Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.1.1. A főnévi alapú képzés

Először a főnévi alapú új képzéseket tekintjük át (főnévnek tekintjük a főnevesült mellékneveket és melléknévi igeneveket is, pl. tanári ’tanári szoba’, gyengélkedő ’betegszoba’, dohányzó ’dohányzóhelyiség’). A korpusz mintegy 180 neologizmusa között a főnévi alapú derivátumok jóval kisebb arányban fordulnak elő, mint az igei alapúak, az összes adat kb. 15%-át teszik ki. A korpuszból vett példák:

(1)	bőrde, hamburgerde, gombócda, zuhanyda ’zuhanyzó’, barlangda, önkormányda, tanárida ’tanári szoba’, dokida ’rendelő’, takonyda ’orr’, pofonda ’kéz’, disznóda ’ebédlő’1

A fenti példákban a derivátumok az elfogadott -da/-de képzős szavakhoz hasonlóan valamilyen konkrét vagy átvitt értelemben felfogott, többnyire intézményesült helyet neveznek meg. Ezekhez a megnevezésekhez az esetek nagy részében tréfás/ironikus konnotáció járul. (Különösen igaz ez a nem a fenti értelemben használt -da/-de képzős szavakra, így a testrészmegnevezésekre, pl. takonyda ’orr’, pofonda ’kéz’, amelyek közül a kéz csak a jelentés tréfás/átvitt felfogásában tekinthető a pofonok „intézményesült” helyének.) A derivátumok jelentése gyakran nem számítható ki pontosan az alapszó és a képző jelentéséből, azaz nem kompozicionális, pl. a disznóda nem a disznók helye, azaz nem a disznóól másik neve, hanem a szervezett étkezés helyének, azaz az ebédlőnek a tréfás megnevezése a diáknyelvben (vö. a Vályúhoz! tréfás invitálással). A kivételek ellenére a -da/-de képzős derivátumokhoz (és így magához a -da/-de képzőhöz is) erősen kötődik az ’(intézményesült) hely’-jelentés (valószínűleg a jóval nagyobb arányú igei alapú képzéstől sem függetlenül — l. a továbbiakban). Ez különösen nyilvánvaló azokban a példákban, amelyeknek az esetében a képzés alapjául szolgáló szó maga is valamilyen (intézményesült) helyet nevez meg, és a képző ezt a jelentést mintegy megerősíti, pl. barlangda, tanárida, dohányzóda. Ugyanakkor a derivátumok tréfás/ironikus konnotációja a neologizmusokban még az ’intézményesült hely’ típusú jelentésnél is hangsúlyosabb, és a képzőjelentés elbizonytalanodása, a képzőhasználat esetleges következetlensége ebből is fakadhat. Ez a jelentéskonnotáció azért vonhatja magával a derivátumok jelentésének kiszámíthatatlanságát, mert a tréfás/ironikus konnotáció és az ezzel is összefüggő metaforikus használat helyenként felülírja az ’intézményesült hely’-jelentést. Ilyen esetekben, ha valaki nem ismeri ezeknek a derivátumoknak a használóik körében rögzült jelentését, az ’intézményesült hely’ jelentésből kiindulva nem is tudja kikövetkeztetni őket (a fenti példák közül ilyen például a takonyda, pofonda, disznóda, gombócda— noha az utóbbi két példa valóban intézményesült helyet nevez meg, de nem kiszámítható módon).

A sajátos jelentéskonnotációtól és a számos derivátumra jellemző kiszámíthatatlan jelentéstől sem függetlenül általában nem lehet közös tulajdonságaik alapján (azaz intenzionálisan) meghatározni azoknak a főneveknek a körét sem, amelyek a képzés alapszavai lehetnek. Ez alól csak néhány jelentéscsoport jelenthet kivételt. Az olyan derivátumok alapján, mint pl. a bőrde vagy a hamburgerde, a közös jelentésbeli jellemző(k) alapján az áru-, az étel- és esetleg az italnevek csoportjának az esetében érdemes megvizsgálni a szisztematikus és automatikus képzés lehetőségét. A -da/-de képzős főnevek ebben az esetben olyan elárusító-vagy szolgáltatóhelyet (azaz speciális célra intézményesült helyet) neveznek meg, ahol hivatalos keretek között valamilyen árut, ételt vagy italt (a fenti példákban bőrárut, ill. hamburgert)2 árulnak, ill. szolgáltatnak. Azt látjuk azonban, hogy (legalábbis egyelőre) a fenti egy-két elszórt példán kívül nincsenek ilyen képzések:

