Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.2.6. Tagolási kérdések az igei kiindulású képzésben

Az igei kiindulású képzéssel kapcsolatban a következő tagolási lehetőségek jöhetnek szóba: -ó/-ő képzős melléknévi igenév + -sdi (19a), -ó/-ő képzős melléknévi igenévből képzett -s képzős melléknév + -di (19b), igéből képzett -ós/-ős képzős melléknév + -di (19c):

(19)	(a)	[V+-ó/-ő ]part + -sdi
	(b)	[[V+-ó/-ő ]part + -s]A + -di
	(c)	[V+-ós/-ős]A + -di

A (19b) és a (19c) megoldás nagyon hasonlít egymáshoz, hiszen a képző alakja mindkét esetben -di, a képzés alapszava pedig melléknév, a különbség csak annyi, hogy az igéből létrehozott melléknevet közvetlenül az igéből levezetve -ós/-ős képzősnek tekintjük-e, vagy felteszünk egy közbülső lépést, egy az igéből képzett -ó/-ő képzős melléknévi igenevet, amely az -s képzős melléknév alapjául szolgál. Kiefer–Ladányi (2000b: 191–194) ez utóbbi megoldás, az -ós/-ős bonthatósága mellett érvel. Emellett szól az is, hogy játéknevekben a bújósdi, szembekötősdi, hunyósdi alakoknak a bújós vagy bújó (játék), szembekötős vagy szembekötő (játék), hunyós vagy hunyó (játék) felel meg, azaz a játék megnevezése az -s képző nélkül is előfordul.1

(19b)-t támogatja az is, amiről a korábbiakban már szóltunk, hogy a -(s)di-vel képzett derivátumok létrehozására vonatkozó korlátozások nagyrészt megfelelnek a folyamatos melléknévi igenévből létrehozott -s képzős melléknevek létrehozási feltételeinek (l. a 7.2.3. alfejezetben). Az -s képzős melléknevek plusz jelentése a folyamatos melléknévi igenevekhez képest, hogy míg ez utóbbiak csak valamilyen cselekvés, történés folyamatban levését jelölik meg jellemzőként, az előbbiek ezt a jellemzőt állandó tulajdonságként azonosítják.

Szempontunkból a (19b) és (19c) közötti különbség (az -ós/-ős képző bonthatósága) valójában nem játszik szerepet, hiszen számunkra az alapkérdés az, hogy a vizsgált képző -sdi vagy -di alakú-e, és hogy milyen típusú alapszavakhoz járulhat (ha -sdi alakú, akkor igékhez és főnevekhez, ha -di alakú, akkor -s (vagy főnévből képzett -s és igéből képzett -ós) képzős melléknevekhez).

1	Történetileg a mai bújócska, hunyócska előzménye is bújóska, hunyóska, ezeknek az alakoknak a felépülése pedig teljes párhuzamot mutat a bújósdi, hunyósdi típusú alakokkal: ige > -ó/-ő képzős melléknévi igenév > -s képzős melléknév > -ka/-ke vagy -di kicsinyítő képzős alak.