Ez a tanulmány egy nagyobb munka első része, amely alapvetően funkcionális-kognitív keretben a magyar mutató névmások működésének feltárására törekszik, azaz a deixis és a koreferencia műveletét vizsgálja meg, s ezeken keresztül bemutatja a mutató névmási grammatikalizáció problémakörét is. A jelen dolgozat első része a névmások kutatására vonatkozó eddigi ismereteket összegezi. Jóllehet ez a fejezet nem kapcsolódik szervesen a mondanivaló lényegi részéhez, annál is inkább, hiszen a korábbi leíró megközelítések másképpen értelmezik a funkció és a forma fogalmát, a kettő közötti kapcsolatot, mint a funkcionális-kognitív keret, ám éppen az eltérés miatt mégis hasznosnak érzem a korábbi szakirodalom rövid összefoglalását. Hogy ezt a névmásokkal kapcsolatosan általánosságban teszem, s nem a mutató névmások reflektálódnak ebben a részben, annak az az oka, hogy a mutató névmásokkal ezek az leírások meglehetősen hézagosan, egy-egy nézőpontból foglalkoztak mindössze. Így reményeim szerint az általános összefoglalásba részben beilleszthetővé válik a mutató névmási szóosztály is a hagyományos, illetőleg a formális megközelítéseknek megfelelően. A következőkben azokat a funkcionális-kognitív leíráshoz szükséges alapfogalmakat, terminusokat tisztázom, amelyek ebben az elméleti keretben a kutatáshoz elengedhetetlenek. Hangsúlyosan fontos szerepet kap a deixis fogalmának értelmezése (hagyományos pragmatikai és funkcionális-kognitív viszonylatban), hiszen a deixiskutatással a magyar szakirodalom javarészt még adós. Végül pedig a magyar szakirodalomban eddig kevéssé reflektálódó deixis szerkezeti és műveleti jellemzőivel próbálom meg feltárni a két főnévi mutató névmás (ez – az) működését, így járulva hozzá ahhoz, hogy a deixis kérdéskörével kapcsolatosan magyar nyelvű anyagon is elérhető eredmények születhessenek a későbbiekben, elsőrendűen a fukcionális-kognitív nyelvelmélet módszereivel és nézőpontjával.