Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3.1.2.1. A ház szó jelentésváltozása

A TESz. szerint a szó finnugor alapalakja a *kota lehetett, és eredetileg fakéregből, állati bőrökből készített sátorfélét vagy földkunyhót jelenthetett (Benkő (szerk.) 1970: 76). Adatolható jelentései közül elsőként a ’lakóhely’ jelentés (HB: 1195), majd később az ’épület’ jelentés (1256) is megjelent. Mára azonban ez a szó, amely kiterjedt jelentésstruktúrával és számos további, belőle képzett szóval rendelkezik, nemcsak hogy prototípusi pozícióba került, hanem az általa felidézett mentális kép (Gestalt) is megváltozott az eredetihez képest: a sátorféle kunyhó helyébe a kőépület lépett. A prototípus (ház) kiválasztódásának folyamata elindította azt a változást, hogy a nyelvhasználókban erős kötődés, ún. érzelmi fixáció alakult ki a prototípus irányában, amelynek során a prototípust megjelenítő szót a kategória megnevezésére kezdték használni, majd később már a kategória egy további tagját is megnevezték vele. Ez a folyamat Blank (1999) szerint a p r o to t í p u s f i x á c i ó, amely szemantikailag megnöveli a szó használati értékét, s további jelentésváltozásokat eredményezhet.