Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből


5. Összegzés

Az episztemikus (evidenciális) módosítószók a szubjektív modalitás jelölői. A holista kognitív nyelvészeti szakirodalomban a „szubjektív” jelző a kijelentések és a modális mondatok leírásában egyaránt szerepet kap, ugyanis ez a nyelvelméleti keret a beszélő szubjektumát beemeli a leírásba (függetlenül attól, hogy az ’én’ implicit vagy explicit módon megjelenik-e a kifejezésben), hiszen minden szituáció a konceptualizáló szerinti elrendezésben ábrázolódik. Ezért pontosítanunk kellett a szubjektivizáció értelmezését, és megállapítottuk, hogy az episztemikus módosítószó a szubjektivizáció közepes vagy nagyobb fokát képviseli. Szerepe az, hogy hozzáférhetővé tegye: a propozíció érvényességét a beszélő ítéli meg, ő vállal felelősséget az információ értékeléséért, érvényességéért, tehát a beszélő a tudatosság szubjektuma. Jelöli, hogy a közölt információ nem tény, hanem potencialitás (hipotézis, csak kétellyel állítható, a beszélő nem támaszkodhat közvetlen bizonyítékra stb.), háttérként a beszélő tudását, ismereteit, vélekedését kapcsolja az információhoz. A beszélő a módosítószóval azt is jelzi, hogy megfelel a partner azon elvárásának, hogy a közölt információ megfelelő értékelését adja, így a módosítószó a metapragmatikai tudatosság jelölője is.
A módosítószó és az episztemikus lehorgonyzás összefüggése (általában az episztemikus lehorgonyzás kérdése) további vizsgálatot igényel. A talán az általa jelölt attitűd révén egyrészt a háttérrel, a tudatosság szubjektumával van kapcsolatban (az attitűd a beszélő attitűdje), másrészt az információval, hiszen az egy értékelt (nem „csupasz”) információ.
A talán korpuszalapú vizsgálata jellemző különbségeket tárt fel a beszélt és az írott szövegek között, elsődlegesen a módosítószó-gyakoriság szempontjából: a talán lexéma átlagosan kb. 3,5-szer gyakrabban fordult elő a ’beszélt’ jegyű szövegtípusban (a vizsgálat nem vállalkozott egyéb tipológiai jegyek szerinti összefüggések kutatására). Ez az eredmény azonban nem alkalmas általánosításra, mivel 1) egyetlen módosítószó vizsgálata ehhez nem elégséges, 2) a BNYGY 85 adatából 46 egyetlen beszélőtől származik (VII. kötet, 5. szöveg, világirodalmi előadás), így az adatközlő idiolektusa jelentősen befolyásolta az eredményt.
A módosítószók egyes funkciói jellemzőbbnek mutatkoztak az egyik vagy a másik korpuszban: csak a beszélt nyelvi korpuszban volt példa módosítószó-halmozásra, a talán hátravetésére, kvotatív bizonyíték jelölésére; csak az írott korpuszban volt adat olyan szerkesztésmódra, amelyben a több lehetséges feltevés halmozását módosítószó is jelölte.
Voltak eltérések a közös funkciók arányában is: a beszélt nyelvi adatok között az írottnál lényegesen gyakoribb volt a tagmondatkezdő helyzet; itt fordult elő nagyobb arányban a puszta udvariassági formulaként való használat és a finomított felszólításbeli, szerénykedő javaslatbeli pragmatikai funkció; az írott szövegekre jellemzőbb volt az episztemikus funkció és az ítélet elbizonytalanításának szerepe (óvatoskodás).
A talán episztemikus funkcióban helyettesíthető hasonló modális erősségű másik módosítószóval (pl. feltehetőleg, valószínűleg), ez a felcserélhetőség a modális alapú, a modális jelentéstől teljesen még el nem szakadt funkciókra is igaz. A nem modális, pragmatikai funkciók esetén kizárható a feltehetőleg és a valószínűleg lexémával való helyettesítés, az esetleg azonban számos kontextusban megfelelője lehet a talán-nak (pl. javaslatban, indítványban, udvariassági szerepben), mivel az esetleg módosítószó a talán jelentésváltozásainál feltárthoz hasonló utakat járt be.
A modális tartományból való kilépésnek több ösvénye rajzolódik ki a korpuszalapú vizsgálatból. Az egyik a módosítószó hatókörének szűkülésével kapcsolódik össze, ez a módosítószó → becslő partikula grammatikalizációs útvonal, a másik a pragmatikai szerep felvétele, amely pedig a nem tipikus szintaktikai környezettel, az igemóddal és a mondattípussal (felszólító, kérdő) van kapcsolatban.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 229 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave