Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3.2. Az evidencialitás

Az evidencialitás (a modalitáshoz hasonlóan) szemantikai kategória, jelölői megadják a beszélő tudásának, bizonyítékának (evidenciájának, evidence)1 forrását, típusát;2 az evidencialitás tágabb értelemben a beszélőnek a közölt tartalomhoz való viszonyulását fejezi ki, elkötelezettségét a mondat igazsága iránt3 (Bybee 1985: 184–185, Palmer 1986: 20–21, 51, 66kk., Trask 1993: 227, van der Auwera–Plungian 1998: 85, Kiefer 2000: 328–331).

A bizonyítéknak két fő típusát szokták megkülönböztetni: a közvetlen bizonyítékot (direct evidence), amelynek forrása a beszélő tapasztalata (látása, egyéb érzékelése) és a közvetett bizonyítékot (indirect evidence), amely vagy értesülés (report), vagy dedukció, következtetés valamilyen tapasztalat, érzékelés alapján (inferenciális evidencia), illetve spekulatív jellegű, mentális konstruktum (Palmer 1986: 84–85, 95, Willett 1988: 57, Kiefer 2000: 329). A bizonyítékok típusai táblázatban összefoglalva Willett (1988: 57) és Kiefer (2000: 329) alapján:

2. táblázat. A bizonyíték típusai

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1432anthk_1650/#m1432anthk_1650 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1432anthk_1650/#m1432anthk_1650)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1432anthk_1650/#m1432anthk_1650)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

A beszélő és a partner az evidenciát egy olyan skálának megfelelően minősíti, amely több hierarchikus viszonyt is leképez (Givón 1982: 44):

Személy- (deixis-) hierarchia: beszélő > hallgató > harmadik személy
Érzékelési (forrás-) hierarchia: látás > hallás > egyéb érzékelés > érzés
Közvetettségi hierarchia: érzékelés > következtetés
Távolsági hierarchia: közel > távol a helyszíntől

A magyarban nem jelöljük a bizonyítékok fenti rendszerét, az evidencialitás nem alkot komplex, jól szervezett kategóriarendszert (szemben például az észak-kaliforniai indián nyelvekkel, vö. Chafe–Nichols 1986: viii). A magyarban az evidencialitás szempontjából a fő megkülönböztetés a közvetettségi hierarchiához kapcsolódik: a nagyon megbízható (ezért általában kétségbevonhatatlan) közvetlen bizonyíték és a közvetett, kevésbé megbízható (ezért általában megkérdőjelezhető) evidencia kontrasztjában valósul meg. Az adatok4 szerint az utóbbinak vannak nagyobb számban lexikalizálódott jelölői. Az ilyen típusú evidenciajelölő rendszerekben a fenti fő kontraszthoz képest másodlagossá válik a hallomáson/értesülésen (13) és az inferenciális vagy a spekuláción alapuló „bizonyíték” megkülönböztetése (pl. feltehetőleg), mivel mindegyikben a közvetettség s az ebből fakadó kisebb igazoló erő válik lényegessé. Ezek a jelölők plusz episztemikus modális értékkel telítődnek, ami az indirekt tudás jellegével, az indirekt és a kevésbé megbízható értékek gyakori összekapcsolásával magyarázható (Plungian 2001: 354, 356). Az ilyen típust Plungian modalizált evidenciajelölő rendszernek tartja, és megkülönbözteti a más kontrasztra (pl. kvotatív – nem kvotatív) épülő vagy a komplexebb evidenciajelölő rendszerektől (Plungian 2001: 353, 356).

A magyarban az evidencialitás kifejezőeszköze lehet például a -nA módjel (pl. (12)-ben), a -hAt morféma, segédige, módosítószó (pl. (13)-ban), egyéb lexikai vagy a lexémánál nagyobb egység (pl. értesülésünk szerint).

(12)	Elfordultak tőlünk, nem álltak szóba velünk. Körükben szalonképtelenek volnánk.
(13)	Állítólag szalonképtelenek vagyunk.

Az állítólag (13) tipikusan kvotatív jelölő, hallomásból származó információt jelöl, és így a (12)-ben lévő módjelhez hasonlóan a perspektivizáció (perspectivization) eszköze: azt jelöli, hogy az információ mástól (nem a beszélőtől) származik, közvetett, tehát nem teljesen megbízható, s ezért a beszélő nem vállal érte felelősséget (Sanders–Spooren 1997: 88kk.).

A partikulák egy csoportja kifejezetten az információ igazsága iránti elkötelezettséget jelöl: igazán, tényleg stb.

Jelölhetnek közvetett, következtetéses bizonyítékot az episztemikusnak tartott módosítószók is (pl. bizonyára, feltehetőleg, valószínűleg). Tehát az angolhoz hasonlóan (vö. Saeed 1997: 131)5 a magyar nyelvben is (morfémák helyett és mellett) módosítószók (és egyéb nyelvi elemek), vagyis inkább lexikális elemek jelölik az evidencialitást.

1	Az angol terminust Szőllősy-Sebestyén András javaslatára bizonyíték-nak fordítom.
2	„Evidentials may be generally defined as markers that indicate something about the source of the information in the proposition” (Bybee 1985: 184).
3	„. . . the speaker may indicate the strength of his commitment to what he is saying, not in terms of possibility and necessity but in terms of what kind of evidence he has” (Palmer 1986: 20).
4	A vizsgált szóállományt először A magyar nyelv értelmező szótára adta, ebből rostáltam ki a módosítószókat és a partikulákat (Kugler 2002), majd a feltehető módosítószó-állomány egy részét korpuszalapú vizsgálattal kíséreltem meg leírni (Kugler 2003). A fenti megjegyzés az e két vizsgálattal nyert szócsoport funkcionális megközelítésén alapuló belső (szemantikai) osztályozására és a csoportok képviselőinek számarányára utal.
5	„This is possible in English of course by the use of a separate clause or parenthetic adverbials.” Pl. Apparently she was rich (’Látszólag/nyilvánvalóan gazdag volt’), Allegedly, she was rich (’Állítólag gazdag volt’) (Saeed 1997: 131–2).