Annak, hogy a vizsgálatot elsősorban korpuszadatokra, vagyis a nyelvhasználatban ténylegesen előforduló szavakra és nem konstruált példákra építettük, több oka is van. Ami a kérdés elméleti oldalát illeti, a funkcionális szemléletű nyelvelméletek megközelítésmódjában a korábban negligált nyelvhasználat (parole, ill. performancia)—különböző módon és mértékben ugyan, de— fontos szerepet játszik, valamilyen formában a nyelvelméleti modellek része. A korpusznyelvészet mellett a funkcionális modellekben nyert teret a használatalapú grammatikák (usage-based models) fogalma, ill. a felépítésükre való törekvés is (lásd pl. Hopper 1998, Barlow–Kemmer 2000, Bybee 2006, Croft–Cruse 2004). Bár a funkcionális szemléletű nyelvelméletek keretében történő kutatások zöme ma még kvalitatív jellegű, a használatalapú nyelvtanokra vonatkozó elképzelések kapcsán lehetővé vált a funkcionális nyelvészet különböző irányzatainak és a korpusznyelvészetnek az összekapcsolása is (a kognitív nyelvészet kapcsán lásd pl. Gries–Stefanowitsch (eds.) 2006, Stefanowitsch–Gries (eds.) 2006). Ebben a tanulmányban nem tűztünk ki olyan nagyratörő célt, hogy korpuszadatok alapján építsük fel a grammatikának akár csak ezt a kis szeletét is, mindössze forrásként használjuk az MNSZ példáit.2

Ami a nagy számú korpuszadat felhasználásának gyakorlati okait illeti, először is azt emeljük ki, hogy az MNSZ fent említett két alkorpuszában, a sajtó (press) és a személyes (index) alkorpuszban különösen nagy a nem szótározott új szavak száma, és ezek a neologizmusok3 a produktivitás vizsgálatához hasznos támpontot nyújthatnak, annál inkább, mert segítségükkel kikerülhetjük, hogy a vizsgálatot saját vitatható nyelvi intuíciónkra kelljen alapoznunk. Bár a természetes morfológiának abból az elképzeléséből indulunk ki, hogy a termékenység a rendszer szintjén a képzés lehetőségére vonatkozik, feltételezzük, hogy produktív képzésmódok esetében a rendszerszintű lehetőségeknek megfelelő derivátumok viszonylag nagy számban meg is jelennek a nyelvhasználatban (ezzel kapcsolatban lásd többek között a potenciális és az aktuális szó fogalmát és ezek egymáshoz való viszonyát a 2. alfejezetben). Másrészt vizsgálatunk tárgya éppen annak kimutatása, hogy a vizsgált képzők közül melyek (és milyen mértékben) produktívak és melyek nem, tehát a vizsgálat szempontjából azok a képzési mechanizmusok is figyelemre méltóak lehetnek, amelyek esetleg nem tekinthetők termékenyeknek (vö. az 1.2. pontban kifejtettekkel is).