Ladányi Mária, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXII.

Tanulmányok a funkcionális nyelvészet köréből

7.4.3. -izmus

Az -izmus képző, amely a magyarban latin eredetű, szerepel az idegen eredetű magyar főnévképzők listáján (Gyalmos 1933, Fludorovits 1937), mivel már a 17. századtól kezdve nemcsak latin, hanem magyar szavakon is előfordul (mint már említettük, a korábbiakban, a 30-as és 50-es évek között a magyar szakirodalomban ez volt a képzőként való besorolás feltétele). Ez a képző az évszázadok folyamán különböző jelentésekben jellegzetes szócsoportokhoz járult:1

1) ’vmilyen nyelvi sajátság, nyelvjárás és annak követése’

Az első magyar képzések ebben a jelentésben a latinismus szó alapján a laconismus, idiotismus, ungarismus szavak voltak. A 17. századtól a képző magyar alapszavakon is előfordul, pl.: Felföldismus, Alföldismus, Erdélyismus (17. század), Hungarismus, Germanismus, Gallicismus (19. század), szegedizmus, budapestizmus (20. század). Ma a képző lehetséges alapszavai ebben a jelentésben a földrajzi és a népnevek.

2) ’vmilyen tan, irány, elmélet, felfogás stb. és annak követése, valamilyen mozgalom’

A 30-as évek fentebb idézett szakirodalma a 18. századról szólva visszalatinosított francia/német „vendégszók” tömegéről beszél ebben a jelentésben (példaként említik többek között az egoismus, naturalismus, liberalismus, foederalismus szavakat). A 19–20. században már vannak magyar képzések is ebben a jelentésben, részben idegen eredetű alapszavakból (pl. banditizmus), részben személynévi alapszavakból (pl. apponyizmus, bethlenizmus). Az MNSZ-ből gyűjtött szóanyagból2 kiindulva azt látjuk, hogy előfordulnak az -izmussal alkotott neologizmusok a fenti két jelentésben is, kisebb részben az első (’vmilyen nyelvi sajátság, nyelvjárás és annak követése’), nagyobb részben a második jelentésben (’vmilyen tan, irány, elmélet, felfogás stb. és annak követése, valamilyen mozgalom’). Ez utóbbi jelentésben az -izmus képző tipikusan személynevekhez, ezen belül is családnevekhez járul; emellett alapszavakként előfordulnak olyan hely- vagy szervezetnevek is, amelyekhez egyfajta eszmeiség társul. Példák:

(32)	kádár-izmus, antall-izmus, horn-izmus, orbán-izmus, kövér-izmus, csurk-izmus, lukács-izmus, tandor-izmus, kahán-izmus, döbrög-iz-mus, hábetler-izmus, lakitelk-izmus, vasgárd-izmus

A korpusz példáinak egy másik része egy—a második jelentésre épülő—új jelentésben fordul elő, amelyet az alábbi szavak példáznak:

(33)	hord-izmus (< horda), család-izmus, kutatóprogram-izmus, pógár-izmus (< polgár), prol-izmus (< proli)

A fenti példákban a képző köznévhez járul, a derivátumok jelentését pedig a következőképpen határozhatjuk meg: ’egyfajta mentalitás: valamilyen felfogáshoz vagy életformához való erős kötődés’ (ironikus konnotációval). Ez a jelentés a fenti második jelentés egyenes folytatása; az ironikus jelentéstartalom pedig abból adódik, hogy a követett felfogásbeli vagy életmódbeli minta nem egy nagy művész, tudós vagy ideológus elképzeléseihez kötődik, hanem a mindennapi élettel összefüggő olyan viselkedésmintákhoz, amelyekkel a nyelvhasználó nem akar azonosulni, ironikus távolságtartással kezel (családizmus, kutatóprogramizmus), vagy amelyeket kifejezetten negatívan értékel, egyben megmosolyog vagy kinevet (pógárizmus, prolizmus, hordizmus).3 Különösen jól mutatják ezt az ironikus hozzáállást azok a derivátumok, amelyeknek az írásmódja a standardtől eltér (pógárizmus).

Az -izmus képző kiterjedt használatát mutatja az idegen szavak körében az a tény, hogy a nyelvhasználók gyakran használják olyan esetekben is, amikor elvileg létezik, tehát rendelkezésre állna egy hasonló jelentésű, de másfajta jellegzetesen idegen végződéssel ellátott szó:

(34)	-izmus ∼ -(ér)ia: ironizmus ∼ irónia, pártszimpatizmus ∼ pártszimpátia, lefedőmasinizmus ∼ lefedőmasinéria
(35)	-izmus ∼ -itás: produktivizmus ∼ produktivitás, specializmus ∼ specialitás

A fenti példák azt mutatják, hogy az -izmus képzőre jellemző az a produktivitásjegy, hogy képes kiszorítani más, hasonló funkciójú képzőket a saját kategóriájában (idegen eredetű képzők).