(2)	jegyde, festékde, papírda, újságda, főzelékde, szendvicsde, tejde, sörde

Ha valaki egyénileg, játékosan használná a (2)-ben szereplő, nem elfogadott, általunk megalkotott „kísérleti” derivátumokat (amelyek tehát a korpuszban sem fordultak elő), akkor tréfás/ironikus jelentésárnyalatban, játékos megnevezésként a nyelvhasználók elvileg értelmezni tudnák őket — mégpedig részben az ismert, ilyen típusú ’intézményesült hely’ jelentésű -da/-de képzős derivátumok (ezek -áruda utótagú összetételek, pl. jegyáruda, dohányáruda, újságáruda), részben pedig magának a -da/-de képzőnek az ’intézményesült hely’ jelentése alapján (amelyet—mint látni fogjuk—a jóval kiterjedtebb igei alapú képzés is alátámaszt). Ennek ellenére az ilyen és hasonló derivátumok képzése esetleges, nem szisztematikus.

Annak, hogy az elárusító- vagy szolgáltatóhelyet megnevező, főnévi alapú -da/-de képzős alakok használata nem terjedt ki, nem lett rendszeres, véleményünk szerint több oka is lehet. Ezek közül a megnevezési kényszer hiányát,3 a lexikai akadályozás hatását és a tréfás/ironikus konnotáció elkerülésének szándékát vizsgáljuk meg (megjegyezve, hogy ugyanezek a tényezők érvényesülnek a jóval kiterjedtebb igei alapú képzés esetében is).

A már régóta létező intézményesült elárusítóhelyek esetében a megnevezési kényszer hiánya és a lexikai akadályozás hatása azért jöhet szóba, mert mindezeknek a helyeknek van bevett, hivatalos, a cégtáblán szereplő megnevezése is. Ilyen hivatalos megnevezések az áruda, ill. bolt utótagú összetételek (jegyáruda, festékbolt, papírbolt), az áru nevéből képzett -s képzős derivátumok (újságos, zöldséges, órás) vagy a számbajöhető ételek vagy italok nevéből képzett ige főnevesült melléknévi igeneve (fagyizó, palacsintázó, söröző, borozó), esetleg különböző összetételek (pl. tejcsárda, tejbár ). Ezek miatt a már régóta létező, hagyományos hivatalos megnevezések miatt nincs megnevezési kényszer, ami segíthetné az új -da/-de képzős, intézményesült helyet megnevező derivátumok létrehozását, ill. terjedését, sőt, a létező szavak akadályozzák az azonos funkciójú új derivátumok létrejöttét.

A fenti jelenségeken túl az is befolyásoló tényező lehet, hogy a cég jellege igényli- vagy megengedi-e, hogy a cégtáblán tréfás vagy játékos cégnév szerepeljen (vagy legalább a magánhasználatban a helyet ilyen módon lehessen megnevezni). Ha igen, akkor még mindig nem biztos, hogy a cég megnevezésekor (akár a cégtáblán, akár a hely informális említésekor) az áru vagy az étel-ital nevéből indulnak ki, hiszen gyakran előfordul, hogy ilyenkor nem főnévből, hanem igéből képzett tréfás konnotációjú -da/-de képzős alakokat választanak (pl. faloda, sörözde, borozda, vedelde).

