a) Ebéd – uzsonna (I. szakasz):

Az étkezési nevek kategóriájának prototípusa az ebéd, ami ma a déli étkezést jelenti, de nem mindig vonatkozott erre a napszakra. A TESz. szerint (Benkő (szerk.) 1984: 702) valamelyik szláv nyelvből került be még a X. század vége előtt ob˘edь eredeti alakkal, melynek az átadó szláv nyelvben a jelentése általánosan ’étkezés, falatozás’ volt, és ott az *ob ’körül’ + *edь ’étel’ összetételéből keletkezett. Az ebéd tehát elsőként magát az étkezést nevezte meg, időpontra való tekintet nélkül. Későbbi adatok tanúsága szerint egy idő után már kizárólag a délelőtti étkezések megnevezésére kezdték el használni (Benkő (szerk.) 1984: 702). Ez utóbbi jelentés meghonosodása összefüggésben lehetett egy szociokulturális eseménysorral, a honfoglaló magyarok életmódváltásával, amikor a portyázást, vándorlást felváltotta a helyhez kötött, letelepedett és berendezkedett életmód, melyben rögzült szokások alakulhattak ki, többek között az evés rendszerében is. Ekkor az ebéd (az étkezések kategóriájának még egyetlen elemeként) a napi (első) étkezést kezdte jelenteni. E szó „foglaltsága” miatt viszont szükségessé vált további étkezésnevek megalkotása: elsőként az ozsonna ∼ uzsonna. Sajnos az írásos adatok abban a tekintetben nem adnak támpontot, hogy az uzsonna, vacsora, früstök szavak közül melyik kerülhetett be legelőször a magyar nyelvbe (legkorábbi említése mindhárom szónak egységesen: 1395), de a jelentés eligazíthat az azonosításban, és az uzsonna szóra irányíthatja a figyelmet, mert ez eredetileg a dél körüli étkezést jelentette (Benkő (szerk.) 1976: 1044), ami pedig a napi második étkezésre lett használatos. Ennek megfelelően a kiindulási helyzet, a napi kétszeri étkezés rendszere:

 

b) Vacsora – früstök (II. szakasz):

Hiányzott a délutáni étkezés megnevezése, amelynek pótlására került be szintén a szláv nyelvből a vacsora szavunk, amely a TESz. szerint az ószláv ve˘ceŕa ’esti étkezés, vacsora’ (Benkő (szerk.) 1976: 1062) szóból származik. Ez kezdetben valószínűleg a késő délutáni étkezést jelenthette (a mai estebéd jelentésben). Ennek az időpontnak későbbre való kitolódása a fölöstök(öm) ∼ felestek(em) ∼ früstök szó megjelenésével magyarázható, mely német jövevényszóként került be a nyelvünkbe többféle alakváltozatban, és amely a reggeli étkezés megnevezésére szolgált. Ez az átvétel azonban azt eredményezte, hogy az addigi étkezési napirend „eggyel hátrébb tolódott”: a reggelit jelentő ebéd a déli étkezést kezdte jelölni, az ebédet jelentő uzsonna a kora délutáni kis étkezést, míg a késő délutáni vacsora az esti-késő esti étkezést.

 

 

c) Früstök— reggeli— tízórai (III. szakasz):

A rendszer kiépülésének utolsó szakaszában a früstök szót a XIX. század elején kiszorította a reggeli szó (Benkő (szerk.) 1984: 981), amely természetesen addig sem volt ismeretlen, hiszen a TESz. szerint az első írásos adat róla 1500 körüli (AporK.), noha itt még melléknévként szerepelt. Főnévként későbbi, 1792-ből való (Benkő (szerk.) 1976: 363), amely ’reggelire való étel és ital’ jelentésben volt használatos. Rövid idő alatt átvette az előzőleg früstökként megnevezett első étkezés jelentését. Ezt feltehetően a reggelhez, mint a nyelvhasználók számára elfogadott és jól ismert szóhoz való kötődése is előmozdíthatta (első említés: 1372, noha a reg ∼ rög + -val/-vel megszilárdult alakulata). Az utolsó mozzanat a tízórai szó, ill. az annak megfelelő étkezési idő megjelenése volt, amely a reggeli és a déli étkezés közé, délelőttre iktatódott be, ismét eggyel hátratolva az addigi étkezések sorrendjét:

 

 

Andreas Blank azonos tematikájú elemzést készített a francia étkezési nevek rendszerének kiépüléséről. A változás hasonló jellegű, mint a magyarban, de ott nem került be a rendszerbe a tízórainak megfelelő délelőtti étkezés, viszont megjelent egy késő esti vacsora (souper), ami viszont a magyar étkezési szokásokból, illetve azok megnevezései közül hiányzik. Az eseménysorok hátterében Blank szociokulturális-életmódbeli változást feltételez, mely szerint a középkorig (kb. a XV–XVI. századig) a napi kétszeri étkezés volt megszokott, ami a nemesi körökben bekövetkezett életmódváltozás (kényelmesebb életvitel, későbbi reggeli ébredés) miatt fokozatosan kibővült a ma ismert napi ötszöri étkezésre (Blank 1999). Ezzel szemben a magyar étkezési rendszer jelentősebb módosulását és az étkezési időpontok eltolódását nem a későbbi kelés, hanem a reggeli étkezés beiktatása (l. 4. táblázat), vagyis a korábbi ébredés eredményezhette. Ezt igazolja a früstök szó megjelenése, amely a felkelés és az első déli étkezés közé került. A fenti eseménysorok a szókategória (étkezések) prototípusszavának (ebéd) jelentésszerkezetében végbemenő átstrukturálódással magyarázhatók, melynek előzményei szociokulturális (életmódbeli) események lehettek. Ez azonban arra a jelenségre is rámutat, hogy a prototípus igen érzékeny a jelentésszerkezetét érintő változásra, és közvetlen hatással van a kategóriájához tartozó többi szó jelentésszerkezetére.