Ne feledjük az előzőekben leírtakat: a fejlesztő államnak és intézményrendszerének folyvást munkálkodnia kell állampolgárai egészségének javításán, a tudásuk és anyagi biztonságuk növelésén. Ösztönöznie kell a hazai ipar állandó fejlesztését, mivel a 2008-ban kirobbant pénzügyi-gazdasági válság során bebizonyosodott, hogy saját termelő és fejlesztő bázisok nélkül a szintén válságban lévő külföldi vállalkozások feladják külföldi állásaik egy részét, és gyorsan kivonják befektetéseiket. És azt is tudjuk, hogy az energia-, a vízforrások is kimerülőben vannak, továbbá láthattuk e könyvben leírtak alapján is, hogy óriási technológiai és természeti változásokon megy keresztül a világ. Ezek mind-mind válaszokat és változtatásokat igényelnek, ezért azok a társadalmi-gazdasági rendszerek lesznek a legsikeresebbek, amelyek gyorsabban és jobban tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Bizonyára az iskolai tanulmányainkból jól emlékszünk még a Darwin-féle evolúciós elméletre. De talán a sok okos és okoskodó gondolat ellenére e könyv legfontosabb üzenete mégis az, hogy az értékteremtés és az arra való törekvés ad igazán értelmet az életünknek. Sikerül-e megtanítani a gyermekeinknek az információs társadalomban, hogy mi a fontos és mi nem az. El tudnak-e majd igazodni a tömegkommunikációs dzsungelekben, és le tudnak-e majd mondani az egészségre káros ételek-italok (és élvezeti szerek) mértéktelen fogyasztásáról? Megtanulnak-e tanulni, megértik-e az egészségtudatosság fontosságát, megtanulnak-e különbséget tenni az érték és az illúzió között? Nem tudhatjuk a válaszokat, és mégis érdemes megpróbálkozni, rávezetni őket a helyes útra, még ha sokszor nem is kérnek belőle… Vajon van-e más választásunk?

Mivel olyan sok kérdés vár megválaszolásra az elkövetkező években, ezért úgy döntöttünk, hogy e könyvet, ebben a formában és hosszban adjuk ki, és inkább később egy új kiadás során bővítjük további példákkal és válaszokkal, amelyeket a régiónk társadalmai és Európa adnak a szorító kihívásokra. A mediterrán európai térség, de Közép- és Kelet-Európa társadalmai is pénzügyi-gazdasági válságokkal küzdenek, hasonlóan Görögországhoz, Izlandhoz, Spanyolországhoz és Portugáliához. Az Európai Központi Bank és a nemzetközi Valutalap hatalmas kölcsönökkel segítik a stabilizálásukat, és általában a nyugdíjak visszafogását és állami kiadáscsökkentést kérnek cserébe. Hatalmas tüntetések és általános elégedetlenség rázza meg a válság sújtotta övezetek kormányait, és ezek gyakran el is sodorják az ottani kormányokat. Vajon mi lesz a mi régiónkkal és Európával? Képesek leszünk-e megújulni és erős társadalmi-gazdasági rendszereket alkotni, amelyek majd biztosítják a közép- és hosszú távú fenntarthatóságot és versenyképességet?

Az újonnan megválasztott magyar kormány 2010 nyarán hároméves cselekvési tervet jelentett be, amelynek során stabilizálni próbálta a költségvetési hiánnyal, eladósodottsággal és magas adósságszolgáltatási kényszer alatt nyögő gazdasági-társadalmi rendszert. A gyors intézkedési terv része volt az úgynevezett új kölcsönös társadalmi felelősségvállalás, ami azt jelentette, hogy az állam (annak kormánya) extraadókat vetett ki a bankokra, energia- és telekommunikációs cégekre és nagy kereskedelmi láncokra. Emellett felszámolta az önkéntes társadalombiztosítási rendszert, és annak felhalmozott megtakarításait átirányította az államkincstárba. Ezeknek az intézkedéseknek a többsége nagyon fájt, és óriási felháborodást váltott ki. Mindazonáltal Magyarország kikerült a veszélyzónából. A tűzoltás és a mentőintézkedések mellett a kormány nekilátott a nagy elosztórendszerek átalakításának, az Országgyűléssel elfogadtatott egy demográfiai helyzetjavító és családbarát adó- és szociális reformcsomagot (három gyermekig progresszív adó-jóváírási emelkedéssel), amelynek során több pénz maradt a gyermekes családoknál, érintette a nyugdíjrendszert a már korábban említett módon, bár szerintem ezzel nem oldódott meg a többpilléres társadalombiztosítás kérdése. Amint már leírtam, továbbra is úgy hiszem, hogy a társadalombiztosítási rendszernek a generációk közti szolidaritáson kellene nyugodnia. Vállalatok részére levitte a vállalati adót 10%-ra, és bejelentette az Új Széchenyi vállalatfejlesztési programok elindítását 2011 januárjától. A Széchenyi vállalatfejlesztési programon belül a kormány hét alapterület támogatását-fejlesztését jelentette be, melyek a következők:

Talán éppen ezért lehet jó gondolat egy kiterjesztett és átdolgozott változat későbbi kiadása. Remélhetőleg az már meg tudja válaszolni a kérdéseket, hogy merre indultak el a Kárpát-medence, illetve a szélesebb régió nemzetei, vagy, hogy Európa képes volt-e megújulni?