Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

2.1. A szubjektív – objektív dichotomikus értelmezése

Lyons szerint ezek a fogalmak épp a modalitás területén belül kapják a legnagyobb hangsúlyt1 (Lyons 1977: 739), ezért részletesen az objektív és a szubjektív episztemikus modalitás elhatárolásánál foglalkozik e kérdéskörrel. Az objektív–szubjektív oppozíciót olyan megkülönböztetésnek tartja, amely a hétköznapi nyelvhasználatban nem mindig alkalmazható egyértelműen, a kategóriák közötti határok nem minden esetben élesek (Lyons 1977: 797). Teoretikusan azonban a szubjektivizáció az episztemikus modalitásban jellemezhető úgy, mint az a művelet, amely során a beszélő a mondat (utterance)2 ’[én] úgy mondom’ (I-say-so) komponensét minősíti (kvalifikálja), szemben az objektív modalitással, amelyben az ’[én] úgy mondom’ komponens nincs kvalifikálva, de a mondat propozíciója, az ’az úgy van’ (it-is-so) komponens a lehetségesség meghatározott foka szerint minősítve van (vö. Lyons 1977: 800)—ez utóbbi különbözteti meg az objektív modalitású mondatot a nem modális kĳelentéstől.

Az objektív episztemikus modalitásban (lásd (1a)) a beszélő a nem kvalifikált ’[én] úgy mondom’ komponens révén állást foglal a közölt tartalom fennállásával (faktualitásával) kapcsolatosan.3 Ennek az a következménye, hogy a közölt információt a partner tényként kezelheti, tényként fogadhatja el. A faktualitás melletti elkötelezettségnek a nyelvi reprezentációban megjelenő következményei azok a műveletek, amelyek a mondaton elvégezhetők: tagadás (lásd (1b)), kérdezés (lásd (1c)), hipotézisként való kezelés a feltételes szerkezetekben (lásd (1d)), és szintén következmény, hogy vonatkozhat rá faktív predikátum (lásd (1e)) (vö. Lyons 1977: 799).4 Ez egyaránt érvényes a kategorikus állításokra és az objektív modalitású mondatokra is.

(1)	(a)	Megjelenhetnek angyalok az életünkben.
	(b)	Nem jelenhetnek meg angyalok az életünkben.
	(c)	Megjelenhetnek angyalok az életünkben?
	(d)	Ha megjelenhetnek angyalok az életünkben, akkor . . .
	(e)	Tudom, hogy megjelenhetnek angyalok az életünkben.

A szubjektív episztemikus modalitású mondat (lásd (2a)) ezzel szemben nem tekinthető tény állításának, a beszélő nem állítja az információ lehetségességét, hanem vélekedését közli. Ezért a fenti műveletek a szubjektív episztemikus modalitású mondatokon nem is végezhetők el (lásd (2b)–(2e)). Kiefer Ferenc szerint mindez e modalitásfajta attitűd5 voltából következik.

(2)	(a)	Valószínűleg megjelennek az angyalok.
	(b)	*Nem valószínűleg jelennek meg az angyalok.6
	(c)	*Valószínűleg jelennek meg/megjelennek az angyalok?
	(d)	*Ha valószínűleg megjelennek az angyalok, akkor. . .
	(e)	*Tudom, hogy valószínűleg megjelennek az angyalok.

Az episztemikus modalitás fenti két típusának elkülönítése és a szubjektív episztemikus terminus használata általánossá vált a modalitás kezelésében. A magyar szakirodalomban ezt használta korábban Kiefer Ferenc is modalitással foglalkozó tanulmányaiban. Legújabb munkájában mégis inkább az evidenciális vagy inferenciális modalitás elnevezést javasolja helyette,7 ugyanis egyrészt ez jobban megfelel a művelet lényegének, másrészt „a ’szubjektív’ jelző nem túlságosan szerencsés, mivel könnyen félreértésekre adhat alkalmat” (Kiefer 2005: 77).

1	A felosztást a hivatkozott helyen Lyons mind az episztemikus, mind a deontikus modalitás szempontjából nagy fontosságúnak tartja, jelen dolgozatban azonban (a módosítószók funkcióira koncentrálva) csak az episztemikus modális tartománnyal kapcsolatban használom fel. Köszönöm Kiefer Ferencnek, hogy ennek a kiegészítésnek a fontosságára felhívta a figyelmemet.
2	A megnyilatkozás fogalmát Lyons szűkebb értelemben használja, mint ahogy az e kötet tanulmányaiban szerepel. Lyons a beszédben megvalósuló/aktualizálódó mondatot tekinti megnyilatkozásnak. Jelen dolgozat a mondatot a beszéd egységének tekinti, nem alkalmazza a rendszermondat : szövegmondat (illetve a mondat : nyilatkozat/megnyilatkozás) dichotómiát (vö. Kugler 1995).
3	A közölt információ (mint fent szó volt róla) a lehetségesség különböző foka szerint minősítve van (lehet episztemikusan szükségszerű vagy lehetséges).
4	A magyar szakirodalomban a szubjektív modalitásnak az objektívtől való elhatárolására Kiefer Ferenc ezeket szintén kritériumként használja. Például „a szubjektív episztemikus modalitás attitűd voltából következik a tagadhatatlansága, a tud-dal való összeegyeztethetetlensége. . . ” stb. (Kiefer 1985: 141, 153); a tagadás elvégezhetetlenségére lásd még Kiefer (1985: 141, 1986: 12, 2000: 325, 2005: 79), valamint Helbig–Helbig (1993: 19), ill. Keszler (1995: 304); a feltételezhetőség kizárására (a szubjektív episztemikus modalitású tagmondat „nem lehet következtetés premisszája”) lásd Kiefer (1985: 141, 1986: 19, 2000: 324; 2005: 79). A módosítószót attitűdjelölő elemnek (attitudinális operátornak) tartja, és tulajdonságait is ezzel a funkcióval hozza összefüggésbe még Doherty is (Doherty 1988b: 40).
5	Az attitűdök ugyanakkor sokfélék, ez pedig a szubjektív episztemikus modalitás egyéb attitűdöktől való elválasztásának problémájához vezet (lásd legújabban Kiefer 2005: 20kk.). Erre a jelen dolgozatban nem térek ki, de a szubjektív episztemikus modalitás jellemzőihez remélhetőleg közelebb visz a 3.1. rész.
6	A Valószínűleg nem jelennek meg az angyalok mondat nem a (2a) tagadása, hanem a Nem jelennek meg az angyalok kĳelentésben lévő információ (negatív típusjelölővel korlátozott protoállítás) szubjektív episztemikus modalitású mondatban. A szubjektív episztemikus operátor a negatív típusjelölő hatókörén kívül működik (vö. Kiefer 2005: 80; a típusjelölésre lásd Imrényi 2007).
7	A 3.3. pontban a modalitás és az evidencialitás összefüggésére még visszatérek.