Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.2.4. A -(s)di-vel történő képzés jellemzői, termékenység

A fentiekben azt állapítottuk meg, hogy a főnévi kiindulású képzésben intenzionálisan határozható meg a képzés kiindulását jelentő szavak köre, azaz a képzés nyitott osztály tagjain működik, az igei kindulású képzésben pedig az igékre vonatkozóan szisztematikus korlátozásokat állítottunk fel. Így a vizsgált anyag alapján joggal valószínűsíthetjük, hogy a különböző típusokra kiterjedő (és emellett nagy számú) használat következtében mára már mind a főnévi, mind az igei kiindulású csoportban nagyjából kikristályosodtak a képzésre vonatkozó szabályok.1 Ezeket a szabályokat szeretnénk explicitté tenni, azaz a korpusz képzett szavai alapján eljutni a derivátumok tagolására, a képzőalakra és a képzés alapszavaira vonatkozó, alátámasztható állításokig.

Mindezeken túl azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a derivátumok jelentése kompozicionális-e. Ha igen, akkor az MGr. megoldása áll közelebb az igazsághoz, azaz a képzett szavak jelentésének kiszámíthatósága esetén az a benyomás, hogy a képző termékeny, a korpusz alapján beigazolódik. Ugyanakkor a főnévi kategória tagjainak egyértelmű kĳelölése a képzés alapszavaiként, ahogyan az az MGr.-ban szerepel, mindenképpen problematikus, hiszen—mint láttuk—nemcsak főnévi, hanem igei kiindulású képzésről is beszélhetünk, az alapszavak körének pontos kĳelölése pedig a derivátumok szegmentálásától, ill. a képzőalaktól függ.

A vizsgált korpuszban néhány szabálytalan képzés is előfordul (a szokásos képzési módok keveredésével, redundanciával, csonkítással, ill. mindkettővel, pl.: beszélgetősesdi (szabályosan beszélgetősdi vagy beszélgetésesdi), pucérkodásozósdi (szabályosan pucérkodásosdi vagy pucérkodósdi), napszemüsdi (szabályosan napszemüvegesdi), álleleplősdi (szabályosan álleleplezősdi), tébéönkormányzósdi (szabályosan tébéönkormányzatosdi), de ezek a szabályos alakokhoz képest elenyésző számúak. Ezek közül a napszemüsdi és az álleleplősdi ritmikailag egyszerűbb, de szerkezetileg kevésbé átlátható, míg a beszélgetősesdi és a pucérkodásozósdi bonyolultabb, viszont—a redundanciától eltekintve—morfotaktikailag átláthatóbb; a tébéönkormányzósdi pedig a tébéönkormányzat főnévhez képest szabálytalan, a kormányoz igéhez képest szabályosnak tekinthető.