Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

1.2. Háttérelmélet

A vizsgálat hátterét a mai funkcionális szemléletű nyelvelméletek adják,1 ezek közül is elsősorban az európai természetes morfológia,2 amely az utóbbi húsz évben—Bybee használatalapú nyelvtana mellett,3 amelyet egy időben amerikai természetes nyelvészetnek is neveztek— talán a legszisztematikusabban és a legtöbbet foglalkozott a morfológiai produktivitás kérdésével.

A természetes morfológia szabályalapú morfológiaelmélet,4 amelynek a felfogásában a produktivitás mint rendszerszintű lehetőség (potencialitás) jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy egy produktív szabály alapján mindig megvan az elvi lehetősége annak, hogy a szabály hatókörébe eső tetszőleges alapszóból létrehozzunk egy, a szabálynak megfelelő szót vagy szóalakot, függetlenül attól, hogy a beszélőközösségben az a szó vagy szóalak ténylegesen létrejött-e (realizálódott-e) már valamikor, vagy valaha is létrejön-e a jövőben. Az elmélet felfogása szerint ez a kvalitatív produktivitásfogalom nem azonosítható a kvantitatív produktivitásfogalommal, mivel nem vezethető le sem a típusgyakoriság (type frequency), sem a példánygyakoriság (token frequency) fogalmából. A természetes morfológia különbséget tesz ugyanis a nyelvi rendszer, a közösség nyelvi normája és az egyén tényleges nyelvhasználata között, és a termékenység mint potencialitás fogalmát a nyelvi rendszer fogalmához köti, míg az ebből levezethető típusgyakoriságot a nyelvi norma,5 a példánygyakoriságot pedig az egyéni nyelvhasználat szintjével hozza összefüggésbe. (L. még a 4. és 5. alfejezetben is.)

Mint arra a továbbiakban is kitérünk még, vizsgálatunk nem kvantitatív jellegű, ezért közvetlenül nem használjuk fel sem a típus-, sem a példánygyakoriság fogalmát, de a természetes nyelvelmélet felfogásától eltérően— Bybee érvelése (vö. pl. Bybee 1988 és 2006) alapján6 — elismerjük, hogy nem csak a termékeny szabályok határozzák meg a típusgyakoriságot, hanem a típusgyakoriságnak is szerepe lehet a termékeny mintázatok kiépülésében (és valószínűleg a fennmaradásában is).7

A típusgyakoriság kérdése összefügg a termékeny szabályok hatókörével, ill. e hatókör nagyságával is, így a termékenység és a típusgyakoriság viszonya nem választható el a termékenység és a hatókör nagyságának viszonyától. Erre a kérdésre a későbbiekben, a produktivitás meghatározásával kapcsolatban (a 4. és 5. alfejezetben) és bizonyos képzők produktivitásával kapcsolatban (a 7. alfejezetben) térünk vissza. Tanulmányunkban a természetes morfológiának nemcsak a morfológiai produktivitással kapcsolatos elképzeléseit hasznosítjuk. Bizonyos jelenségek okainak feltárásakor magyarázó elvként támaszkodni fogunk a természetes morfológia több elvére, köztük az átláthatóság, a szó elsőbbsége vagy az optimális szóhosszúság elvére is.

1	A funkcionális szemlélet, ill. a funkcionális nyelvelméletek általános bemutatását itt mellőzöm, ezekről részletesebben lásd a kötet bevezető tanulmányát.
2	A természetes nyelvelméletről/morfológiáról részletesebben l. e kötet bevezetését; néhány további munka: Wurzel (1984, 1989), Dressler et al. (1987), Dressler (1999), Dressler–Ladányi (1998, 2000), Ladányi (1999).
3	L. Tanos Bálint írását ugyanebben a kötetben Bybee hálózati modelljéről, ill. nyelvhasználati alapú produktivitásfogalmáról.
4	A szabályalapú morfológiaelméletek nem kizárólagosak ugyan, de a modern morfológiában egyelőre dominálnak. A továbbiakban szó lesz arról is, hogy mi ennek az oka.
5	A produktivitás mint potencialitás többek között azért sem vezethető le a típusgyakoriság fogalmából, mert a típusok számát a nyelvi normához kötődő lexikai akadályozás jelensége korlátozza. Részletesebben l. a 2. alfejezetben.
6	L. Tanos Bálint fent említett írását ugyanebben a kötetben.
7	Ezért például vizsgálatunk szempontjából azok a képzésmódok is figyelemre méltóak, amelyek még nem tekinthetők teljesen szabályosaknak és így termékenyeknek sem, mert a mintát követő típusok nagy vagy növekvő száma (esetleges szabálytalanságok ellenére is) azt sugallja, hogy ezek a képzésmódok a későbbiekben szabályos (egyben szabályba foglalható) és termékeny mintázatok kiépülésének alapjául szolgálhatnak.