Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

3.4. A módosítószók funkcionális csoportjai; a modális erősség

A módosítószók funkcionális csoportjait az alábbi táblázat mutatja be (Kugler 2003: 55 alapján).

4. táblázat

Kategória	Példák
evidencialitás	állítólag, láthatólag, látszólag, szemlátomást; közismerten, köztudomásúan, köztudottan, tudtommal, tudvalevően; általában, elméletileg, elvileg, gyakorlatilag, lényegében, rendszerint, tipikusan
evidencialitás és szubjektív episztemikus modalitás	bizonnyal, bizonyosan, biztosan, egyértelműen, feltétlenül, kétségbevonhatatlanul, kétségkívül, kétségtelenül, mindenképpen, nyilván, nyilvánvalóan, okvetlenül, természetesen, vitathatatlanul; alighanem, bizonyára, előreláthatólag, valószínűleg; esetleg, feltehetőleg, sejthetően, talán, vélhetően/vélhetőleg; aligha
buletikus modalitás1	remélhetőleg, lehetőleg
érzelmiértékelő (affektív-evaluatív) attitűd2	szerencsére, sajnos

A módosítószók nyelvi környezetére jellemző, hogy episztemikus és evidenciajelölő funkcióban kĳelentő mondatban fordulnak elő. Ennek magyarázata, hogy a beszélő információt tesz hozzáférhetővé a partner számára (hasonlóan a kĳelentéshez), de (és ebben különböznek ezek a mondatok a kĳelentéstől) a beszélő a tudatosság szubjektumaként a profilált eseményt értékeli, vagyis jelöltté teszi a lehetségességnek és az információ érvényessége iránti elkötelezettségének valamekkora fokát. A beszélőre mint episztemikus középpontra és háttérre való utalást, a lehetségesség és az elkötelezettség jelölését a mondatban a módosítószó végzi el, a közlést mint beszédcselekvést pedig tipikusan kĳelentő mondatfajta képviseli (mint az e funkcionális típus kifejezésére grammatikalizálódott mondattípus). Mivel felvetődik a szakirodalomban, hogy az általam is vizsgált talán módosítószó „modális jelentésben nem csak kĳelentő mondatban fordul elő” (Kiefer 2005: 125),3 erre a kérdésre az elemző részben (4.2.2.) még visszatérek.

Mivel a módosítószó a szubjektivizációt jelöli, a háttér és a tudatosság szubjektumának azonosítását, a referenciapont kĳelölését végzi el, és a lehetségesség, elkötelezettség fokát is hozzáférhetővé teszi, de az ’én’ nem része a közvetlen hatókörnek (nincs profilban), ezért a módosítószót tartalmazó mondat—az „objektív” módon, vagy a szubjektivitás alacsony fokát képviselő típusoknak (lásd 2.2.) megfelelően megkonstruált viszonyokat közlő mondatokhoz képest— eltérően viselkedik: nem érvényesek rá a kĳelentéseken és a propozicionált attitűdökön elvégezhető műveletek (lásd a (2b)–(2e) példákat).

A módosítószó jelentésének egyik dimenziója a modális erősség. Az erősség többfokozatú skála, az egyes fokozatok viszonylagosak, nem adhatók meg abszolút értékekkel. A profilált eseményre, szituációra vonatkozó modális erősség (Kratzer 1991: 644–5 alapján) lehet:

szükségszerűség (nem lehetséges nem p), például feltétlenül, nyilvánvalóan, vitathatatlanul,
gyenge szükségszerűség (valószínűbb p, mint nem p), például alighanem, bizonyára, valószínűleg,
lehetségesség (nem szükségszerű nem p), például esetleg,
„közepes valószínűség” (legalább annyira lehetséges p, mint nem p), például feltehetőleg, talán, vélhetően/vélhetőleg,
csekély valószínűség (nem p gyenge szükségszerűség), például aligha.

Kérdőíves vizsgálataim (Kugler 2000: 173–175, 2003: 50) megerősítik azt a feltevést, hogy az episztemikus módosítószók a lehetségesség több fokozatában helyezik el az információt. Egyhangú vélemény a jelölt attitűdről azonban csak akkor alakult ki, ha a módosítószó a bizonyosság legnagyobb fokát jelölte (egyértelműen, kétségbevonhatatlanul, mindenképpen, vitathatatlanul). Általánosságban megfogalmazható, hogy a bizonytalanságot, a bizonyosság kisebb fokát kifejező módosítószók modális erősségének megállapítása nehezebb a nyelvhasználók számára — feltehetőleg azért, mert ez a feladat kontextuális információkat kíván: a modális erősség nem stabil, hanem nagyobb mértékben függ a háttértől, az információtól és a kommunikációs helyzet egyéb tényezőitől.

A táblázatban megjelenő, a dolgozatban eddig nem tárgyalt modalitásfajta a buletikus modalitás, melynek lényege, hogy a mondat a beszélő kívánságának, vágyainak megfelelő lehetőséget mutatja be. Ha ezt módosítószó képviseli a mondatban, akkor a potencialitást és a beszélő attitűdjét (azaz azt, hogy kívánja a propozicionális tartalom fennállását) is a módosítószó jelöli, az episztemikusan lehorgonyzandó predikátum csak az információt tartalmazza, mint pl. (i)-ben:

(i) Remélhetőleg megjelennek az angyalok.

A buletikus módosítószó is közepes vagy teljes szubjektivizációt jelöl, a beszélő a (teljes) hatókör része, a hátteret az ő vágyainak, kívánságainak megfelelő lehetőségek jelentik, ezen keresztül válik hozzáférhetővé a profilált szituáció (megjelennek az angyalok); a buletikus módosítószó a givóni tipológiában egyben jelöli a bizonyosság alacsony fokát is (lásd a 2.3.-ban).

Az érzelmi-értékelő attitűd nem modális, mindig tényként kezelt (’igaz’-nak értékelt) információra vonatkozik, és a beszélőnek az ehhez fűződő érzelmi viszonyát mutatja.

Kiefer Ferenc ugyanakkor nem dönt abban a kérdésben, hogy ezek e g y talán módosítószó előfordulásai-e, vagy indokolt volna feltételezni egy episztemikus és egy pragmatikai funkciójú talán lexémát, és a nem kĳelentő mondatban való előfordulás csak az utóbbira volna jellemző (Kiefer 2005: 126).