszerű tudatosan figyelni és motiválni ezeket az ötlethozó és megvalósító szakembereket, legyenek magasan képzett diplomások vagy jó adag józan paraszti ésszel megáldott szorgalmas munkatársak.

Végezetül a kutatásunk arra is rámutatott, hogy a termeléssel foglalkozó kis- és közepes vállalatok nem rendelkeznek megfelelő tudással, eszközökkel, komplex módszerekkel, illetve vállalati folyamatokkal a felhasználói innovációk azonosításához, ösztönzéséhez és hasznosításához. A vállalkozások versenyképességének a megtartásához, illetve növeléséhez elengedhetetlen mind a vállalati felső vezetők, mind pedig az innovációért felelős vezetők folyamatos képzése annak érdekében, hogy a felhasználói innovációs ötletek felszínre kerüljenek, megvalósuljanak és végeredményképpen mind a vállalkozás, mind pedig a társadalom számára több hasznot termeljenek.