Kérdés, hogy miért élveznek előnyt az igei alapú derivátumok, amelyeknek az esetében pedig a fenti okok (a megnevezési kényszer hiánya, a lexikai akadályozás jelensége, ill. a tréfás konnotáció) szintén fennállnak. Valószínűleg azért, mert az igék esetében az alapszó pontosan kĳelöli azt a cselekvést vagy folyamatot, amelynek az intézményesült helyét a -da/-de képzős derivátum megnevezi (pl. a (kulcs)másolda olyan hely, ahol hivatalos keretek között (kulcsot) másolnak), míg a főnevek esetében erre mindaddig, amíg a derivátum jelentése a használók körében nem rögzült, csak következtetni lehet. A bőrt például nemcsak eladni lehet intézményes körülmények között, hanem feldolgozni is— az, hogy a bőrde nem a szűcs műhelyének a neve, hanem egy olyan üzleté, ahol bőrárut adnak el, csak a jelentés konvencionalizálódásával rögzül és válik egyértelművé.

A főnévi alapú képzés4 alaki szabályosságát vagy szabálytalanságát vizsgálva azt találjuk, hogy vannak nem szabályos képzések, amelyek részben a képzett alapszó csonkításával függnek össze (pl. önkor-mány-z-at + -da → önkormány-da, testgyakor-l-at + -da → testgyakor-da, gyengé-l-ked-ő + -de → gyengé-l-de); részben analógiás hatásokat tükröznek (pl. a csövelde esetében a növelde-típus analógiás hatását láthatjuk: nő – növ-el – növ-el-de → cső – csöv-es, csöv-ek – csöv-elde); vagy ezek kombinációja érvényesül (pl. a kupolda alakban mind csonkítás — az -i kicsinyítő-becéző képző (kup-i < kupleráj) törlése —, mind az ápolda-típus analógiás hatása tetten érhető: ápol – ápol-da → kup-i – kup-olda).5

Felvethető a kérdés, hogy nem tudnánk-e a képzett alapszavakra nézve egy pontos képzőtörlési szabályt felállítani. Emellett felmerül az a lehetőség is, hogy— a törlési szabály keresésének alternatívájaként—a csonkítást esetleg egyfajta ritmikai analógia érvényesülésének fogjuk fel, hiszen az összetételi előtagot is tartalmazó (általában igei alapú) derivátumokat kivéve6 az elfogadott -da/-de képzősök között sincsenek három szótagnál hosszabbak. Mivel az igei alapú derivátumok esetében is előfordulnak olyan képzett alapszavak, amelyek a -da/-de képző előtt csonkított formában szerepelnek, ill. ott is találunk analógiás hatásokat, a felvetett kérdésekre az igei alapú képzés tárgyalásakor fogunk visszatérni.

Összefoglalva a főnévi alapú képzés sajátosságait, azt mondhatjuk, hogy a képzésmód szemantikailag gyakran szabálytalan, nagyon sok a nem kiszámítható jelentésű derivátum. Az alapszavak körét vagy nem tudjuk közös tulajdonságaik alapján meghatározni, vagy ha mégis megpróbálunk ilyen szócsoportokat kĳelölni (áruk, ételek és italok), a képzésmód (különböző okok miatt) nem tűnik automatikusan alkalmazhatónak a csoport minden tagjára. A fentiek mellett a -da/-de képzővel való képzés alakilag is mutat fel szabálytalanságokat. Mindezek alapján úgy ítéljük meg, hogy a főnévi alapú képzésre pontos képzési mintát, produktív szabályt nem lehet felállítani.

1	A jelentésértelmezéseket Hoffmann (1996)-ból, ill. Marositz (1998)-ból vettem át; a korpuszban szereplő -da/-de képzős szavak egy jelentős része Hoffmann szótárában, ill. Marositz szakdolgozatában is szerepel.
2	Egy kicsit más eset a gombócda, amelynek a jelentése ’olyan hely, ahol fagylaltot árulnak; fagylaltozó’. A derivátumnak ez a jelentése az alakból közvetlenül nem következik, tehát éppúgy nem kiszámítható, mint a disznóda ’ebédlő’ jelentése. A fagylaltozó gombócda megnevezése az egy, két, három stb. gombóc(os) fagylalt típusú szerkezetekre (mint kollokációkra) épül.
3	L. Bauer (1983) nameability requirement fogalmát.
4	Emlékeztetőül: a főnevesült mellékneveket és melléknévi igeneveket is ide soroltuk.
5	Ennek a derivátumnak az alakjában szerepet játszhat még a kupola szó analógiás hatása is.
6	Pl.: pap-nevelde, vas-öntöde, sertés-hizlalda.