Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

2. Az új szavak létrehozása és a termékenység

A termékenység fogalma az utóbbi években nagy figyelmet kapott a morfológiában, mind elméleti, mind empirikus vonatkozásban (vö. pl. Dressler 1997, Baayen 1989, Lieber–Baayen 1993, Plag 1999, Plag–Dalton-Puffer–Baayen 1999, Dressler–Ladányi 1998, 2000, Bauer 1983, 2001, 2005). A szakirodalomban egyaránt jelen vannak a produktivitás kvalitatív és kvantitatív megközelítésmódjai. Bár a produktivitás fogalma egyaránt alkalmazható az inflexiós és a szóalkotási morfológiában, ebben a tanulmányban témánknak megfelelően csak a szóalkotási, ezen belül is csak a szóképzési produktivitásról lesz szó.

A produktivitás fogalma a szóalkotásban az új szavak létrehozásával függ össze. A szókincs állandóan változik, ezért az elfogadott vagy szokásos (uzuális) szavak mellett mindig megjelennek nem uzuális szavak, azaz neologizmusok is. Míg a szokásos szavak jól ismert, általánosan használt és gyakran szótárakban is rögzített szavak (pl. begyullad, antikvárium, katonásdi), a neologizmusok olyan új lexémák, amelyeket korábban nem figyelhettünk meg a nyelvben (vö. Haspelmath 2002: 39), pl. bepróbálkozik ’megpróbálkozik vmivel’, bőrde ’bőrárut áruló bolt’, átvilágításosdi ’[közszereplők rendszerváltás előtti tevékenységének] folyton ismétlődő átvilágítás[a] mint [politikai] játszma’, csokista ’csokiimádó’, lekvárium ’lekvárokat áruló bolt’ (a fenti példák az MNSZ-ből származnak).

A morfológiai struktúrával rendelkező neologizmusok vagy szabálykövető módon jönnek létre, vagyis szabályos szóalkotási folyamatok eredményei, vagy egyedi szóalkotások, ún. okkazionalizmusok (más, idegen terminussal: nonce formations), amelyeknek a használata alkalmi (és amelyek lehetnek nem grammatikusak is). Különösen jellemző terepe az ilyen egyedi szóalkotásoknak a költői nyelv (vö. Haspelmath 2002: 99).1 Különbséget szokás tenni aktuális és lehetséges (potenciális) szavak között is. Az aktuális szavak olyan szavak, amelyek megfigyelhetők a nyelvhasználatban. Ezek lehetnek neologizmusok és elfogadott (vagy uzuális, más terminológiával ún. létező) szavak is.2 Ami az aktuális szavakat illeti, ebben a tanulmányban főként az MNSZ korpuszából gyűjtötteket fogjuk tekintetbe venni, függetlenül attól, hogy elfogadottak-e (már) ezek a szavak vagy sem, de mivel azt vizsgáljuk, hogy a kiválasztott képzőkhöz köthetők-e produktív mintázatok, e vizsgálat jellegénél fogva a neologizmusokat fogjuk előnyben részesíteni.

A lehetséges vagy potenciális szó fogalma a szabályalapú morfológiaelméletekhez kötődik, amelyek a szabályosságot mutató morfológiai mintázatokat szabályok formájában fogalmazzák meg.

A modern morfológiaelméletek egy jó része (ugyanúgy, mint a modern nyelvelméletek jó része is) szabályalapú elmélet. Ennek az az oka, hogy a szabályok felállítása nagyfokú általánosítást feltételez, az elérhető általánosság szintje pedig a nyelvelméleti modellekben fontos szempont. Ennek megfelelően a szabályalapú morfológiaelméletek a morfológiai produktivitás fogalmát is a morfológiai szabályok jellegzetes jegyeként interpretálják (vö. Bauer 2001: 12–15).

A szabályalapú morfológiai modellekben a produktív szabályok rendszerszerű működése a nyelv lehetséges szavaiért, az ún. potenciális szavakért felel. A potenciális szavak olyan szavak, amelyek megfelelnek a rendszer szabályainak, de nem fordulnak elő a nyelvhasználatban. Ez egyrészt azért van így, mert a potenciális szó fogalma a nyitott, azaz folyamatosan bővülő szókincsnek azt a részét modellálja, amelyben a keletkező új és új, eddig nem használt, tehát nem rögzített szavak morfológiailag összetettek, és termékeny mintázatok, szabályok alapján jönnek létre— esetleges, hogy e struktúrák alapján mely lehetséges szavak aktualizálódnak, azaz jelennek meg ténylegesen a nyelvhasználatban. Másrészt a rendszer szintjén szabályosan létrehozható potenciális szavak időnként nem is aktualizálódhatnak, mert a lexikonban már létezik egy azonos jelentésű szó, amely a szabály alkalmazását gátolja. Ez az ún. lexikai akadályozás jelensége (l. Aronoff 1976, Rainer 1988, Kiefer–Ladányi 2000a: 157–158). Így például nem aktualizálódhat a rendszer szintjén szabályos %ülöget3 gyakorító képzős alak az ugyanolyan funkciójú, létező üldögél lexikai egység akadályozó hatása miatt.4 (A továbbiakban szó lesz majd a lexikai akadályozás megszegéséről is a beszélt, a költői és a gyermeknyelvben.)

