Kreatív, leleményes nép a magyar és számos tudományos világhírű felfedezés fűződik kutatóinkhoz, amire méltón lehetünk büszkék. A technológiai cégek építésében azonban kisebb lépésekkel haladunk, még ha a hírekben időről időre olvashatunk is sikeres magyar startupokról, tudományos sikerekről és felfedezésekről. A jelentős publicitás és a még jelentősebb kockázati tőkekihelyezések ellenére sem nőtt fel itthon az elmúlt 10–20 évben egy olyan „unikornis”, ami legalább egymilliárd dollár értékekkel rendelkezik. A hazai innovációs ráfordításokat néhány nagy tőzsdei vállalat (a MOL, a Richter és a Telekom) dominálja, illetve nagyon komoly befektetéseket eszközöl a német Bosch, valamint számos más, jellemzően külföldi tulajdonú járműipari vállalat. Mellettük kétségkívül vannak sikeres és növekvő innovatív hazai vállalkozások, de a kisebb cégeknek jellemzően nincs szisztematikusan felépített innovációs rendszerük. Egyes becslések szerint néhány százra tehető a folyamatosan innovációt megvalósító vállalatok köre. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szélesebben értelmezett innováció felfogása alapján majdnem minden harmadik (29,3%) magyar cég bevezetett valamilyen típusú innovációt a 2016–2018. években, azaz három év alatt legalább egy típusú innovációt, amelyik az új vagy a jelentősen továbbfejlesztett termék, szolgáltatás és/vagy üzleti folyamat kategóriába tartozik.1 A tendencia javuló, az adatok alapján azonban még nem látszanak az áttörés jelei és ezzel az innovációs teljesítménnyel az EU-27 tagállam utolsó harmadában helyezkedünk el. Különösen elgondolkodtató, hogy az Eurostat adatai szerint az észt vállalkozások közel háromnegyede (73%), a belga vagy német cégeknek pedig több, mint kétharmada megvalósít valamilyen jelentősebb innovációt egy hároméves periódus alatt.

 

Ha igazak a kutatások megállapításai, azaz a vállalkozások innovációs tevékenysége jelentősen befolyásolja a vállalkozások eredményességét és versenyképességét, akkor vajon miért nem fordítanak nagyobb figyelmet és több erőforrást a hazai vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások innovációs tevékenységeik finanszírozására? Lehetséges, hogy a vállalatvezetők és tulajdonosok figyelmét számos más vállalatvezetési kérdés köti le és nincs kapacitásuk az innovációra? De vajon van-e kellő motiváció és ambíció a vezetők és tulajdonosok részéről valamilyen újdonság piaci bevezetésére vagy megelégszenek a meglévő folyamataik javításával, valamilyen hatékonyságnövekedést segítő fejlesztéssel?