Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

4.4. Egyéb megfigyelések

Egy tagmondatban több módosítószó is előfordulhat, ennek egyik esete a m ó d o s í tó s z ó - ko mb i n á c i ó. A kombinációban nincs (és nem is lehet) kötőszó, a kombinálódó elemek rendszerint egy intonációs egységet alkotnak, szünet nélkül követik egymást.1 A beszédben a kombinációk fő jellemzője, hogy gyorsan, hangsúlytalanul hangzanak el, vagyis cseppet sem feltűnő jelenségek. Pragmatikai szempontból mindenekelőtt a megértés hatékonyságát szolgálják (Rudolph 1983: 54, 66). A jelenség alapvetően inkább a partikulákra jellemző,2 így a kombinálódás jele lehet annak is, hogy valamelyik (kombinálódó) elem már nem módosítószó, hanem partikula, vagy legalábbis a módosítószó a pragmatikai partikulákra jellemző funkciókat kezd betölteni, és távolodik a modális tartománytól.

Feltűnő a talán kombinálódási képessége más módosítószóval. Egy korábbi vizsgálatban, amelyben 23 módosítószó (viszonylag egyszerűsített) leírását kíséreltem meg korpusz (az MNSZ) alapján (Kugler 2003: 71–114), azt tapasztaltam, hogy ezek közül az alighanem, bizonyára, biztosan, esetleg, feltétlenül, nyilvánvalóan, talán, természetesen, valószínűleg fordul elő módosítószó-kombinációban.

A korpuszban a talán és az esetleg kombinációjára volt adat mindkét szórendi változatban, de csak a beszélt nyelvi korpuszban:3

(43)

Aztán másik oldala a dolognak az, hogy megpróbál valamiféle, nem akarom azt mondani, hogy partikuláris viszonyt kiépíteni, ahol esetleg talán jól is érzi magát, mert itt nem érezheti jól magát. (BNYGY VI. 7. A ak.)

(44)

Miután megebédeltem, akkor még nem világos teljesen, hogy mit csinálok, lehet, hogy hazajövök, és akkor talán, esetleg, némi remény van rá, hogy fordítok némi angol szöveget, u. . . utána fél ötkor megnézem a Suttogások és sikolyok című Bergman-filmet, ami, azt hiszem, a nap kiemelkedő programja lesz, ezek után valószínű, hogy egy angol órára fogok elmenni, bár ez még nem biztos, mert nem sok értelme van tulajdonképpen. (BNYGY VI. 9. B ak.)

Van egy olyan példa is a korpuszban (l. (45)-öt), amely nem minősül kombinációnak, de nagyon érdekes, mégpedig azért, mert a két módosítószó hierarchikus viszonyban álló két külön tagmondatban szerepel, tehát a látszat az, hogy egy szubjektív episztemikus tagmondatnak szubjektív episztemikus mellékmondata van:

(45)	Persze elég. . . nem szemtanútól származik, de föltételezhetjük esetleg, hogy talán a . . . szemtanúktól származó hagyományt őrzi meg. (BNYGY VII. 1.)

A (45)-ben az esetleg módosítószónak nem az episztemikus, hanem a pragmatikai funkciója (a beszélő óvatosságának, óvatoskodásának indikátora) érvényesül erőteljesebben, hasonlóra már láttuk példát (lásd a 4.2.1.d pont alatt).

A szórend szempontjából a módosítószó a tagmondat élén, belsejében és a végén is előfordulhat. Az tekinthető tipikusnak, ha a módosítószó a tagmondat belsejében van.

A két korpuszban az arányok a következők:

7.táblázat

	Tagmondat élén	Tagmondat belsejében	Tagmondat végén
BNYGY	40%	51,8%	8,2%
MNSZ	26%	74,0%	—

Tehát míg mindkét korpuszban a mondat belseji helyzet a leggyakoribb, addig a beszélt nyelvi adatok között az írottnál lényegesen gyakrabban fordul elő a tagmondatkezdő helyzet, és csak a beszélt nyelvi korpuszban találtam példát hátravetésre.4 További vizsgálatot igényel a szórend és a funkció összefüggésének feltárása.

1	A módosítószó-kombinációra nem mindig igaz a szünet és a hangsúly hiánya.
2	A partikulák közül a kombinálódás leginkább az árnyaló partikulákra jellemző (Thurmair 1989).
3	Ebből semmilyen következtetést nem lehet levonni az írott és a beszélt szövegekbeli módosítószó-használatra vonatkozóan, ugyanis célzott kereséssel az MNSZ-ben is találtam példát módosítószó-kombinációra (l. Kugler 2003: 70).
4	A százalékos arány 7 mondatot/előfordulást jelöl.