Carlsson–Magnusson (2019) egy egész kötetet szántak az innováció-menedzsment különböző rendszerelemeinek a megértésére és bemutatására. Az alábbi tényezők mindegyike lényeges szerepet tölt be és alapvetően befolyásolja a vállalkozások innovációs eredményeit:

A vállalati innovációmenedzsment-rendszerhez sokféleképpen lehet közelíteni, ráadásul mindenkinek mást jelent. A rendszer összetettségét és komplexitását jól illusztrálja a vakokról és az elefántról szóló indiai menedzsment tanmese, amiben hat vak bölcs arról tanakodott, hogy vajon mihez hasonlít az elefánt. Sima és hengeres agyarát érintve egyikük azt mondja, hogy lándzsaszerű az elefánt. A térdét tapintó számára fatörzsszerű az elefánt. Aki pedig a fülét fogja meg, szerinte az elefánt vékony és lebeg, akár a legyező. A tanulság, hogy az elefánt nagy, nem mindegy, hogy melyik részének a megfigyelése alapján állítunk róla valamit. A tanmesében szereplő elefánthoz hasonlóan az innovációs rendszerek is összetettek, amiben emberek és több részlegtől érkező egyének és csoportok dolgoznak közös célokért. Olyan folyamatosan változó és fejlődő alrendszerekből állnak, mint a kutatás-fejlesztés, az ökoszisztéma partnerei, inkubátorok, akcelerációs programok vagy belső vállalati tőkealapok, de magukba foglalják a döntéshozatali rendszereket, folyamatleírásokat, szervezeti képességeket és számos kevésbé látható tényezőt, mint például a kulturális normákat és viselkedést.

Ezt a fajta rendszerszemléletet a nagy globális tanácsadócégek, mint amilyen például a Boston Consulting Group (BCG) vagy a PwC, megpróbálják átültetni a (nagy)vállalati gyakorlatba is, természetesen jelentős díjazásért. Ennek ellenére a megrendelők szívesen fogadják a „termékesített” szolgáltatásokat, amelyek bevezetése során saját maguk is új dolgokat tanulnak és tökéletesítik a keretrendszereiket. Emellett a kutatók akadémiai nyelvezeténél praktikusabb megfogalmazásaik vélhetően jobban érthetők a vállalati vezetők számára, ami szintén igazolja a bevonásuk jogosultságát. Ráadásul saját maguk is végeznek bizonyos kutatásokat, amelyek eredményét tanulmányok formájában közreadják. A korábban már idézett „Most Innovative Companies” globális riport évről évre közzéteszi a világ leginnovatívabb 50 vállalatának a listáját, valamint egy tematikus elemzést. A BCG 2020. évi jelentésében publikálták azt a keretrendszert, ami a vállalati innovációs rendszer komponenseit mutatja be. Ezzel összefüggésben megvizsgálták, hogy milyen forrásból származnak az innovációs ötletek, hogyan működnek együtt az ökoszisztémájuk tagjaival, hogyan támogatják az innovációt és hogyan integrálják az új technológiákat saját fejlesztési programjaikba. A kutatás eredményei szerint az erős innovációs rendszerrel rendelkező vállalatok az előbb felsorolt tevékenységek mindegyikét magas színvonalon végzik, innovációs rendszerük pedig dinamikus, gyorsan reagál a változásokra, felmerülő különböző igényekre annak érdekében, hogy organikusan tudjanak növekedni magas profit elérése mellett. További fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy a benchmarking adatok alapján a jobb innovációs rendszerrel rendelkező nagyvállalatok az átlaghoz képest 5–20%-kal nagyobb teljesítményt nyújtanak az utóbbi három évben bevezetett termékeknek, szolgáltatásoknak, valamint üzleti modell innovációknak köszönhetően (BCG, 2020).

A legtöbb nagyvállalatnál a CEO, vagyis a vezérigazgató az egyetlen döntéshozó, aki az innovációs rendszer minden elemére hatással van. A többi vezetőnek csak részleges vagy funkcionális mandátuma van. Éppen ezért fontos tudni, hogy az innováció sikerére alapvető befolyása van a legfelső vezetésnek. Egy eredményes innovációs „utazás” a közös nyelv meghatározásával, az innovációs kihívás vagy megoldandó probléma tényekkel való alátámasztásával, valamint a CEO megnyerésével kezdődik. Csak ezt követően tudják eldönteni a vezetők, hogy milyen problémák megoldására koncentráljanak a csapataikkal. Mi működik jól? Melyek a vállalat legfájdalmasabb gyenge pontjai? Mit vizsgáljanak meg alaposan elsőként? A stratégiát, a folyamatokat, a tehetségeket, az ösztönzőket, a céges kultúrát vagy valami mást?

A kötet egyik fő üzenete, hogy a sikeres innovációmenedzsment egy komplex vállalati rendszer kiépítését igényli. Nem elegendő egy ambiciózus jövőkép megfogalmazása és egy kiforrott ötletmenedzsment-rendszer üzemeltetése. Ennél sokkal többről szól az innovációmenedzsment. Ezt az állítást a következő fejezetekben bemutatásra kerülő elemzésekkel, esettanulmányokkal és menedzsmenttechnikákkal támasztjuk alá abban bízva, hogy a Kedves Olvasó a megismert esetekből, sztorikból és menedzsment módszerekből szemezgetve fel tudja építeni az innovációnak tartósan táptalajt biztosító rendszert a saját vállalatánál, valamint annak működtetésére megfelelően képzett és kiképzett munkatársakat tud alkalmazni. Nem lehetetlen küldetésre („mission impossible”) vagy utazásra hívjuk az Olvasókat, hanem számos sikeres vállalat által megtett lépésekről és sokszor nem látszó, rejtett tényezőkről fogunk szólni. Mindezeket nem lehet megtalálni egy helyen, még akkor sem, ha az innovációmenedzsment eszköztárát bemutató kötetek meglehetősen vaskosak. Hiába ismeri, olvassa el az ember ezeket a tudományos műveket vagy praktikus útmutatókat, csak akkor tud elérni valós innovációs sikereket, ha maga is innovátorrá válik.