Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.4. A szókincs rétegződése és a szóképzés: idegen képzők

Az alábbiakban az idegen eredetű képzők közül az -árium, az -itás, az -izmus és az -ista képzőt1 vizsgáljuk meg a produktivitás szempontjából.

E képzők eredetileg latin szavak részeként kerültek be a magyarba, majd morfológiailag önálló elemekké váltak, és a továbbiakban más nyelvekből (a németből, a franciából—többnyire német közvetítéssel—vagy az angolból) származó idegen (ill. egyes képzők esetében magyar) alapszavakból is jöttek/jönnek létre velük új szavak.

A nemzetközi morfológiai szakirodalom megállapítása szerint a szókincs elemei két nagy rétegbe tartozhatnak: vagy a szókincs eredeti (na-tive), vagy idegen (non-native) rétegébe sorolhatók. Az is közkeletű megállapítás, hogy az idegen képzők elsősorban a szókincs idegen elemein működnek (Aronoff 1976, Dressler–Ladányi 1998, 2000, Kiefer–Ladányi 2000b). Ezzel szemben a 20. század 30-as éveiben a latin eredetű képzőkről született magyar tanulmányok szerzői (összefoglalja: Fludorovits (1937),2 l. még Gyalmos 1933) csak azokat a képzőket tekintették latin eredetű magyar képzőknek, amelyek a szókincs magyar elemeiből is hoznak létre új szavakat.3 Erre a kérdésre a továbbiakban még visszatérünk.

A vizsgált képzők közös tulajdonsága, hogy azokban az esetekben, ahol az alapszónak tőváltozata(i) van(nak), a kötött tőhöz járulnak (pl. Lakitelek – lakitelk-izmus, forgalom – forgalm-ista); emellett a magánhangzó-rövidülést, magánhangzótörlést vagy egy végződés törlését olyan esetekben is kiváltják, amikor a magyarban az alapszónak magyar eredetű toldalékokkal nincs meg a megfelelő tőváltozata (pl. Vatikán – vatikan-ista, Vasgárda – vasgárd-izmus, herbatea – herbate-ista, evangélium – evengeli-árium, banális – banal-itás, szpíker – szpik-ista, a szabályos szpíker-ista mellett). A tő megváltozása csak a legújabb derivátumok egy részénél nem lép fel (pl. oportó-ista, éjszaka-ista), de többnyire akkor is csak alternatív megoldásként (pl. iszlam-ista és iszlám-ista, torgyan-izmus és torgyán-izmus, tarantin-izmus és tarantinó-izmus (a korpuszban így!)).

1	Mint a korábbiakban már utaltunk rá (vö. a fejezet 38. lábjegyzetével), a két hivatkozott modern grammatika (StrMorf., MGr.) közül egyik sem tartalmazza az -izmus és az -ista képzőt; a StrMorf. szóképzési fejezete tárgyalja az -itást, de hiányzik belőle az -árium, míg a MGr.-ben szerepel az -árium, de hiányzik belőle az -itás képző.
2	Köszönöm C. Vladár Zsuzsának a hasznos információkat a latin eredetű képzett szavakkal kapcsolatban, ill. azt is, hogy Fludorovits munkájára felhívta a figyelmemet.
3	A latin eredetű főnévképzők listáján Gyalmosnál (1933), ill. Barthánál (1958) a következők szerepelnek: -ista, -izmus, -tórium (-órium), -ia (-cia, -ánia, -ónia).