Emellett az -izmus képző a korpusz neologizmusaiban előfordul a magyar -ság/-ség képző, valamint az -os-ság/-es-ség és a -z-ás/-z-és képzőkombináció hatókörében is:4

(36)	-izmus ∼ -ság/-ség: baloldalizmus ∼ baloldaliság, többségizmus ∼ többségiség5
(37)	-izmus ∼ -os-ság/-es-ség: humorizmus ∼ humorosság
(38)	-izmus ∼ -z-ás/-z-és: lobbizmus ∼ lobbizás, brahizmus ∼ brahizás

Az anti-. . . -izmus típusú morfológiai szerkezetet pedig a korpusz példái szerint az . . . -[ellen-es-ség]6 típusú összetétellel egyenértékűen használják:

(39)	antikomcsizmus ∼ komcsiellenesség antipártizmus ∼ pártellenesség antikisebbségizmus ∼ kisebbségellenesség antiörményizmus ∼ örményellenesség antihal- és antihódizmus (így!) ∼ hal- és hódellenesség

A fenti példák mindegyikében érezni az ironikus konnotációt—ezekben az esetekben feltehetően ez a plusz jelentés adja a motivációt az -izmus képzős derivátumok használatára.7

Az -izmus képzővel szisztematikus, nyitott osztályok tagjain, szabályokba foglalható módon és kiszámítható jelentéssel ma is jönnek létre új derivátumok, tehát ez a képző produktívnak tekinthető.

Az idegen képzőkkel kapcsolatos megállapítások összefoglalása kapcsán vissza fogunk térni arra a kérdésre, hogy mit jelent az ilyen típusú képzők produktivitásának szempontjából más, idegen eredetű, ill. magyar eredetű képzőkkel való versengés, ill. a hatókör kibővülése.

1	A tömör összefoglalás alapja Gyalmos (1933) és Bartha (1958).
2	Az MNSZ vizsgált két alkorpuszában mintegy 1600–1700 -izmus képzős szó szerepelt. Ezek zöme ismert idegen szó a magyarban; a példák között számos összetétel fordul elő, többek között a -mechanizmus, -szocializmus, -kapitalizmus, -imperalizmus, -liberalizmus, -rasszizmus, -nacionalizmus stb. utótagokkal.
3	Ebben a jelentésben, egyedi, ironikus szóalkotási módként az -izmus képző igei alapszóval, sőt szintaktikai szerkezettel is előfordult az MNSZ-ben (egy-egy elszigetelt példában, tehát nem tipikus módon): Ugyanilyen — az elmebetegség határát súroló—tünet a fentebb említett (korholizmus), a haragmánia, a kényszeres gyűlölködés legalább egy tucat kézzel hányták bele a hozzávalókat, az „(ahogy-esik-úgy-puffanizmus)” — Csont András kritikus terminus technicusa— alapján. Ezek a példák is azt mutatják, hogy a tréfás/ironikus stílus és az egyedi szóalkotási módok szorosan kötődnek egymáshoz.
4	Ez fordítva is előfordul, vö.: amatőrség ∼ amatörizmus, idiótaság ∼ idiotizmus, erotikusság ∼ erotizmus.
5	Az MNSZ-ben az -izmus olyan esetekben is előfordul, amikor a -ság/-ség képzős szó lexikalizálódott jelentésű, pl. szultánizmus ’szultánság’, ill. menedzserizmus’menedzserség’. Az első világháború végén a központi hatalmak tovább csökkentették a területét, s az 1920. augusztus 20-án Sévresben aláírt békeszerződés megpecsételni látszott az oszmán (szultánizmust), amelyet protektorátussá degradálva Isztambulba és környékére szorítottak vissza.
6	Az ellenesség szerkezeti felbontásával mindössze az összefüggést szeretném érzékeltetni az izmus ∼ -os-ság/-es-ség típusú, a korábbiakban már említett megfeleléssel.
7	A humorizmus, lobbizmus, brahizmus típusú példák, amelyeket első megközelítésben úgy értelmeztünk, hogy bennük az -izmus képző bizonyos képzőkombinációk helyett áll, igei alapú derivátumokként is felfoghatnánk, amelyekben vagy a (relatív) tő, vagy a képző csonkult alakban fordul elő, vagy részben egybeesik: humor-izál → humor-izmus vagy humor-iz-mus, lobbi-z-ik → lobb-izmus vagy lobbi-z-mus, brahi-z-ik → brah-izmus vagy brahi-z-mus. Az -izmus-sal történő képzés viszont tipikusan nem igei alapú, ami nem ez utóbbi értelmezést támasztja alá.