Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

1. Bevezetés

A módosítószók funkcionális jellemzőivel több kategória és művelet is kapcsolatba hozható, s ezek szinte mindegyike felvet problémákat. A dolgozat első, főként elméleti kérdéseket tárgyaló részében ezek közül azokat a kategóriákat és műveleteket értelmezem, amelyeket a módosítószók leírásában lényegesnek tartok. A holista kognitív nyelvelmélet szubjektivizáció fogalmát egy empirikus relevanciával rendelkező, pragmatikai szemléletű episztemológiai modellel hozom összefüggésbe, majd azt vizsgálom, hogy a módosítószók jellemezhetők-e úgy, mint a szubjektivizáció műveletének jelölői (2.). E helyütt nem tárgyalom az episztemikus lehorgonyzás műveletét,1 ugyanis ennek működése a segédigét, a módosítószót és a modális főmondatot tartalmazó szerkezetekben a magyarra vonatkozóan még nincs kellően tisztázva.22

A módosítószók esetében az episztemikus modalitás és az evindencialitás (ezen belül a közvetett bizonyíték) jelölése szorosan összekapcsolódó funkciók. Ezért a kategóriák bemutatása után a modalitásnak és az evidencialitásnak olyan megközelítését alkalmazom, amely a kettő merev elkülönítése helyett inkább ezek összefüggéseire épül (3.).

A dolgozat második részében egy módosítószó (talán) korpuszalapú vizsgálata során alkalmazom a bevezetett fogalmakat, és a határesetekre koncentrálva igyekszem pontosabbá tenni a szubjektivizációban betöltött szerep és — ezzel összefüggésben — a modális tartomány határait (4.). A funkciók kiépülését megkísérlem úgy ábrázolni, hogy az illeszthető legyen a modalitás tipológiai szempontból releváns, szinkrón és diakrón összefüggéseket, valamint a modális és a posztmodális jelentések3 közötti kapcsolatokat is bemutató szemantikai térképéhez.4

1	A langackeri felfogásban a szubjektív episztemikus modalitást jelölő segédigék (mivel infinitívusszal állnak) a magyarban lehorgonyzó predikációt valósítanak meg, a módosítószók pedig egy már lehorgonyzott predikációt írnak felül (hasonlóan az azt hiszem, hogy. . . szerkezethez, de attól is különbözve, ugyanis az utóbbiban az ’én’ kódolva van, míg a módosítószó esetén implicit). Feltevésem szerint a módosítószó a közepes (segédigés) és a teljes szubjektivizáció(azt hiszem, hogy. . . típus) között egy közbülső fokot képvisel, de ennek alátámasztása, valamint a szubjektivizáció és az episztemikus lehorgonyzás viszonya (Langacker 1991: 216, 1990: 325) további kutatásokat igényel.
2	A magyar segédigék episztemikus lehorgonyzó funkcióját vizsgáló tanulmányában Pelyvás Péter (1998) sorra veszi az elmélet kritikus pontjait.
3	A premodális és a modális kapcsolattal a talán vonatkozásában Kugler (1998) foglalkozik.
4	Vö. Bybee–Perkins–Pagliuca (1994), van der Auwera–Plungian (1998).