Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.1.2.4. Nem szabályos képzések

Az igei alapú képzésben (a főnévi alapúhoz hasonlóan) a nem szabályos képzések részben az alapszó csonkításával, részben különböző analógiás folyamatokkal függnek össze.

A csonkítás azokat a derivátumokat érinti, amelyeknek az alapszava képzett szó, pl. bűz-öl-ög + -da/-de → bűz-öl-de, néz-előd-ik + -da/-de → néz-elő-de ’televízió’, lelkifur-dal-ás + -da/-de → lelkifur-da.1 Analógiás képzések is előfordulnak, így az ápol— ápol-da típus alapján az isz-ik – isz-olda2 vagy a szintén szabálytalan lő/lövöldöz – lövölde alapján a töm → töm-ölde. Csonkítás és analógia egyaránt szerepet játszik következő képzésekben: röf-ög → röf-ölde, köp-köd → köp-k-ölde.

A főnévi alapú képzés csonkításos esetei kapcsán felvetettük, hogy a szabálytalanság mögött nincs-e szabályosság, nem lehetne-e ezekre az esetekre képzőtörlő szabályt megfogalmazni. Az igei alapú képzés példáit is tekintetbe véve azt kell mondanunk, hogy a csonkítások esetlegessége és az időnként a csonkításokkal együtt jelentkező analógiás hatások miatt a törlendő képzők vagy képzőrészletek jellegére vagy számára nézve szabályt biztosan nem tudunk alkotni. Másik felvetésünk az volt, hogy a csonkításokra esetleg a ritmikai analógia jelensége adhatna magyarázatot, vagyis az, hogy a -da/-de képzős derivátumok tipikusan három (az egy szótagú összetételi előtaggal bővítettek pedig négy) szótagúak. A csonkításos derivátumok (akár a főnévi, akár az igei alapú képzést vesszük tekintetbe, és bármely része is törlődik az alapszó képzőállományának) megfelelnek ennek a kritériumnak: tipikusan három, maximum négy szótagúak. A két felvetés közül tehát az utóbbit, a ritmikai analógiára épülő magyarázatot fogadjuk el.

Még akkor is, ha a képzésmód ma már nem is teljesen világos, pl. robb-an-t + -da/-de → robban-da, kotyv-asz-t + -da/-de → kotyvasz-da. Bár ezekben az esetekben a -t a kiejtésben mindenképpen hasonulna, és az így keletkező -ndd-, ill. -szdd- mássalhangzókapcsolat rövidülne, így itt a csonkítás terminus tulajdonképpen csak az írásképre vonatkoztatva jogos—példáink azonban mind az írott (vagy az ún. írott-beszélt) nyelvből származnak.

Az iskolai szlengben létezik egy másik szabálytalan alak is, az ige v-s tövéből a (talán az iroda-típus mintáját követő) iv-oda is. Hasonlóképpen analógiás képződmény a durva szar-olda is (az ugyancsak durva, de szabályos szar-oda mellett).