Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből


2.4. A módosítószók és a szubjektivizáció

Az episztemikus módosítószók (pl. valószínűleg) a (közepes vagy teljes) szubjektivizáció jelölői (Sanders–Spooren 1997: 107), hozzáférhetővé teszik, hogy a propozíció érvényességét a beszélő ítéli meg, ő vállal felelősséget az információ értékeléséért, érvényességéért. Az episztemikus módosítószók azt jelölik, hogy a közölt információ nem tény, hanem potencialitás (hipotézis, csak kétellyel állítható, a beszélő nem támaszkodhat közvetlen bizonyítékra stb.). Háttérként (ground) a beszélő tudását, ismereteit, vélekedését kapcsolják az információhoz, erre a szerepre grammatikalizálódtak, így ezt a műveletet anélkül végzik el, hogy nyelvtani kitevővel (az egyes szám első személyt jelölő valamilyen formánssal) utalnának a beszélőre.1 A szubjektivizáció jelölőiként általuk a beszélő azt is jelzi, hogy tudatában van annak, hogy a partner elvárja, hogy a közölt információ megfelelő értékelését adja, és ő megfelel ezeknek az elvárásoknak. Ily módon a módosítószók nemcsak a beszélő episztemikus attitűdjét, illetve az információ igazsága iránti elkötelezettségének fokát jelölik, hanem metapragmatikai tudatosságát is (Verschueren 1999: 195).
1 Emiatt kétséges, hogy teljes-e a szubjektivizáció, mivel így az ’én’ (mint diskurzusszubjektum) implicitnek tekinthető.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 229 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave