Most már értjük a problémát. Ha a tendencia így folytatódik, Európa nemzeti gazdaságai összeomlanak. Magyarországra még inkább igaz a tétel, mivel nálunk csökkent a lakosság a leginkább az elmúlt 20 évben! Tehát tennünk kell – és tennünk kellett – valamit. Vajon a magyarországi politikai pártok foglalkoznak-e ezekkel az égető és valós problémákkal, vagy kicsinyes, másodlagos ügyekkel próbálják a társadalom különböző rétegeit a maguk oldalára állítani? Válaszold meg te magad, kedves Olvasó, ezt a költői kérdést! Mindenesetre a probléma leginkább összeurópai, csak mivel nálunk hatványozottan jelentkezik, nekünk ezt sürgősen meg kell oldanunk, mégpedig össztársadalmi megegyezéssel, hogy az új struktúrák tartósan fennmaradhassanak. Hogy ne legyenek az újabb és újabb politikai változások és választások után megváltoztathatók, vagy ha mégis, akkor csak széleskörű társadalmi konszenzus alapján.

A világ fejlettebb országaiban hatalmas integrált elektronikus egészségügyi rendszerek kiépítésén fáradoznak a nemzetek, és milliárd dollárokat vagy eurókat költenek el e cél elérése érdekében. Mivel a baj nagy és sokrétű, érdemes prioritásokat felállítani. Legelőször is meg kell állítani az egészségügyi személyzet létszámának a lakossági öregedési ütemet jóval meghaladó csökkenését – ezt a folyamatot meg kell fordítani. Mint ismeretes, ez az orvosok és egészségügyi személyzet gyenge társadalmi megbecsülésével – alacsony bérezésével, megélhetési gondjával – függ össze, de jelentős szerepet játszik benne a nyugati fejlett társadalmak fokozódó elszívó ereje is. Megjegyzem: itt egy nagyon jó tendenciát vélek felfedezni abban, hogy az egészségtelen élelmiszerek és további egészségkárosító termékek adójának meghatározott részét az egészségügyi (főleg bér jellegű) kiadások növelésére fordítják 2012-től. Ez egy alternatívája az egészséges életmód jutalmazásának, hiszen azok fizetnek többet, akik egészségtelenebbül élnek, és később nagyobb terhet jelentenek majd az egészségügyi rendszernek. A másik ilyen fontos elem az egészségügy strukturális átalakításában a csökkenő egészségügyi személyzet gyorsabb információhoz juttatása, hiszen mindenképpen növekszik a teher a rendszerre az öregedő lakosság által: több embert kell tovább megfelelő egészségi állapotban tartani, hogy a társadalom működni tudjon. Ehhez kell egy integrált, jól megszervezett egészségügyi rendszer, gyors, integrált rendszer szintű elektronikus betegadat-támogatással. Az Európai Unió végső célja a határokon átnyúló egységes európai egészségügyi biztosítás alapú egészségügyi informatikai rendszer, amelyben a beteg elektronikus kórtörténete és adatai megfelelő jogosultság mellett bárhol és bármikor elérhetők. Kérdés, kinek az érdeke, hogy egy ilyen rendszer kiépüljön? Össztársadalmi érdek. Jó, de mégis az egészségügyi állami és magánbiztosítók, valamint a szakágazati kormányzati szervek érdeke elsősorban. A baj az, hogy ez olyan horderejű program, amelynek megvalósítása átnyúlik a kormányzati ciklusokon, ezért általában nem is valósul meg. Rendben, tételezzük fel, hogy elindul egy ilyen program. Mire kell figyelni? Arra, hogy létrejöjjön egy olyan integrációs platform vagy központi motor, amely lehetővé teszi a valós idejű adatok közvetítését. Miiiii vaaaan? Magyarul: az egészségügyi rendszerekben – kórházakban, rendelőintézetekben, háziorvosi rendelőkben stb. – tárolt elektronikus (digitális) adatoknak szinte azonnal hozzáférhetővé kell válniuk a beteg vagy – megfelelő jogosultság esetén – a kezelőorvosa számára. Szinte mindegy, hogy milyen technológiai megoldáson alapszik majd a központi integrációs platform, a fontos az, hogy egy jól definiált és leírt felületen további rendszerek épülhessenek rá. Nyílt forráskódot kell biztosítania a további fejlesztésekhez, minden fejlesztő számára hozzáférhető felületet adnia a kapcsolódó, további rendszerek számára. Mik lehetnek ezek a további rendszerek? Hát például az okostelefonokra kifejlesztett szolgáltatások, azért, hogy egyszer majd interneten vagy a telefonunkon is elérhessük az egészségügyi adatainkat. Ilyenek lehetnek az otthonápolást lehetővé tevő távmegoldások is, amelyeken keresztül nyomon követhetővé válik a beteg állapota anélkül, hogy ott állnánk mellette.

