A TESz. szerint a szó ugor alapalakja *puŋ3 lehetett, amit a magyarban később a szókezdő p > f változás, valamint a szó végét érintő ŋ > ŋk > g változás alakított a ma ismert fog alakká. Az adatolható jelentések közül elsőként a ’megragad, szorítva tart’ (1138/1329), ’zsákmányul ejt’ (1405) jelentéseket találjuk; majd további, metaforizáció útján alakult jelentések szerepelnek:

A kognitív szemantika tapasztalati alapú konceptualizációs elméletére hagyatkozva a látszólag nagyon eltérő jelentések mögött rejlő fogalmi metafora megtalálásához az első említések jelentéseit szükséges alapul venni (’megragad, szorítva tart, zsákmányul ejt’), melyek az állati viselkedés mozzanataira utalnak. Állatok esetében a zsákmány tartása, rögzítése elsősorban nem a végtagok által, hanem a fogakkal történt. Véleményem szerint ennek alapján felmerülhet a lehetősége annak, hogy a fog egy ősi igenévszó (pl. fagy, les, nyom) lehetett eredetileg. A ’tartás’ aktusából kiindulva pedig a TESz. által említett metaforikus jelentések mögött a birtoklás fogalma feltételezhető, pl.:

Az egyik legfigyelemreméltóbb metaforikus jelentése a fog-nak az ’érzékszervvel felfog, ért’. Ennek a jelentésnek a kialakulásánál a kognitív szemantika felől közelítve feltételezhetően az történhetett, hogy a birtoklás fogalmi metafora alapján a nyelvhasználók párhuzamot véltek felfedezni a zsákmány megszerzése és az információ befogadása (megszerzése) között, mely a fog ige újabb metaforikus jelentését készítette elő. A kezdeti metaforizációt a fogás (’tartás’) és a birtoklás konceptuális tartományai között egy metonimikus folyamat követhette, mely a birtoklás tartományán belül alakulhatott ki: először valószínűleg a tárgyak és a szellemi dolgok közötti, majd a szellemi dolgok és az információ közötti absztrakt értelmezés és vonatkoztatás jött létre. Ennek megfelelően alakulhattak a metaforizációs kapcsolatok is a birtoklás osztott terén belül: elsőként a tárgyakra való értelmezés, másodikként a szellemi dolgokkal való kapcsolódás, harmadikként pedig az információval való összeköttetés emelődhetett ki. Ebben a jelentésváltozásban tehát a kezdeti metaforizációt egy metonimizáció követte, végül egy metaftonimizáció, amely egy keretbe emelte a résztvevő elemeket (l. a 4. ábrát).