Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.3.7. Valóban fennáll-e a -ka/-ke képzőre vonatkozó korlátozás a zárhangra végződő szavak esetében is?

Úgy tűnik, hogy a -ka/-ke képző szinte bármilyen mássalhangzóra végződő szóhoz járulhat (ha az két vagy több szótagú). A mássalhangzókat illetően kétségtelenül vannak preferált szóvégek: ilyen az l, r, m, n, ny, j (a Kiefer–Ladányi (2000b)-ből vett, korábban bemutatott példákon kívül erre utalnak más párhuzamos képzések is: fedélke – fedelecske, vonalka – vonalacska, kenyérke – kenyerecske, egérke – egerecske, emberke – emberecske, vagyonka – vagyonocska, leányka – leányocska, mellényke – mellényecske, kötényke – kötényecske, karajka – karajocska, tolvajka – tolvajocska stb.). Kérdés, hogy a zárhangok csak egyszerűen nem tartoznak a preferált szóvégek közé, vagy az ilyen végű szavakon a képző tényleg nem működik.

A zárhangokra vonatkozó korlátozás érvényét az alább következő érvek kétségessé teszik (tulajdonképpen elegendő lenne csak a zöngétlen zárhangokat vizsgálni, hiszen a -ka/-ke képző előtt a zöngés zárhangok is zöngétlenednek a kiejtésben).

A t, p és b végűeket tekintve vannak olyan kicsinyítő képzős alakok, amelyek mindkét kicsinyítő képzővel létrehozhatók; t végűekkel: szeletke – szeletecske, füzetke – füzetecske, kötetke – kötetecske, kabátka – kabátocska, életke – életecske; p és b végűekkel: kalapka – kalapocska, darabka – darabocska. Ezekben a párokban a -ka/-ke képzős szavak nem lehetnek lexikalizálódott jelentésűek, mivel jelentésük azonos a párhuzamos -cska/-cske képzős szavakéval, azok jelentése pedig nem lexikalizálódott, hanem szabályosan kiszámítható (’kis N’). Ebből következik, hogy a megszokott mondatocska, történetecske, családocska, beszédecske, tizedecske, ügyvédecske, verebecske, galambocska, nábobocska stb. mellett elvileg a mondatka, történetke, családka, beszédke, tizedke, ügyvédke, verébke, galambka, nábobka stb. derivátumok sem lehetnek kizárva, hiszen ezeknek a -ka/-ke képzős szavaknak (a szeletke, darabka stb. példákhoz hasonlóan) fonológiai szempontból kifogástalanok kell lenniük. (A szóvégmutató szótárt böngészve egyébként azt tapasztalhatjuk, hogy feltűnően sok az egy szótagú és kevés a több szótagú d-re és b-re végződő főnév; így talán az egy szótagúakra vonatkozó korlátozó szabály érvényesülése keltheti azt a téves benyomást, hogy ezekkel a végződésekkel csak a -cska/-cske fordulhat elő.)

Ami a k és g végű két vagy több szótagú szavakat illeti, ezekkel ugyan nem találunk szótározott -ka/-ke képzős derivátumokat, de fonológiai alapon ezek sem lehetnek kizárva. Egy ilyen típusú -ka/-ke képzős lehetséges szó aktualizálódhat pl. éttermi helyzetben a pincér részéről gúnyos stílusban megfogalmazott lehetséges mondatban: Vendégkém csak megérkezik, és azt hiszi, máris kapja az ebédet.1