Ebben a részben a StrMorf. néhány állítását vizsgáltuk meg részletesebben és gondoltuk tovább a -ka/-ke és a -cska/-cske képzővel kapcsolatban, miközben különböző szempontok (a rendszertani és a nyelvelméleti mellett a funkcionális és a történeti szempont) bekapcsolásával magyarázatot is kerestünk a két vizsgált kicsinyítő képzővel kapcsolatos összefüggésekre. Megerősítettük a StrMorf.-nak azt a megállapítását, hogy a -ka/-ke képző használatát jóval több tényező korlátozza, mint a -cska/-cske képzőét. A -ka/-ke képzővel kapcsolatos korlátozások közül az egy szótagúakra vonatkozót elvi magyarázati keretbe illesztettük, az a/e végűekre vonatkozót egy a korábbinál átfogóbb szabály aleseteként fogalmaztuk meg, a zárhangokra vonatkozó fonológiai korlátozást pedig elvetettük. Megállapítottuk, hogy a produktivitás mértéke versengő képzők esetében összefügghet a hatóköri korlátozások mértékével és a default–nem default státussal (mégpedig úgy, hogy a kevesebb hatóköri korlátozás, ill. a default státus magasabb produktivitással jár együtt), továbbá azt is, hogy a produktivitási kritériumokra lebontott magasabb típusgyakoriságok jelzik a produktivitás nagyobb mértékét. Mindez a tárgyalt kicsinyítő képzőkkel kapcsolatos problémáknak természetesen csak egy részére kínál megoldási lehetőségeket.