Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.2.3. Az igei kiindulású képzés jellemzői

-(S)di képzős derivátum nem minden igéből hozható létre, de a képzéssel kapcsolatban szisztematikus korlátozások állíthatók fel. Ezek a korlátozások részben megfelelnek az -ó/-ő képzős melléknévi igenévből -s képzővel képzett melléknév1 létrehozásával kapcsolatos korlátozásoknak (vö. Kiefer–Ladányi 2000b: 191–194).2

Sem az -ó/-ő-s, sem a -(s)di nem fordulhat elő pl. ható (pl. *ol-vashatós, *sétálhatós, hasonlóképpen: *olvashatósdi, *sétálhatósdi) és szenvedő igékkel sem (bár ez utóbbiakat alakilag nem tudjuk megkülönböztetni a megfelelő műveltető igéktől, amelyek viszont nem esnek a korlátozás hatálya alá, pl. etetős, olvastatós, ill. etetősdi, olvastatósdi). Az igeaspektus, ill. az akcióminőség szempontjából a korlátozások nem a derivátumok létrehozására vonatkoznak, hanem jelentésbeli sajátosságokat jelentenek. Így pl. mozzanatos igék esetében a derivátumok létrehozhatók, de ismétlődő cselekvésként értelmezendők: köhintős [ember ] ’olyan [ember], aki folyton köhint/gyakran szokott köhinteni’, ill. köhintősdi ’amikor valaki folyton köhint’. Vonzatos igék esetében (a vonzat intranzitív igék esetében az irányhatározó, tranzitív igék esetében pedig a tárgy) a derivátum gyakran olyan összetétel utótagjaként fordul elő, amelyben az előtag a kiinduló ige vonzata (pl. mozibajárós ∼ moziba jár, könyvolvasós ∼ könyvet olvas, hasonlóképpen: mozibajárósdi, könyvolvasósdi).

Az -ó-s/-ő-s típusú képzés nem fordulhat elő intranzitív, cselekvő (ágensi) alanyú igékkel sem, kivéve a gyakorító képzős igéket (pl. *úszós, *állós, *gyűlölős vs. úszogatós, álldogálós, gyűlölködős). Ez a korlátozás az igei kiindulású -(s)di képzősökkel kapcsolatban csak annyiban áll fenn, hogy az ?úszósdi, ?állósdi, ?gyűlölősdi alakok az úszogatósdi, álldogálósdi, gyűlölködősdi alakokhoz képest talán furcsábbnak tűnnek, de (a Google tanúsága szerint) előfordulnak a nyelvhasználatban.3 A továbbiakban még visszatérünk arra a kérdésre, hogy a -(s)di miért elfogadhatóbb gyakorító képzős igékkel.

Példák a -(s)di képzős igei kiindulású derivátumokra:

(16)	alákínálgatósdi, aláírósdi, átvilágítósdi, befeketítősdi, buktatósdi, cserbenhagyósdi, fenyegetősdi, füttyentősdi, ítélkezősdi, kiigazítósdi, kitüntetősdi, lábtörősdi, lehallgatósdi, nyaktörősdi, osztogatósdi, összevonósdi, sértegetősdi, szakadósdi, utalgatósdi, visszatáncolósdi stb.

1	Kiefer–Ladányi idézett munkájában a melléknévi igenevekből képzett melléknevek szerkezete a következőképpen van reprezentálva: [[V + -ó/-ő ]part + -s]A.
2	Ezt a tényt a továbbiakban a tagolási problémák javasolt megoldásában is fel fogjuk használni.
3	Köszönöm Tanos Bálintnak, hogy erre a tényre felhívta a figyelmemet.