Itt érintenék egy másik fontos problémakört, mégpedig az egészségtudatosságot. Hogyan lehet befolyásolni vagy arra nevelni az embereket, hogy egészségesen éljenek, hogy kisebb terhet jelentsenek az egészségügyi rendszernek? Nos, nézzük meg az élet egy másik szegmensét: a gépjármű-biztosítást. A biztosítással rendelkezők, akik hosszú időn keresztül baleset nélkül vezetnek, úgynevezett biztosítási bónuszt kapnak, vagyis kevesebbet fizetnek a következő évi biztosítás megkötésénél. Most képzeljünk el egy hasonló rendszert az egészségügyben. Vagyis akik folyamatosan egészségesen élnek, és ezt egy bizonyos felnőtt életkor felett egészségügyi alapadataikkal bizonyítani tudják, azok kapnának egy olyan bónuszt, amelyet további egészségügyi, sport- és rehabilitációs szolgáltatásokra fordíthatnának. Hogy hogyan tudnák az emberek bizonyítani, hogy egészségesen élnek? Hát a testtömeg-, a vérnyomás-, az EKG-vizsgálatokkal és háziorvosi interjúkkal, amelyek az alkoholfogyasztás mértékéről, a nem dohányzásról és a testmozgás mértékéről tanúskodnának. Ezt a rendszert, mondjuk, 35-40 éves kortól a nyugdíjkorhatárig kiterjedően volna érdemes fenntartani. Az Adrian Gore által Dél-Afrikában 1992ben megalapított Discovery Health egészségügyi biztosító vitalitás- programja épp ezt a célt tűzte ki magának. Ma már 218 000 cég és 1,8 millió ember számára nyújtanak úgynevezett bónuszon alapuló egészségügyi ellátást. A program jutalmazza azokat, akik egészségesen élnek. Azt is hozzá kell tenni a leírtakhoz, hogy a vitalitás-program főleg a tehetősebb rétegekre koncentrál, tehát ezt egy nemzeti rendszeren belül csak kiegészítő biztosítás formájában lehetne – talán – megvalósítani. Most engedtessék meg egy rövid megjegyzés. Rengeteg fajta egészségügyi rendszer létezik a világon. Van, ahol szinte kizárólag magánbiztosítókon nyugszik a rendszer, van, ahol teljesen állami egybiztosítós rendszer működik, mint újabban már ismét Magyarországon is. De az egyik legfontosabb kérdés az, hogy milyen jól van megszervezve az ellátás, hogyan épülnek egymásra az ellátás szintjei: háziorvos, rendelők, kórházak és kiemelt állami intézmények. Nagyon lényeges, hogy milyen gyorsan tud a sürgősségi egészségügyi rendszer fellépni egy emberi élet megmentéséért, magyarul: mennyi idő alatt és milyen hatékonysággal kaphatja meg egy életveszélybe került állampolgár az egészségügyi ellátást. De az is nagyon fontos, hogy milyen hatékonysággal költődnek el egy társadalom anyagi eszközei az egészségügyben. Tehát komoly ellenőrzésnek és szabályozásnak kell érvényesülnie az egészségügyben elköltött pénzek hasznos és megfelelő felhasználásának nyomon követése érdekében. Bizonyos minőségi követelmények mellett az intézmények ellátási szintje alapján minimum- és maximumfeltételeket is meg kellene szabni, így nem fordulhatna elő, hogy a túlzott és indokolatlan gyógyszerfogyasztás vagy hogy olyan drága műszervásárlásról döntenek az egyes intézmények, amelyre valójában nincs is szükségük. Korábban azt írtam: egy társadalom hatékonysága azon múlik, hogy egy főre mennyi anyagi javat állít elő. Hozzáteszem: azon is, hogy mennyire hasznosan költi el az egy évre előirányozott költségvetési javakat. Még egy fontos dologra szeretném felhívni a kedves Olvasó figyelmét, mégpedig arra, hogy az európai integrált egészségügyi rendszerek utat nyitnak az összeurópai egészségügyi szolgáltatók előtt és költséghatékonyságuk miatt Közép- és Kelet-Európa szolgáltatói előnybe kerülhetnek. Tehát nagyon fontos lesz a jól szervezett és hatékony egészségügyi rendszer, amely versenyelőnyhöz juttathat bizonyos nemzeteket Európában. Az egészségügyi turizmus már most is komoly üzletág, és rengeteg példát találunk rá Nyugat- és Közép-Kelet-Európában, legyen szó a kerékpártúrákról, a komplett fogászati kezelésekről, a wellnes-fitness programokról, de még további sebészeti beavatkozásokról is. Az egyik példa a kimagaslóan erős és magas színvonalú egészségügyi szolgáltatói szegmensre a nyugat-magyarországi, de napjainkban ez már igaz a budapesti és debreceni fogászati ellátó központokra is, ahol szervezett formában érkeznek és kapnak ellátást a nyugati páciensek. Ez komoly bevételt jelent a fogászati társadalomnak, és talán az országnak is (amennyiben adóznak a bevételek után). Egy másik példa lehet a budapesti központú Euromedic csoport vagy az olyan kórházi magáncsoportok, mint a cseh Agel, a szlovák Penta, esetleg a lengyel EMC, bár utóbbi három csak az államhatárokon belül tevékenykedik. Az Euromedic mára már a legnagyobb képalkotó és teleradiológiai centrumokat működtető csoport Európában. Jelen vannak Boszniában, Bulgáriában, Horvátországban, Csehországban, Görögországban, Magyarországon, Írországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban, Svájcban és Törökországban is. Operatív központjuk Magyarországon van, Budapesten. A vállalatóriás, amely főleg mágneses rezonanciás (MR) és komputertomográfiai (CT) központokat üzemeltet, de működtet nefrológiai (művese-), onkológiai és kémiai laborközpontokat is, óriási növekedésen ment keresztül. Egymillió euró befektetéssel indulva 1990ben Magyarországról, mára több milliárd eurós forgalmat mondhat magáénak, ha az egyes központok forgalmát Európa-szerte összeadjuk. Csak Magyarországon 12 centrummal rendelkeznek, míg Lengyelországban 18-cal.