Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.2.9. A -sdi képző: összefoglalás

Az adatok elemzése azt igazolja, hogy az MGr. besorolása a termékenységet illetően helytálló: vannak olyan nyitott osztályok, amelyek tagjain a képzés szabályosan működik, és ahol a derivátumok jelentése kiszámítható (kompozicionális) — tehát a képzésmód valóban produktívnak tekinthető. Ugyanakkor a korpusz adatai szerint ez a termékenység nem csak abban a tartományban áll fenn, amelyet az MGr. szóképzési fejezete megjelöl: a vizsgált derivátumoknak több, mint a fele nem főnévi kiindulású képzés eredménye. A termékeny képzésre vonatkozó szabály keresése olyan kérdéseket vet fel (a derivátumok tagolása, a képző alakja, az alapszavak köre), amelyeknek a megoldása—új alapokon és részben—a Czuczor–Fogarasi-féle szótár felfogásához vezet vissza. A régi, főnévi és az új, igei kiindulású képzésmód, amelyek közül mindkettő termékenynek tekinthető, csak akkor kezelhető egységesen, akkor adható rá egységes szabály, ha a képzőt mindkét esetben -di alakúnak, a képzést pedig melléknévi alapúnak tekintjük, ahol a képzés alapszavai mindig vagy főnévből, vagy melléknévi igenévből létrehozott -s képzős melléknevek.