A potenciális szavak aktualizációinak nagy része előbb-utóbb elfogadottá válik. Vannak azonban olyan neologizmusok is, amelyek — bár a rendszer lehetséges szavai, tehát produktív szabályokat követnek — használatuk ad hoc jellege miatt mégsem válnak elfogadottakká.5

A produktív szabályokat (vagyis a szabályba foglalható termékeny mintázatokat) az jellemzi, hogy alkalmazásukhoz nincs szükség különösebb tudatosságra vagy erőfeszítésre, míg a morfológián kívüli eszközök, ill. a nem produktív szabályok alkalmazása több tudatosságot és kreatív erőfeszítést igényel, és a hallgatóban a játékosság benyomását kelti (vö. Baayen 1989: 11; l. még a 14. lábjegyzetet is).6 A produktivitás és a kreativitás összefüggésére a továbbiakban még visszatérünk.

Természetesen a szókincs bővítése nem csak szóalkotással történhet, és a szóalkotásnak is vannak morfológián kívüli módjai,7 de a szabályelvű morfológiákban az új szavak megalkotásának legfontosabb eszközei mégis a nyelv lehetséges szavait modelláló produktív szóalkotási szabályok, hiszen ezek adják a nyelv szókészleti gazdagodásának alapvető részét (vö. Dressler–Ladányi 1998, 2000).8 Plag (1999) megfogalmazásában magának a morfológiának mint elméletnek a célja is a produktív szabályokhoz, ill. a nyelv lehetséges szavaihoz kötődik.9

1	Néhány példa okkazionalizmusokra Parti Nagy Lajos Grafitnesz c. kötetéből (2003), zárójelben a kötetbeli oldalszám: elcédulásodóban (6), elszivár (33), géppapírtál (39), kiskanálni (39), elnehéz (45), bedrappul (60), hasonlítkozik (134). Az ilyen típusú szóképzést a hagyományos szakirodalom „játszi szóképzésként” említi, és e szóalkotási mód stilisztikai funkcióját emeli ki.
2	A létező szó és a termékeny képzési szabály által elvileg létrehozható, de (még) nem realizálódott ún. potenciális szó különbségéről részletesebben l. Ladányi (2000a), ill. Kiefer (2002).
3	A % jel a rendszer szempontjából helyes, de nem normatív szót jelöl.
4	Rendszer és norma különbségéről ír Coseriu (1952) is.
5	A fiatalabb generáció nyelvében például már elfogadottnak tűnik az idősebbek nyelvében valószínűleg még mindig neologizmusnak számító beidéz ige ’egy szövegen belül idéz egy másik szöveget’. Viszont alighanem egy lehetséges — azaz a rendszer szabályainak megfelelő — szónak a jövőben sem konvencionalizálódó aktualizációja a most a jelenség példájaként megalkotott, bonyolult felépítésű átemailezgettetődik, vö.: Tulajdonképpen senki sem felel az információk terjesztéséért. Egy-egy fontos hír azért a főnök titkárságáról valahogyan csak átemailezgettetődik a beosztottaknak is. A potenciális szavak aktualizációiként létrejött szavak belső szerkezetét is produktív szabályok segítségével értelmezzük, akár már elfogadott, konvencionalizálódott, akár nem szokásos (nem uzuális) szavakról van szó (pl. be-idéz, át-email-ez-get-tet-őd-ik).
6	A produktivitás klasszikus definíciója a fenti jellemzőket foglalja össze: „the possibility available to language users to coin, unintentionally, in principle enumerable infinite sets of morphologically complex words by means of the word formation rules of their language” (Schultink 1962 — Baayen (1989: 11) angol fordításában).
7	Ezek főként a rövidítések, a betűszavak és a szóvegyülés esetei, így például: stb. (< s a többi), VOSZ (< Vállalkozók Országos Szövetsége), Pepszi (< Pedagógiai és Pszichológiai Kar), prof (< professzor), csalagút (< csatorna, alagút).
8	A termékeny folyamatoknak azonban mindenképpen nagy a jelentőségük a nyelvben, akár szabályok, akár mintázatok vagy sémák segítségével ragadjuk meg őket.
9	„The central aim of general morphological theory is to define the notion of ‘possible complex word in natural language’ or [. . .] ‘in language A’” (Plag 1999: 5).