Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.3.5. Miért nem járulhat a -ka/-ke képző a és e végű szavakhoz?

Ha az alcímben jelzett toldalékolás megengedett lenne, akkor a -ka/-ke képző az a/e végű szavaknak csak az á, ill. é végű tőváltozatához járulhatna (ennek a tőtípusnak ugyanis majdnem minden toldalék előtt a hosszú magánhangzót tartalmazó kötött töve jelenik meg). A fenti korlátozást tehát csak akkor köthetjük fonetikai/fonológiai okokhoz, ha a -ka/-ke képző az á és é végű szavakkal sem kapcsolódhat.

A magyar nyelv szóvégmutató szótára szerint (Papp (szerk.) 1969) (két- vagy több szótagú) á végű főneveink (a burzsoá szót kivéve, amelynek idegen szó mivoltát ma is érezzük) nemigen vannak, de ugyanott több szótagú é végűeket már viszonylag nagy számban találunk. Ezek közül az é végűek közül azokhoz, amelyek már meggyökeresedtek a magyarban, tehát nem hatnak idegen szavakként, elvileg a -ka/-ke képző is kapcsolódhat, pl.: kópéka, góbéka, bódéka, máléka, kávéka. (Más kérdés, hogy a -cska/-cske képző talán ezekkel a szavakkal is szokásosabbnak tűnik.) Mindenesetre úgy látszik, hogy az a/e végűekre vonatkozó korlátozás nem fonetikai/fonológiai okokkal függ össze. Olyan szabályt kell tehát keresnünk, amely mind az á, é, mind az a, e végű szavak kapcsolódási lehetőségeit megragadja.

Úgy gondoljuk, hogy a felállítandó új korlátozó szabály a -ka/-ke és -cska/-cske képzőnek a töveket, ill. tőváltozatokat érintő kapcsolódási jellegzetességeivel függ össze, tehát morfofonológiai természetű. Ezek a jellegzetességek adják a következő rész témáját.