Az episztemikus (evidenciális) módosítószók a szubjektív modalitás jelölői. A holista kognitív nyelvészeti szakirodalomban a „szubjektív” jelző a kijelentések és a modális mondatok leírásában egyaránt szerepet kap, ugyanis ez a nyelvelméleti keret a beszélő szubjektumát beemeli a leírásba (függetlenül attól, hogy az ’én’ implicit vagy explicit módon megjelenik-e a kifejezésben), hiszen minden szituáció a konceptualizáló szerinti elrendezésben ábrázolódik. Ezért pontosítanunk kellett a szubjektivizáció értelmezését, és megállapítottuk, hogy az episztemikus módosítószó a szubjektivizáció közepes vagy nagyobb fokát képviseli. Szerepe az, hogy hozzáférhetővé tegye: a propozíció érvényességét a beszélő ítéli meg, ő vállal felelősséget az információ értékeléséért, érvényességéért, tehát a beszélő a tudatosság szubjektuma. Jelöli, hogy a közölt információ nem tény, hanem potencialitás (hipotézis, csak kétellyel állítható, a beszélő nem támaszkodhat közvetlen bizonyítékra stb.), háttérként a beszélő tudását, ismereteit, vélekedését kapcsolja az információhoz. A beszélő a módosítószóval azt is jelzi, hogy megfelel a partner azon elvárásának, hogy a közölt információ megfelelő értékelését adja, így a módosítószó a metapragmatikai tudatosság jelölője is.