Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.4.2. -itás

Az -itás képző a hagyományos, idegen eredetű szókincsrétegben a latinból átvett (többnyire a megfelelő latin melléknevekkel párhuzamba állítható) főneveken fordul elő.1 A képző Kiefer–Ladányi (2000b: 167–168) szerint idegen eredetű melléknevekből hoz létre főneveket, tisztán szófajváltó funkciója van.2 A szerzők a képzővel kapcsolatban még a következő megállapításokat teszik: az -itás képző az idegen eredetű melléknevek közül nem működik az -(iszt)ikus, -mán, -mer, -ózus végű mellékneveken; az -is végű melléknevek ezt a képzőt -is nélküli tövükhöz veszik fel, megrövidült tőmagánhangzóval.

Az MNSZ példái alapján a fenti megállapításokat a következőképpen pontosíthatjuk: az -itás képző a megadott végű mellékneveken is működik, pl. misztikus – miszticitás, humán – humanitás, polimer – polimeritás, porózus – porozitás. Az -itás mind az -is, mind az -us szóvéget felváltja, emellett az -ikus szóvég esetében (az -us törlődése mellett) az -ik -ic-re változik, pl. szinkronikus– szinkronicitás, rusztikus– ruszticitás.

A tőmagánhangzó nemcsak a törlődő -is előtti tövekben rövidül (mint pl. vizuális – vizualitás, kulturális – kulturalitás, individuális – individualitás), hanem más esetekben is, pl. objektív – objektivitás, aktív – aktivitás, urbánus – urbanitás, morózus – morozitás.

Az -itás képzővel történő 20. századi képzések lehetséges alapszavai a különböző idegen eredetű, főként a németből (vagy a franciából német közvetítéssel, vö. Magyar 1932) és az angolból a magyarba került melléknevek. Azonban a melléknevekkel együtt gyakran a nekik megfelelő főnevek is ezekből a nyelvekből kerültek át a magyarba, a létező latin eredetű szavak alakjához igazított formában. Ezek miatt a magyarba szintén latinosított formában bekerült idegen eredetű főnevek miatt a megfelelő -itás képzős derivátumok nem jöhetnek létre (lexikai akadályozás),3 pl.:

(28)	diszkrét– diszkréció (< fr./ném. discret/diskret– Discretion) és nem diszkret-itás, bigott – bigottéria (< fr./ném. bigot(t) – Bigo(t)terie) és nem bigott-itás, impertinens– impertinencia (< fr./ném. imper-tinent – impertinence/Impertinenz) és nem *impertinent-itás

Az -al vagy -bel végű idegen mellékneveket a latinos -is vagy -bilis, az -ique/-isch/-ic végű idegen mellékneveket a latinos -ikus végződéssel illesztjük be a magyarba. Ilyenkor a forrásnyelvben is mindig létezik a melléknévnek megfelelő főnév (a franciában -eté, a németben -ität, az angolban -ity végződéssel); ezek a főnevek a magyarba az -itás segítségével a szókincs latinból kölcsönzött rétegéhez illesztve kerülnek be:

(29)	banális – banalitás (< fr./ném. banal – fr. banalité, ném. Banalität); lojális – lojalitás (< ném. loyal – Loyalität); rentábilis – rentabilitás/ rentábilitás (< ném. rentabel – Rentabilität); excentrikus – excentricitás (< fr. Excentrique, ném. exzentrisch – fr. Excentricité, ném. Exzentrizität)

Általában is elmondhatjuk, hogy ha a melléknévnek megfelelő főnév (fr. -eté, ném. -ität, ang. -ity) az átadó nyelvben megvan, akkor a(z átvett) főnév (az átvett melléknév alakjától függetlenül) a magyarban az -itás-t veszi fel (ez tehát nem feltétlenül a megfelelő beillesztett melléknevekből történő képzés, hanem a hasonló végződésű idegen főneveknek a latin -itás képzős jövevényszavak mintájára történő beillesztése), pl.:

(30)	modern – modernitás, szuverén – szuverenitás, frivol – frivolitás, naiv – naivitás, mobil – mobilitás, spontán – spontaneitás (vö. pl. ném. Modernität, Souveränität, Frivolität, Naivität, Mobi-lität, Spontaneität)

A fenti példák közül a spontaneitás alakja különösen árulkodó: az -itás előtt megjelenő spontane- tőalak is jól mutatja, hogy a spontaneitás főnév a magyarban nem a spontán melléknévből jött létre szóképzés segítségével, hanem a német Spontaneität latinosítva beillesztett változatáról van szó.4 Előfordul az is, hogy a magyarban nincs meg az -itás végű főnévnek megfelelő melléknévi alapszó, pl. prioritás, fragilitás, unicitás, deformitás, fikcionalitás, ill. *prior, *fragil, *unik, *deform (de: deformált), *fikcionális (de: fiktív).

