Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

1.1. A tanulmány célja

Ennek a tanulmánynak elsősorban az a célja, hogy megvizsgáljon néhá-nyat a kétséges produktivitású főnévképzők közül (mégpedig a magyar -da/-de és -sdi, valamint az idegen eredetű -árium, -itás, -izmus és -ista képzőt), és érveljen e képzők termékenysége1 mellett vagy ellen. A vizsgálatba bevonjuk továbbá a -ka/-ke képzőt is, amelynek termékenységét a szakirodalomban ugyan nem vitatják, produktivitásának mértékét azonban mégis érdemes kutatnunk, mégpedig a -cska/-cske képzőéhez viszonyítva, mivel azonos (kicsinyítő és becéző) funkciójuk miatt a -ka/-ke és a -cska/-cske versengő képzők, közöttük hatóköri és státusbeli különbségek vannak, és produktivitásbeli különbségek is lehetnek.

Az egyes képzők produktivitásának megállapításához mindenekelőtt tisztáznunk kell majd a szóképzési produktivitás fogalmát és kritériumait. Ezeket a továbbiakban részletesen ki fogjuk fejteni. Elöljáróban csupán annyit szögezünk le, hogy a termékenység megállapításához nem elegendő pusztán abból a tényből kiindulni, hogy léteznek az adott képzővel létrehozott új szavak. Felfogásunk szerint termékeny képzésről csak akkor beszélhetünk, ha a képzés szabályos (szabályba foglalható) mintát követ, a szabályba foglalható minta nyitott osztály(ok) tagjain szabadon alkalmazható, a derivátumok jelentése pedig kompozicionálisan értelmezhető, vagyis az alapszó és a képző jelentéséből kiszámítható (vö. Kiefer–Ladányi 2000a: 149).

Ahhoz tehát, hogy megállapíthassuk a vizsgált képzők termékenységének tényleges fennállását vagy ennek hiányát, elsősorban a produktív mintázatokat, ill. ezzel összefüggésben a képzésmód szabályosságát (szabályba foglalhatóságát) fogjuk keresni (ugyanis, amint az a fenti definícióból is kiolvasható, a produktivitás feltételezi a szabályosságot).

Ugyanakkor nem minden szóképzési neologizmus termékeny képzésmód eredménye (lásd a 2. alfejezetet is). Vannak olyan újítások is, amelyek (analógiás összefüggés(ek) alapján) különböző derivátumok egyedi mintáját követik.2 Feltesszük, hogy lehetnek olyan egyedi mintákat követő képzésmódok, amelyek idővel szabályos mintázatokba rendeződnek és termékennyé válnak. Ha ez a folyamat egyáltalán végbemegy, a nyelvhasználat során megy végbe, és egy bizonyos (hosszabb-rövidebb) időt vesz igénybe. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált, kérdéses produktivitású képzésmódok között is lehetnek olyanok, amelyek már elindultak a szabályossá és termékennyé válás útján, de még nem nevezhetők egyértelműen sem szabályosaknak, sem termékenyeknek — így nem zárjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy a vizsgált képzésmódok produktivitásának megítélésében esetleg éppen azért van bizonytalanság vagy nézetkülönbség, mert az érintett képzésmódok közül egyesek még a szabályossá formálódás szakaszában vannak.

A produktívnak tekinthető képzésmódok közül a kicsinyítő képzők esetében figyelemmel leszünk a produktivitás mértékének megállapíthatóságára, ill. összehasonlíthatóságára is.3 Az idegen eredetű képzőkkel kapcsolatban áttekintjük e kritériumrendszer alkalmazhatóságának sajátosságait is. A képzők termékenységének vizsgálata kapcsán helyenként szemantikai és tagolási (szegmentálási) kérdésekre is kitérünk, és keressük a feltárt összefüggések strukturális, funkcionális (és helyenként történeti) okait, ill. magyarázatát is.

1	A produktivitás és a termékenység, ill. a produktív és termékeny műszavakat szinonimákként használjuk.
2	A produktivitás és az analógia viszonyát, ennek lehetséges felfogásait a 6. alfejezetben tárgyaljuk majd.
3	A produktivitás kritériumait a 4. alfejezetben—természetes morfológiai keretben—részletesen tárgyalni fogjuk.