Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3.1.1. Keretkapcsolatok kiépülése

Langacker szerint konceptuális szinten a séma és az instanciáció működése együttesen szabályozza a jelentések szerveződését, vagyis azt, hogy egy adott információs keret (séma) milyen információkkal töltődjön fel (instanciáció) (Langacker 2000). Hasonló problémakört érint a Fillmore nevéhez fűződő „Scene-and-frame”-elmélet, melynek kulcsfogalmai a keret, a szcéna és az előfeltételezés. Ez az elmélet a fogalmak szemantikai keretekbe való beágyazottságát feltételezi (pl. az unoka szó jelentése csak a nagyszülő fogalmának ismeretében értelmezhető). Fillmore szerint a keret, a szcéna és a profilálás mint mentális művelet valójában ugyanannak a folyamatnak a két oldalát ábrázolja: a profilálás során kiválasztódnak a kognitív-tapasztalati térből (frame) azok a fontosnak tartott elemek, amelyek előtérbe (scene) kerülnek. Az interpretációs keret és a szcéna a profilálás folyamatában a kiemelt fogalom megértését biztosítja (Fillmore 1977).

A jelentésváltozások e csoportjánál, ha a keretkapcsolatok kiépülésekor a nyelvhasználók a jelentések közötti erős kapcsolatot egyetlen szóval fejezik ki (egyetlen kereten belül), akkor ez azt a változást vonja maga után, hogy a keretkapcsolat kiemelkedővé válik (Blank 1999).

Ebbe a csoportba jellemzően a metonimikus változások tartoznak, amelyeknek az esetében a kapcsolatépülés mindig egyetlen konceptuális tartományon belül zajlik. Ilyen például az iskola: ’épület’ > ’az iskola közössége’ jelentésváltozás.