Olyan idegen melléknevekből, amelyeket nem -is, -bilis vagy -ikus végződéssel illesztünk be, és/vagy amelyek mellett az átadó nyelvben sem a magyar -itás-nak megfelelő (fr. -eté, ném. -ität, ang. -ity) végződésű főnevek szerepelnek, és ezek az illető nyelvekben nem is hozhatók létre, a magyarban nem az idegen eredetű -itás, hanem a magyar -ság/-ség képzővel hozzuk létre a melléknévnek megfelelő főnevet, pl.:

(31)

blazírt – *blazirt-itás, de blazírt-ság

bornírt – *bornirt-itás, de bornírt-ság

elit – *elit-itás, de elit-ség

frappáns – *frappant-itás, de frappáns-ság

impozáns – *impozant-itás, de impozáns-ság

komplett – *komplett-itás, de komplett-ség

molett – *molett-itás, de molett-ség,

rafinált – *rafinalt/rafinált-itás, de rafinált-ság

ordenáré – *ordenáre/ordenáré-itás, de ordenáré-ság

fitt – *fitt-itás, de fitt-ség

szingli – *szingl(i)-itás, de szingli-ség

Az -itás képző magyar mellékneveken nem fordul elő, csak a szókincs idegen eredetű rétegében szerepel a fentebb említett korlátozásokkal.

Amint láttuk, szerepe van viszont az idegen -ité, -ität, -ity végű főnevek latinosított beillesztésében az eredetileg közvetlenül a latinból átvett -itás végűek analógiájára.5 Az -itás képző ma főként az -is végződéssel latinos formában beillesztett melléknevekből képes derivátumokat létrehozni, ill. belőlük képzett főneveket beilleszteni. (Hogy a legújabb -itás végű neologizmusok esetében képzésről vagy csak a megfelelő angol főnevek beillesztéséről van-e szó, nehéz eldönteni, például: virtuális – virtual-itás (< ang. virtual – virtuality), digitális – digital-itás (< ang. digital – digitality).)

Mivel az -itás képző az -ité/-ität/-ity végű idegen főnevek beillesztésére szolgál, és—elsősorban az -is végződéssel latinosítva átvett idegen melléknevekből6 — alkalmas főnevek létrehozására is a magyarban, ez a képző nagyon szűk körben és nagyon kis mértékben, de termékenynek tekinthető.

1	Az MNSZ két alkorpuszából gyűjtött anyag kb. 1200, az ÉrtSz.-ban nem szereplő -itás végű szót tartalmaz. Ezek nagy része a hagyományos, latin eredetű jövevényszavakból és a velük alkotott összetételekből (pl. a -mentalitás, -aktivitás, -kapacitás, -intenzitás, -stabilitás, -specialitás utótaggal), ill. a németből, a franciából (általában német közvetítéssel) és az angolból újabban átvett és latinosan beillesztett szavakból tevődik ki. (Ezeket nagy számban illesztjük be pl. a tudományos szakszókincs részeként. Ilyen átvett és beillesztett nyelvészeti szakszavak pl. a velaritás, a szonoritás, a szinonimitás is.) A magyarban nem beillesztett, hanem valódi, a magyarban meglévő vagy lehetséges alapszóból képzéssel létrejött -itás képzős szó alig mutatható ki; ilyen lehet a korpuszban előforduló (az átvett transzmedialitás helyett használt) transzmédiumitás szó.
2	Az -itás képző elvétve nemcsak melléknevekből, hanem főnevekből is hoz létre főneveket, akárcsak a magyar -ság/-ség képző, pl. admirális – admiralitás. Egy főnévből létrehozott elszigetelt és ezért kivételesnek számító új derivátum a korpuszban a tabuitás szó.
3	Ugyanakkor a lexikai akadályozás jelensége az eredeti magyar -ság/-ség képzőt, amely melléknevekből korlátozás nélkül hoz létre elvont főneveket, nem vagy ? kevésbé érinti: bigott-ság, diszkrét-ség, impertinens-ség.
4	Maga a spontaneitás is lehet egyedi minta (legalábbis ami a helyesírást illeti): a szokásos homogenitás mellett a korpuszban előfordul a homogeneitás alak is.
5	Gyalmos (1933) ezt a jelenséget nevezi „visszalatinosításnak”; Fludorovits (1937: 38) a latin szavak analógiájára keletkező szavakat „ál-latin vagy visszala-tinosított jövevényszavak”-nak nevezi, és Tolnaira hivatkozva megadja a vissza-latinosításra szolgáló elemek listáját, amelyen a német -tät végű szavak beillesztésére szolgáló magyar -tás elem is szerepel. Ezt az elemet nem tekintik magyar képzőnek, mert magyar melléknevekből nem hoz létre főneveket. Az újabb modern-itás, frivol-itás, naiv-itás stb. szavak alapján a vizsgált elemet-itás alakúnak, és (igen csekély mértékű) termékenysége miatt képzőnek tekintjük.
6	Ilyen melléknevek átvétele és beillesztése csekély számban ugyan, de lehetséges, l. főként az angol -al végű mellékneveket (ilyenek a fentiekben példaként felhozott digitális és virtuális melléknevek is).