A 3. ábrán látható eseménysornál a kiinduló mentális térben a birtoklás, valamint a réz megnevezésére használatos arany szerepel, mely forrástartományként (FT1) szolgál a birtoklás céltartomány számára. A második folyamatábra (II. Metaforizáció) azt mutatja, amikor a fenti metaforához hozzákapcsolódik egy újabb konceptuális tartomány; a forrástartomány továbbra is az arany marad, de már egyaránt vonatkozhat aranyra és rézre is, a céltartomány pedig az érték (CT2) lesz. A harmadik folyamatábrában (III. Metaforizáció) a ’réz’ jelentés eltűnik az arany szó jelentésstruktúrájából, valamint a szerkezetben megjelenik egy újabb forrástartomány is, a pénz (FT2), mely az érték céltartományhoz kapcsolódik. A negyedik folyamatábra (IV. Metonimizáció) azt mutatja, hogy nem egy új konceptuális tartomány megjelenése miatt jön létre új kapcsolat, hanem a metonimikus kapcsolódás miatt, amely korábban az arany (FT1) és a pénz (FT2) között jött létre, s aminek következtében egyetlen konceptuális tartományba kerülnek az addig külön tartományban szereplő elemek. A jelentésváltozás középpontjában végig az értékesség preferenciája áll, és ezen keresztül a birtoklás fogalmi metaforája—s ez döntött akkor is, amikor a nyelvhasználók az eredetileg a réz megnevezésére szolgáló szót az arany megnevezésére cserélték. Azaz a fogalmi metaforához kötődő jelentés (’arany’) preferáltabb volt, mint az új szavak elnevezési kényszeréhez tartozó (’réz’). Ennek oka pedig a tapasztalati úton való érzékelésben keresendő, vagyis abban a konceptualizálási módban, ahol a fizikai, testi érzékelés az elsődleges információszerzési forrás, és amely a jelentések létrehozásánál is döntő szerepet játszik. Az arany szó későbbi jelentései között metonimizáció útján megjelenik a ’pénz’ jelentés is, amely szintén az értékesség preferenciájából fakad, és ugyancsak a birtoklás fogalmi metaforához köthető.