Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.1.2.2. Morfológiai újraelemzés?

A -da/-de képző (mind a főnévi, mind az igei alapú képzésben) vagy közvetlenül, vagy kötőhangzóval csatlakozik az alapszóhoz. Előfordul az is, hogy mindkét megoldásra van példa (pl. csöcsrázda vs. rázoda); a t végűekhez azonban a képző mindig kötőhangzóval kapcsolódik (töltöde, (kék)festöde). Ezúttal nem célunk a képzés morfofonológiai jellegzetességeinek feltárása (a példák korlátozott száma és a megoszló használat ezt egyébként is nagyon megnehezítené). Mindössze egy sajátos morfológiai jelenségre hívjuk fel a figyelmet, amelynek elméleti vonatkozása is van. Azokban az esetekben, amikor a -da/-de képző nem közvetlenül, hanem o vagy ö kötőhangzóval kapcsolódna az igetőhöz, a korpuszban tapasztalható írásmód alapján ítélve sajátos „morfológiai újraelemzés” zajlik: a kötőhangzó nyújtásával a képzés igei helyett igenévi alapúként értelmeződhet. Régi, elfogadott -da/-de képzős szavak is előfordulnak ilyen írásmóddal is, pl. szálloda ∼ szállóda, sütöde ∼ sütőde, lenfonoda ∼ lenfonóda, szövöde ∼ szövőde, acélöntöde ∼ acélöntőde. A -da/-de képzős neologizmusok között pedig a szabályos lövöde, diótöröde és kékfestöde mellett ilyen példákat találunk:

(4)	észtöltőde, gatyafölkötőde, lövőde, tömőde,1 fejtömőde, töltöde ∼ töltőde stb.

Ezt a jelenséget elsődlegesen a transzparencia elvével magyarázhatjuk. A transzparencia vagy átláthatóság a természetes morfológia univerzális preferenciaelméletének fogalma. Eszerint egy nyelvi egység akkor transzparens, ha alakilag átlátható a felépítése (morfotaktikai transzparencia), jelentése pedig kiszámítható a részeinek a jelentéséből (szemantikai transzparencia). Minél áttetszőbb alakilag egy nyelvi egység, az alak annál jobban hozzájárul az egység könnyebb azonosításához, megértéséhez. Az alaki és a szemantikai átláthatóság növekedése a derivátum könnyebb megértését segíti—az igei alapú képzés igenévi alapúként történő értelmezése pedig mindkét tekintetben növeli az átláthatóságot. Maximális alaki áttetszőségről ugyanis akkor beszélhetünk, ha a szóelemek határának felismerését semmi sem zavarja meg. A kötőhangzó átértelmezésével az alapszó és a képző morfológiai határa átkerül a szótaghatárra, ezáltal a szó morfológiai tagolásának felismerhetősége megnő:

(5)	morf. töm-öde, fon. tö-mö-de → morf. tömő-de, fon. tö-mő-de

Másrészt az igenévi alapszó alapján mind a tövet, mind a képzőt egy alakúnak lehet tekinteni, és így ezeknek szóelemekként történő azonosítása (6c) könnyebb, mint az igei alapszó alapján értelmezett derivátumokban, ahol vagy a tő (6a), vagy a toldalék (6b) több alakú:2

(6)	(a)	tömö-de	>	+	-DE
	(b)	töm-öde	> TÖM	+	-DE
	(c)	tömő-de	> TÖMŐ	+	-DE

Ami az újraelemzett derivátumok jelentését illeti, az ’igenévi alapszó + -da/-de’ struktúra azért nem rontja le a derivátumok szemantikai transzparenciáját, mert a neologizmusokban előforduló tranzitív igék -ó/-ő képzős melléknévi igenevének lehetséges jelentései között (ágens, instrumentum vagy hely) eleve szerepel a helyjelentés is— ezt a jelentést a -da/-de képző csak megerősíti.

Emellett az összetételekből képzett derivátumok újraelemzésében szerepet játszhat az is, hogy míg sem létező, sem potenciális szóként nincsenek *gatyafölköt, *észtölt, *fejtöm stb. típusú igei összetételek,3 addig a gatyafölkötő, észtöltő, fejtömő stb. igenévi összetételek—ha nem is létező, de legalábbis—lehetséges szavak, mert van olyan produktív összetételi mintázat, amelynek az alapján ezek a szavak létrehozhatók (vö. Kiefer 2000: 557–558). A hosszú magánhangzó használatában további tényező lehet a bölcsőde szó alakjának analógiás hatása (vagy legalábbis nem zárhatjuk ki ezt a hatást sem, főként az elfogadott -da/-de képzős szavak esetében).

1	Előfordul az analógiás hatást mutató tömölde alakváltozat is.
2	A tőről és a toldalékról leválasztott, önálló, de funkciótlan üres morf tételezése (töm-ö-de) legfeljebb a strukturalista nyelvész elemzését segítheti, a nyelvhasználó feldolgozási folyamatait nem.
3	Az igei összetételek elvonás eredményei lehetnek a magyarban. Azokat az ún. szintetikus összetételeket érinti, amelyeknek utótagja igéből jött létre, tipikusan -ás/-és (esetleg -at/-et vagy -ó/-ő ) képzővel. Ilyen N → V típusú elvonás korábban csak egy-két szóban jelentkezett, pl. szakdolgozat → szakdolgozik, gépírás → gépír, azonban ez a jelenség újabban kezd elterjedni, pl. műsorismertetés → műsorismertetünk, házkutatás → házkutattak nálunk, vadvizievezés → vadvizieveztünk, csatakiáltás → csatakiáltunk, csűrdöngölés → csűrdöngöljünk, szakértő → X. szakértett, vízivetélkedő → vízivetélkedünk, tömegközlekedés → tömegközlekedünk, helyesírás → helyesírunk, pályázatírás → pályázatírunk, koraszülés → Y. koraszült, költségvetés → Z. költségvet. (A példákért volt tanítványomnak, Szebeni Kingának tartozom köszönettel.) Ennek ellenére produktív szabályt erre a jelenségre még nem lehet felállítani.