Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3.6.1. szedi a sátorfáját

Mai értelmében ez a szólás az ’útra készül, szedelőzködik’ jelentésben használatos, azonban az ’elkotródik, eltakarodik’ értelem is belejátszik a szólás használatába. Ez nem véletlen, mint ahogyan az sem, hogy metaforikusan értelmezhető jelentéssel van dolgunk, ahol a metafora elfed egy tabuként kezelt dolgot: a veszteség/vereség/kudarc és a szégyen fogalmát. Ennek igazolására célszerű megnézni a szólás adatolható említéseit. Aranynál pl. „szedjük a sátorfát, s míg széjjel nem virrad, hordjuk el az irhát” (O. Nagy 1993: 411), illetve Krúdynál: „elbánt e nőkkel, mint egy állatszelidítő, s szedte a sátorfáját, miután megunta a mulatságot” (O. Nagy 1993: 411), ahol az ’elhagy, faképnél hagy’ jelentés értelmezhető.

O. Nagy Gábor nem osztja azok véleményét, akik a sátoros vásári komédiásokhoz kötik a szólás jelentésének eredetét. Szerinte sokkal inkább a hadi életből eredeztethető, hiszen Pápai Páriz Ferenc Latin–magyar szótára ezt a szólást együtt említi a „készülőt (riadót) fújni” kifejezéssel, valamint Zrínyi a Szigeti veszedelem egyik fejezetében szintén használja ilyen kontextusban: „Arszlán sátorokat gyorsan fölszedte, félve és rettegve onnan elsiete” (O. Nagy 1992: 412). A fentiek alapján valószínűnek látszik, hogy a szólás a régi hadi életből származhat, és eredetileg katonai sátortáborok lebontását jelentette. Mivel azonban a sátrak felszedése olykor a kudarccal végződött csaták és a csúfos vereség egyik mozzanata volt, ezért a tabuként kezelt veszteség és szégyen „elfedésére” a nyelvhasználók a sátor lebontásának műveletét megnevező kifejezést kezdték el használni.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1432anthk_1519/#m1432anthk_1519 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1432anthk_1519/#m1432anthk_1519)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1432anthk_1519/#m1432anthk_1519)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

5. ábra. A szedi a sátorfáját szólás jelentésváltozásai

Az 5. ábra a szedi a sátorfáját kifejezés konceptuális szinten történő jelentésváltozásait mutatja be. Ennek a jelentésváltozási folyamatnak a keretében feltételezésem szerint elsőként a sátorbontás konkrét eseménye kapcsolódott tapasztalati úton a távozás aktusához. A következőkben a távozás a vereség, veszteség, kudarc élményével profilálódott, s ehhez kapcsolódott újabb metaforizáció által a szégyen konceptuális tartománya. Ez utóbbi tabu volta idézhette elő az utolsó változást a sorban: a sátorbontás eredeti aktusával a (vereség miatti) szégyenteljes távozás eseményét kezdték a nyelvhasználók jelölni. Ez a változás metaftonimizáció útján kiemelte a sátorbontás és a szégyen között elhelyezkedő köztes tartományokat és azok kapcsolódásait is.

A tabuk, illetve az érzelmileg jelölt fogalmak elkerülése, elfedése tehát fontos okként szolgálhat új jelentések kialakulásában vagy meglévők módosulásában.